Kadmosz, Agenor főniciai király fia, Theba alapítója öregkorában úgy döntött, hogy feleségével, Harmoniával, a szépség és szerelem istennőjének, Afroditének lányával együtt elhagyja a gazdag Thebát, és vándorútra indulnak. Eljutottak az Adriai-tenger déli részére, és nagyon beleszerettek a szép fekvésű sziklába. A helyet Butoának nevezték el. Bár Kadmosz már idős volt, a környék törzseivel legyőzte az illíreket, majd a görög városállamok ellen indított hadat.
A város jelképe egy kecses, balettozó nő alakját ábrázoló szobor. A szájhagyomány szerint egy cápatámadásnak állít emléket.
A citadella közvetlenül a tengerből kinövő erődítmény, alapjait még a görög városlakók fektették le.
Természetesen az uszodaturizmusból sem maradtunk ki. A gyerekeknek éppen kétkapus edzést tartottak a tengerben kialakított uszodában. Akkor még nem gondoltuk, hogy a LEN kupában vérre menő mérkőzést játszunk a Budvával a döntőbe jutásért.
Dömös már az Árpád-házi királyinknak is kedvenc üdülőhelye volt. A 11. században királyi kastélyt építtettek itt. I. Béla ide hívta össze az ország főembereit, ahol az összedőlt trón alatt lelte halálát. Álmos herceg merényletet tervezett Kálmán ellen, aki a Margit tiszteletére épített monostor felszentelésére érkezett ide. Ezért megvakíttatta öccsével, Bélával együtt. Amíg kibeszéltük a középkor itt történő véres eseményeit, elértük a Rám-szakadékot. A szelíd Pilis félelmetes víz alkotta szurdoka, a szétrepedt sziklával, vízeséssel szép, izgalmas látványosság…de…jobb a marketingje egy sokkal vadromantikusabb mátrai szurdokkal szemben. Elképesztő volt a koca turisták látványa. Akik kis papucsban, szandálban, tetézve magas sarokkal, szitkozódva a köveket, vizeket próbálták végigvonszolni magukat a szakadékon. Ahol ők lihegve, lábremegve, a láncokba kapaszkodva jutottak följebb, mi merészségünkkel kacérkodva másztunk fel. Innen már csak egy ugrás volt a Dobogó-kő 700 méteres csúcsa. Jó. Nincs 700 m. 26 cm hiányzik. Örömmel vettük a csúcson a szokásos csúcscsokit majszolva birtokba a háromszögelési pontot. Geodéziai alappontoknál mindig eszünkbe jut a film, az angolról, aki dombra ment fel, és hegyről jött le. Pazar kilátás nyílt a Pilisre, Börzsönyre, a Duna-szorosra. Talán Selmecbányáig is elláttunk. Alattunk szinte láthatatlanul húzódott a szakadék vonala. Pilisszentlélekre már nem mentünk el, de gondoltunk Kun Lászlóra és feleségére, akiket a főurak a kolostorban tartottak fogva összezárva abban a reményben, hogy utód születik. Reményük nem vált valóra…
Erdélyben több helyen is találkozhatunk az ezeréves határt jelző határkövekkel, de Gyimesbükk az egyik zarándokhellyé vált. A történelmi Magyarország egykori határát jelző határátkelő helyet, az egykori vámházat néztük meg. Az épület felújítva, kis kiállítás láthattunk benne. 
A vámház mellet meredek lépcsősor vezet az egykori Rákóczi várba. A várromból szemetkápráztató a panoráma a gyimesi havasokra. A csúcson eldúdoltuk a székely himnuszt. Hmmm...
