Pici parányi hegyi falucska a szerb-bosnyák határon. Utolsó pihenő a vágyak, a híd előtt. Ahová el kell jutnom, anélkül nem halhatok meg. Majdnem sikerült. Kacskaringós keskeny hegyi szerpentines út vezet az átkozott hidamhoz. Őrült forgalommal. Hajszálon múlt, hogy nem zuhantunk a korlátok nélküli szakadékba. De Dumbo észnél volt. Vigyáz ránk. Megállunk a skanzen falunál. Ki se bír szállni, remeg a lába, így csak ketten fedezzük fel a mesét.  A falu látványos zsindelyes házacskái között egy ortodox kolostor is megtalálható. Ritka maradandó látvány. A szokásos elhagyhatatlan kávézás közben bögdös. Nézd, ki van ott!…Gondolod, ha otthon se ismerek fel senkit, itt ismerős vagyok???? Mindenesetre szemmegakasztó látvány volt a leendő európabajnok.

A falunál található a vasútépítés egyik érdekessége. A hegyet átszelő síneket 8-as alakban fektették le, így küzdve le a több száz méteres szintkülönbséget. Maga a vasút Visegradig megy, amit Andric tett világhírűvé Nobel-díjat érdemlően. A történetből pedig még hiányoznak lapok…pillantások találkozása a hídon, hogy majd újra rápillanthass, és rohanj a végzet felé…Mokra Gorat Kusturica segítségével próbálják idegenforgalmilag fejleszteni. Itt forgatta az Élet egy csoda című filmjét…Remélem, nem viszik túlzásba a fejlesztést, és nem veszti báját a falucska.