Ahol a szél zúg és a nap nevet

Krúdy és Mikszáth mesés bűbájos tündérvilágát idézi Lubló. Amikor majdnem három évszázadnyi időre lengyel fennhatóság alá kerültek a szepesi szász városok, innen kormányozták őket. Itt is az annyira a Felvidékre jellemzően orsószerűen szélesedik ki térré a főutca, amit a kéttornyú barokk templom díszít. Mellette áll a gimnázium, melynek leghíresebb diákja a Szindbádot megálmodó Krúdy volt. Kétszáz évvel korábban Rákóczi rejtőzködött falai között, amikor Bécsújhelyről menekült. Csoda-e ha a kisgyerek Krúdyt magával ragadták a hely romantikus emlékei?

Valaha árumegállító joggal rendelkezett a városka, az abból az időből származó városfalaknak még vannak fellelhető részei. Egy-egy utca végén omladozó bástyatorony kerül elénk. A város piaca fölé magasodik a híres végvár. Jelenleg kiállítás működik benne, ami a szlovákok hihetetlenül gazdag és tartalmas múltját mutatja be. Pedig ők csak az 1710-es évekbeli pestisjárvány után települtek ide. A várból látni azt a területet, ami valaha magyar föld volt, de egy 1920-as népszavazás során lengyel fennhatóság alá került. Érdekes, legendás történetek fűződnek a várhoz, városhoz.

Egy nyári napon egy öregember, érkezett két fiával a Dunajecen túlról erre a vidékre. Lőcsére tartottak, de az öreg elfáradt, lepihentek a folyó partján. Elaludt, és azt álmodta, itt telepszenek le, és várat építenek a hegy ormára. Hozzákezdtek, de másnapra nyoma se maradt a köveknek, árkoknak. Így történt napról napra. Láthatták, hogy varázslat történt velük. Tanakodás közben egy gyönyörű lányka jelent meg előttük, aki a barlangjába hívta őket. Nem mentek vele, folytatták, újrakezdték az építkezést. Ugyanaz történt, mint eddig. A kövek reggelre eltűntek. Lelkesedésük nem lankadt, újra és újra nekiláttak, közben várták a lány újra megjelenését. Most egy vénasszony botorkált hozzájuk, akadályozva a munkájukat. Éjjel a sátrában egyedül aludt az öreg. Megjelent egy tündér, aki alkut ajánlott neki. Ha azt akarja, hogy a vár felépüljön, írjon alá egy szerződést, amiben a lelkét az ördögnek adja. Nem volt más választása. Saját vérével kecskebőrre írta a szerződést. Másnap ott előtte a vár. Mégsem tudott igazán örülni neki, mert tudta, az ördög hatalmában van, s tudta, hamarosan eljön a lelkéért. Bánatában fogta magát, elment a Dunajec partjára a Vörös-kolostorba.  Vezeklésül harangtornyot építtetett a kolostor mellé. Amikor majdnem készen lett, hatalmas vihar kerekedett (Amikor ezt kimondtam mesélésemkor a vár falán ülve, hatalmas vihar kerekedett, villámlással, égdörgéssel. Besötétedett az ég, mintha éjszaka lett volna. Talán az ördög jött el a lelkemért.) a vénasszony képében megjelent az ördög az öreg lelkéért. Ő azonban belekapaszkodott a kötélbe, és megkondította a harangot. A harangszóra elállt a vihar, az ördög erejét vesztve összerogyott.

Az én lelkem, azóta is az ördögé….

Mikszáth műve alapján a XVIII. század elején Lubló városát különös história tartotta rettegésben. A szepességi városban évszázadok óta virágzott a borkereskedelem. Az egyik messze földön híres, tokaji borokkal üzletelő kereskedőt, Kaszperek Mihályt 1718-ban lopás gyanújával perbe fogták. A férfi váratlanul elhunyt, ám halála után kísértetként állítólag minden éjszaka hazalátogatott szépséges özvegyéhez. A babonás lublói polgárok ezért kihantolták a halottat, testét lefejezték és nyilvánosan elégették. Az esetet a krónikások kellően kiszínezve írták le, az egyik korabeli tudósítás például így szólt: „A garázda vámpír fényes nappal is szörnyű módon bántalmazta a városbéli utasokat, a szolgálókat, megtámadta a mezei munkásokat, fölgyújtotta a város házait. A pénzét az adósoktól elvitte, hitelezőinek pedig megtérítette a tartozását.” Ahogyan az ilyen legendákkal lenni szokott, a mesélők a maguk szája íze szerint formálva adták tovább a történetet, mig Mikszáth hallhatatlanná nem tette.

A vár alatti domboldalon épült fel egy skanzen, a jellegzetes gerendaházak, és a fatemplom látványosan mutatja az itteni építészetet.