A Verige-szoros túlsó partjára a kompon jutunk át Tivat felé. Itt összeszűkül az öböl, csupán 350 méter széles. A komp 5 perc alatt ér át. Úszva 3 perc körül a túlsó parton lenne. De Ő is kompozik velünk inkább. A középkorban a kalózok támadása ellen a két part között vasláncokat (verige) feszítettek ki, innen ered a neve. Ez alatt az öt perc alatt megjelenik előttem egy több évtizedes fénykép. Egy kétéves rosszcsont kislány áll a Tiszánál a kompon. A babáját lezserül, nyakánál átkarolva, hóna alá csapja. Sokáig ez a fénykép volt az iwiw-en a profilképem. Ma kerestem. Nem találom. Sem a fényképet, sem a digitalizált változatát. Több évtized után újra elmentem a tiszai komphoz. Ott állok a révnél, keresem a múltamat, az emlékeimet. Nem találom. Hiába következett a Kárpátia cd-n a Hazám, hazám, amikor megérkeztünk. Ott nem jutottam révbe. Az nem a hazám volt…
Salgóban Kompolthy Péter élt két fiával. A szemeiben is indulatos Jóbbal, és a szelíd Dáviddal. Egyik nap átmentek Gedővárba, a szomszédba Gedő Simonhoz, és szépséges feleségéhez Perennához. A vendéglátást hatalmas csetepaté követte, dulakodás keletkezett, minek következtében Jób szíven szúrta a vendéglátó Simont. Perenna velőtrázó sikollyal ájulva hanyatlott férje holttestére. Dávid karjába vette, és magával vitte Salgó várába. A gyönyörű szőke nő hervadt, mint a virág a fogságban. A két fiú szinte ölre ment, ki vegye feleségül a szomorú özvegyet. Az apa úgy döntött, az ő hitvese lesz, úgyis régóta fájt már rá a foga. Perenna órák hosszat zokogva fohászkodott, minden áldozatra kész volt, csak ne legyen Kompolthy Péteré. 
Salgótól alig egy órányi járásra fekszik ez az éppen az országhatáron álló gyönyörű vár. Erre a vidékre is a trianoni országhatár átokkal felérő gazdasági, kúlturális bajt hozott. Ostobán, a megtorlás szándékával bosszútól vezérelve vittek itt véghez országcsonkítást. A településhálózatot, amik ösidők óta fejlődtek szervesen, megbontották, utakat, vasutakat, a mindennapi élet tereit elmetszették. Amikor ottjártunk, még drót jelezte az országhatárt. Túrista úton közelítettük meg az erődöt, de a túristautat úgy vonták meg, hogy a vár a falu szélső utcájának a végéből, már külföldre esik. Csak nagy kerülővel, vagy a sorompón átjutva közelíthető meg. Nem kerültünk. Azt beszélték, hogy amikor Salgón a török volt az úr, innen lőtték Salgót a magyarok, egy töröknek, aki éppen falatozott, a kanalat is kilőtték a kezéből. A törökök el is inaltak onnan ezután. Neve a környező sombokrokra utal, amik sűrűn benőtték a hozzá vezető utat. 
A vár vulkáni kúpon épült. A hozzá vezető ösvény elhalad egy nagyon látványos lávafolyás mellett. A köveken szalamandrák sütkéreznek.
A kellemesen különleges hangulatú belvárosban igazán szép látnivaló a középkori városfal és városkapuk. Az egyetlen teljesen épségben maradt kapu a Flórián-kapu. A kapu közelében a középkori városfalak és több bástya is látható a 14. századból. A gótikus kerek Barbakán a legnagyobb ilyen típusú erődítmény Európában. 
A legnevesebb hallgatója Kopernikusz volt, akinek személyes tárgyai műszerei láthatók. Nagy családi szakmai érdeklődésünk volt a földgömb, az Arany Globusz iránt, ami elsőként ábrázolta az Újvilágot. Családi térképészünk meghatódott a meglepetéstől.
Girbegurba, fallal körülvett utcácskák alkotta 12. századi városka. A várost rómaiak alapították, Vila Vella néven. Elbűvölő házakból álló labirintus, az ablakokban virító muskátlikkal. Időutazásnak tűnt bolyongani a városkában. Látnivalója a kis múzeuma, ami felbecsülhetetlen Chagall képeket rejt.
Szerette megörökíteni a vad partot. 
1644-ben történt Murány várában egy kalandos história, amikor Széchy Mária Wesselényi Ferenc kezére játszotta a várat, a vár kapitánya pedig megnyerte feleségnek a vár asszonyát. 
Pici parányi hegyi falucska a szerb-bosnyák határon. Utolsó pihenő a vágyak, a híd előtt. Ahová el kell jutnom, anélkül nem halhatok meg. Majdnem sikerült. Kacskaringós keskeny hegyi szerpentines út vezet az átkozott hidamhoz. Őrült forgalommal. Hajszálon múlt, hogy nem zuhantunk a korlátok nélküli szakadékba. De Dumbo észnél volt. Vigyáz ránk. Megállunk a skanzen falunál. Ki se bír szállni, remeg a lába, így csak ketten fedezzük fel a mesét. A falu látványos zsindelyes házacskái között egy ortodox kolostor is megtalálható. 
Ritka maradandó látvány. A szokásos elhagyhatatlan kávézás közben bögdös. Nézd, ki van ott!…Gondolod, ha otthon se ismerek fel senkit, itt ismerős vagyok???? Mindenesetre szemmegakasztó látvány volt a leendő európabajnok.
méteres szintkülönbséget. Maga a vasút Visegradig megy, amit Andric tett világhírűvé Nobel-díjat érdemlően. A történetből pedig még hiányoznak lapok…pillantások találkozása a hídon, hogy majd újra rápillanthass, és rohanj a végzet felé…Mokra Gorat Kusturica segítségével próbálják idegenforgalmilag fejleszteni. Itt forgatta az Élet egy csoda című filmjét…Remélem, nem viszik túlzásba a fejlesztést, és nem veszti báját a falucska.
Mivel Krakkóban nem találtunk szállodát, visszamentünk Wieliczkába. Nem ez volt az elképzelés, ebben a porfészekben eltölteni az éjszakákat, ahelyett, hogy a Krakkói éjszakába vetettük volna magunkat. A főtéren ugyan volt valami többnapos szabadtéri buli, azért kicsit feledtette a sörözés a krakkói varázsesték lehetőségét. Nem mindennapi élmény volt a fülünknek a lengyel rock. Igaz ugyan, hogy a városka legfőbb nevezetessége a Világörökség része, tervezett látnivaló is volt, de mégis... Kifogtunk egy harsogó pattogó vezetőt. Férfinak is ijesztő lett volna az a bajszos nő. Harsogtak, peregtek a nyelve között az ékes lengyel szavak, a szó szoros értelmében véve lehet, hogy nyugalmazott bányarémként járt vissza csoportokkal. Sajnos csak az anyanyelvükön tudtuk akkor meghallgatni a tájékoztatót, némi orosz passzív nyelvtudásemlékből pár szó tudatalattiból előjött. De csak nekem. Bosszantott, hogy amnéziája van az orosszal kapcsolatban. Bár meglepő volt, hogy a lengyelek sokkal nagyobb angol és német nyelvtudással rendelkeznek, bárhol el lehetett boldogulni, nem úgy, mint nálunk. Még szerencse, hogy mindig alaposan készülök a nyaralásra, így tudtuk, hogy mit látunk.
Szarajevó a szép török kori hidak városa is. Tizenegy híd szeli át a Miljackát. Ezek közül a legismertebb a Latin-híd, amely Princip hídként is ismert. A 16. században építették, ez a híd kötötte össze a török negyedet, a Beglukot a keresztény negyeddel, a Latinlukkal. Innen is ered a Latin-híd elnevezés. Gavrilo Princip itt lőtte le, a híd török hídfőjénél 1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd trónörököst és várandós feleségét, Zsófiát. A merénylet egyenes útként vezetett az első világháború kirobbanásához, és talán kicsit hozzám. Itt kezdődtek a véletlenek. A hercegi pár az impozáns Boszna Hotelből tartott a katonai díszszemle színhelyére. A szálloda arra jártunkkor zárva, omladozó, igencsak felújításra szorul. Akkor káprázatos keleti pompával rendezték be. 
Az egyik legismertebb spanyol zarándokhely egy legendákkal és misztikummal körbe lengett csipkés hegyen. A hegy recés fogak látványként emelkedik ki a sík vidékből. A hegy napfelkeltekor misztikus, amikor lassan felszáll a ködtakaró. Ezer éve remeték lakták, kunyhókban és barlangokban. A rege szerint maga Szent Péter is meglátogatta, és egy ikont hagyott a Szent Szűzről az egyik barlangban. A látnivalója a sziklába vésett kolostor, amit egyik irányból a szél ölel, a másikból a sziklák. Napóleon seregei elűzték a remetéket, a kolostort kiürítették, lerombolták. 
A 19. században építették újjá, Gaudit pedig megihlették a bizarr sziklaoszlopok, és megörökítette a Sagrada Famila homlokzatán. A múlt században lecsökkent az itt élő szerzetesek száma, 25-öt megöltek a polgárháborúban. Jelenleg csupán 80 körülire tehető a számuk. Híres a fiúkórusa, az Escolonia, ami 50 tehetséges szépen éneklő fiúból áll. A 14. századtól folyamatosan létezik. A kolostor fő attrakciója, és a zarándoklat célpontja egy kis fekete madonna szobor, a La Moreneta. A 8. századi mór támadás során eltűnt, és csak több mint száz év múlva került elő. Bazilikát építettek számára, amelyben hosszú sorok hömpölyögnek, mert csodatévő hatalommal ruházták fel. Rám ezek átokkal hatnak. 
Krakkó főtere zsúfolásig tele van helybeliekkel, és bábeli hangzavarból ítélve idegenekkel. Akkor, amikor ott jártunk, a szokásosnál nagyobb volt a városban a zsúfoltság. Egy nagyon fontos személy követett minket éveken keresztül. Szerinte a rá bízott keresztlevelemet akarta ideadni.:D A város kordonnal körbezárva, többszöri körbedumbózással találtunk a periférián parkolót, ahonnan csak tömegközlekedve jutottunk a belvárosba. Ez olyan túránk volt, hogy a szállást nem szerveztem le előre. Már az indulási időpont sem volt fix, a kassai programtól függött, mikor indulunk onnan tovább észak felé. A tervezett programok időtartamát sem tudtam kiszámítani, ahol ért az este, ott kerestünk szállodát. Krakkóban ezt reménytelenül tettük. Nem figyeltem, elkerülte figyelmemet a pápa látogatása, így a városra a megtelt táblát lehetett kirakni. Mivel nem talált meg minket, egy következő évben Kninben követett, keresett a szakadár szerbek között a keresztlevelemet lobogtatva….:DD Boldogok, kik engem követnek a világban...
Európa második legnagyobb terén (a Velencei Szent Márk tér után) így is alig fért el annyi ember. Ez a nyüzsgés már nekem is sok volt. A hangulata viszont feledhetetlen. A sok-sok virágárus, utcazenész, élő szobor, festő leírhatatlan élményt nyújtott. Egy kicsit Velence egy kicsit Barcelona egy kicsit Bécs.
Falkos lovag volt a vár ura, ki a várat saját nevéről nevezte el, arra utalva, hogy a fülei mindig meghallják, ha valahol mulatozásra, vadászatra nyílik alkalom. Egy vadászaton sikerült becserkésznie egy pompás szarvasbikát, íjával azonban csak megsebesítenie sikerült. A bika rárontott, és rúgta, döfte. A lovag védekezvén kését a vad szívébe szúrta. A szolgák egymás mellett találták a lovag és a szarvas vérben ázó testét. A súlyos sebesültet egy közeli kunyhóba vitték, ahol az öreg Sámson gazda szépséges leánya, Erzsébet vette ápolásba. Két hét múlva felépült Falkos, akinek megtetszett a lány, és Erzsébetnek sem volt közömbös a vitéz. Falkos a várába akarta vitetni a lányt, Erzsébet azonban húzódzkodott, s csak a parancsnak engedett. Tudta, hogy nem lehet egy ilyen nagyúr hites párja, Falkos nem volt hajlandó feleségül venni. A lány apja, ezért bánatában és szégyenében levetette magát egy szikláról, és szörnyethalt. Erzsébet elől eltitkolták apja halálát. A lány drágaköveket, ékszereket követelt fizetségül. Falkos annyira belehabarodott, hogy rabolt, fosztogatott, hamis pénzt veretett, hogy csillapíthatatlan vágyait kielégítse. Amikor rablásai kiderültek, Béla király magához hívatta, és megvallotta bűneit. Arra ítélték, hogy ruha nélkül vívjon meg egy páncélos lovaggal. Ha győz kegyelmet kap, ha meghal, azzal bűnhődik. Falkos nem jelent meg a párbajon, s mikor a nádor emberei Füleken kereste, csak Erzsébetet találta a várban. Neki azt hazudta, hogy felmentették a küzdelem alól. Hiába próbálták, nem tudták elfogni, csak Erzsébetet vihették a király elé, aki kolostorban való vezeklésre ítélte. Látszólag elfogadta az ítéletet, azonban hirtelen kidobta a drágaköveket az ablakon, majd ő is utána vetette magát. Harminc évvel később egy közeli kolostor mellett egy remete kihűlt testére bukkantak a pásztorok, kezében egy ezüstláncon függő érmét szorongatott. Ezek voltak rávésve: Erzsébet, a halálomig tiéd vagyok.
Az azáleás-völgyön át közelítettük meg. Az egykori akácost kísérleti jelleggel telepítették be arborétum szerűvé a mikroklímája miatt. Különleges hegyvidéki hangulatot áraszt a fenyők sokféleségével. Megtalálható itt a kedvencem, a duglász, azonkívül a jegenye, mamut, szerbluc, szitka, vörös és jegenyefenyők. És a rokonok, a tuják. Erdőben, arborétumban mindig szakszerű kiképzést kaptunk. Tavasszal virágba borul az egész völgy az azáleától (rododendron-havas szépétől). A völgyet egy forrás teszi még hangulatosabbá. Ennek a forrásnak már a 14. században jelentős, határt megjelölő, mondhatjuk ingatlanregiszteri nyilvántartási szerepe volt. Aranyoskút néven szerepelt a Zalavári Konvent által kiadott oklevélben. A völgy a bazitai TV- toronyhoz vezeti utunkat, a 100/73 méter magas kilátóként is működő toronyhoz. Szép május elsejei idő lévén tekintetünk a Balatonig, az Alpokig is elmerenghetett. Alattunk a város, és a göcsörtös dimbes-dombos Göcsej. A várostól északra a következő cél, a gébárti tó csillogott.
Prága egyik jelképévé vált a Károly-híd, amit Európa egyik legszebb hídjának is neveznek. A helyén már a 10. században is állt egy fahíd, majd a 12. században egy kőhíd, amit a jeges áradat sodort magával. Ezt a hidat II. Ulászló feleségéről Judit hídnak nevezték még akkor. 
A Hradcany egyik legfőbb látnivalója mindenképpen a középkori királyi vár. A román kezdeti stílusokat magán hordó palota már a 12. századtól a királyaik lakhelye volt. Amit most láthatunk, nagyrészt a 15.-16. században épült. Magával ragad látványossága, az ólomüveg ablakon át beszűrődő félhomályban hihetetlen fényjátékban úszó gótikus Ulászló-terem. Már a méretei is magával ragadóak. 62*16*13 méteres légtér. A tömeg ellenére halljuk a cipőm kisérteties koppanását a padlón. A tömeg ellenére emberi szisszenést sem hallani, mindenkit az ámulat csendjére kényszerít a látvány. Mintha a középkorba zuhantunk volna vissza. 
Mintha éppen most jelentenék be a király érkezését a lovagi tornára. A sejtelmes fénycsíkokban elképzeljük, milyen volt itt egy lovagi torna. Elképzeljük, és Péter, az itt tanuló diák segít ebben. Nagyon jól jön a segítsége, mert minden tájékoztató csak az ékes cseh nyelven olvasható. Elképzeljük, ahogy a lovastul ide csörtető lovagokat fogadja a király. A nagyteremből egy kisebbe, a kincstárba érünk. Ennek fura története, hogy 1618-ban innen defenesztrálták a Habsburg párti tanácsnokokat. Szerencséjükre a szemétdombra estek, így nyakuk nem tört. Lehet, hogy oda valók is voltak. A vár alatti kertben látható is emlékoszlopuk, ahová az urak estek. Ezeknek a cseheknek mániájuk az ablakon kidobni a nem tetsző egyéneket! Lájkolom. 
A Vencel tér nagy várakozással töltött el. Közös a viharos nyarunk. A nagy várakozást még nagyobb csalódás követte. Nem egy megszokott felvidéki tér volt. Kiszélesedett több sávos forgalmas sugárút. A tér összhangja sem nyerte el a tetszésemet, nem volt egységes hangulata, inkább több csúnya szocreál épület rondítja, mint értékes múltbéli remek. A tér mindenképpen a város központja, sok helybéli itt korzózik, de hol van a korzózás feelingje ekkora közúti forgalomban? A tér a 15. 
században alakult ki, eredetileg külvárosi lópiac volt. A 19. században fejlesztették nagy ütemben, akkor épültek a szép szecessziós, és kevésbé szép kubista épületek. A 20. században a történelem itt érintette leginkább Prágát. 1918-ban itt kiáltották ki a Csehszlovák Köztársaságot, 1968 viharában szocialista tankjaink dübörögtek rajta, 1969-ben itt gyújtotta fel magát Jan Palach, tiltakozásul a szovjet megszállás ellen. 1989-ben a rendszerellenes tüntetések színhelye, itt zárta le Dubcek Vaclav Havel egypártrendszerű diktatúráját. A tér magasabban fekvő felső végében áll a csehek védőszentjének, Szent Vencelnek a szobra a Nemzeti Múzeum előtt. A szobor környéke a találkozóhelye a helyi fiatalságnak, és színhelye a politikai tüntetéseknek.
"...Augusztus hónap utolsó csütörtökjén (ez volt a sors szabta nap) a Hamzicok lovakon megérkeztek a lányért. Új, nehéz feredzséjében, mint valami páncélban Fatát lóra ültették, s levitték a városba. Ugyanakkor az udvaron fölrakták a lovakra a ládákba csomagolt kelengyéjét. A kádi előtt aztán megtörtént az esküvő. Így Avdaga beváltotta a szavát, hogy lányát Musztaj bég fiához adja. Aztán a kicsiny nászmenet elindult Nezuke felé, ahol már minden előkészületet megtettek a pompás lagzira. Áthaladtak a carsiján és a piacon, az útnak azon a részén, amelyet Fata már gondolatban annyiszor végigjárt, de megoldást nem talált. Kemény, valóságos, és mindennapi volt ez az út, szinte sokkal könnyebb, mint az, amit gondolatban megtett. Most nem voltak sem csillagok, sem végtelenség, sem édesapja tompa köhögése, sem vágyak, hogy az idő lassabban vagy gyorsabban haladjon. Mikor a hídra léptek, a lány még egyszer, mint azon a nyári éjszakákon az ablak mellett, testének minden tagját erősnek és különállónak érezte, s főleg keblét, könnyű görcsben, mintha páncél alatt volna. A kapuhoz értek. Mint az elmúlt éjszakákon gondolatban sokszor megtette, a lány áthajolt, s legfiatalabb bátyját, aki mellette lovagolt, suttogva megkérte, húzza rövidebbre a kengyelt, mert most következik a meredek lejtő, amely a hídról a nezukei ösvényre vezet.
"… a levegő tele volt az érett dinnye, és pörkölt kávé illatával. A napveréstől még meleg, vízzel megöntözött és jól fölsöpört nagy kőkockákról puhán és illatosan áradt a kapu különös lehelete, gondtalanságba, tétlen ábrándozásba ragadta az embereket. A nappal és az éjszaka közötti pillanatok. A nap már lenyugodott, de odafönn a Moljevnik fölött még nem jelentkezett ama fénylő nagy csillag. Ezekben a pillanatokban, amikor a legközönségesebb dolgok is látomásszerűek, teli nagysággal, félelemmel és különös jelentéssel…"
Történelmi tanulmányaink alapján IV. Béla 1242-ben a tatárok elől Trogírig menekült. Kicsit tovább, Klis várába. Mária királynét vegyes érzelmek kötik a várhoz. Ebben a várban halt meg két hajadon leánya, akiket Splitben, a szent Domnius székesegyházban temettek el. Ma is látható dísztelen szarkofágjuk. A bánat mellet öröm és érte a királyi családot. Ebben a várban született leányuk 1242. január 27.-én, akit a mai napig Klisszai Szent Margitnak neveznek. A szeretet példaképé vált. Margitot szülei a tatárok elleni vereség miatt felajánlották Magyarországért. Szűzi fogadalmat tett, amit soha nem szegett meg, nem vont vissza. Holtteste halála után nem indult oszlásnak, rózsaillatot árasztott. 
A becsei vár falait, ami a folyó jobb partján állt valaha a Tisza rég elöntötte, a régi városközpont is rég föld alá került. A török tulajdona volt, majd később lakatlanná vált, a Tisza szabályozásakor a térképről is eltűnt. A város majd két évszázadon át központi szerepet töltött be. 
A zsilipszerkezetet maga Eiffel tervezte. Miután az uszodát megnéztük, emlékeztünk egy
Horrorfilmbeli eseményekről lett híres Csejte vára, vérben fürdő asszonya, Báthory Erzsébet tette hírhedtté. A csejtei vár úrnőjét az 1600-as években szörnyű vád alá vonták, mely szerint súlyos nemi eltévelyedettként szadista kéjgyilkosságok sorozatát követte el. A grófnő koncepciós per áldozata lett, aminek hátterében birtokharc húzódott. A korabeli legendák, igazából koholt vádak alapján, egyik alkalommal a hiú Báthory Erzsébet feldühödött ügyetlen fésülő szolgálólányára, dühében úgy pofon vágta, hogy eleredt az orrából a vér, pár cseppje az úrnő kezére hullott. Amikor letörölte, azt tapasztalta, hogy azon a helyen üdébb, rózsásabb lett a bőre. A jelenség láttán arra gondolt, hogy ha már pár csepp vér is ilyen csodálatos hatást tett, mekkorát tehet egy kádnyi vér, ha abban megfürdik? Azonnal megöletett annyi ifjú szolgálólányt, hogy azok vérével megtölthesse fürdődézsáját. 
Amíg a vérben fürdött, azon morfondírozott, hogy kötelessége tetszeni az urának, a legszebbnek kell lennie, hogy szeresse. A szolgálóktól kínzással kicsikart vallomások szerint százakat öletett meg a szadista várúrnő, kit, mikor rájöttek tetteire, saját várában zárták börtönbe. Viszonylag rövid ideig, három évig tartott a fogsága, mivel elvonták tőle az embervért, így nem maradhatott életben. 