A monda szerint Léka a templomosoké volt, a 14. században egy véres összecsapás színhelyéül szolgált a királyi csapatok és templomosok között. A várat védő lovagok megesküdtek, hogy élve nem adják meg magukat. Egy titkos alagúton jutottak be a király emberei a várba, a lovagterembe szorították a hősiesen küzdő lovagokat. A fegyverek zaja csak akkor csitult, amikor az utolsó lovag is életét vesztette. Vérüket sokáig nem tudták eltakarítani a kövezetről. A vár kápolnájában sokáig kísértettek éjfélkor. A lovagterem bejáratánál, még ma is látni időnként tenyérnyi vörös foltot a kövezeten.
A falu szélén erdős hegy tetején áll a vár, teljesen épségben. A vár kútja több száz méter mély. 
A várban, a kiállításon, szabadon mászkálhattunk. Olyan szinten, hogy a világítást mi oldottuk meg. Kísérteties volt a félhomályban menni a nyikorgó falépcsőkön. Mindig azt vártuk, mikor toppan elénk egy lovag. Nagyon látványos a várkápolna az eredeti falfestményeivel, a pincében lévő egykori börtön. Itt láthattuk a vasszüzet, az egykori kínzóeszközt. Szétnyitható köpenyszerű burkát szöggel bélelték ki, ezzel büntették a házasságtörő nőket. A palotaszárnyban vadásztrófeák láthatók Afrikából, Ázsiából.
A leglátványosabb rész, a boltíves lovagterem. 
Egyetlen fényforrása a mennyezet közepén lévő nyílás.
Berlinben az egyik csodálatos ötlet, hogy egy helyen lelhetők fel a múzeumok, a múzeumszigeten. Gondolom ennek mintájára központosították a bécsi Múzeum Quartier-t is. Így legalább nem kell ahhoz is az időt tölteni, hogy egyik múzeumból a másikba eljussunk. A sziget a hajdani királyi sétatér, a kastély konyhakertje volt, ahol a zöldséget termesztették az udvartartás számára. Később botanikus kertté alakították, majd III. Frigyes idején kialakították a múzeum együttest. Hitler idején a parkot 
lekövezték, hogy a páncélosok végig vonulhassanak rajta, ami megmaradt a szocializmus idején is. Ma már újra füves a park, ahol a fűben megpihennek a turisták, de a kisgyerekes helybeliek is szívesen piknikeltek itt. Ahhoz, hogy mindegyik múzeumot alaposan bejárjuk, rengeteg időre van szükség. Mi a Pergamon Múzeumot néztük meg, ami jelenleg jelentős átalakításon megy keresztül, de a kiállítás zavartalanul megtekinthető. Annak idején maga az építkezés se volt könnyű feladat a sziget ingoványos talaja miatt . A XX. század elején épült a monumentális háromszárnyú ablaktalan épület. Az épület monumentalitására szükség is van, mert hatalmas az antik gyűjtemény. Egyedülálló látvány a névadó Pergamon oltár, amit az ókori kis-ázsiában Zeusznak szenteltek. Az oltárt Humann tárta fel Törökországban a XIX. század végén 8 év alatt, majd húsz éven át restaurálták. 113 méter 
hosszú a fríz, amely az istenek és gigászok harcáról szól. Az oltár keltette áhitat után a mozaikkal borított oroszlános Istar-kapun át haladunk az ókori Babilon utcáin. 
Ezt az ókori utat a vallási körmenetek miatt díszítették ilyen gazdagon. A 3 méter hosszú út mindkét oldala magasan van kirakva képekkel, keleti hangulattal töltve meg a levegőt. Egyik csodálatból a másikba estünk. A miletosi piactér elénk idézte az ókori civil életet, az ókori Róma egyik legszebb épülete volt. Lehetetlen lenen mindenről beszámolni, talán a legérdekesebb volt még Hammurapi törvényoszlopa, és Bábel tornyának makettje. Különleges jelentőségű volt a korabeli Asszíria fővárosából
Mostar és Bosznia jelképe is a Neretván átívelő Római Híd. Különleges kőből épült az egynyílású 28 méter hosszú híd, ami középen 20 méter magasan emelkedik a smaragdzöld folyó fölé. Építészeti csodának tartották elkészültekor, amit Mátyással is összehoznak, bár bizonyíték nincs rá. A páratlan alkotás köré épült az óváros, erődök, tornyok vörös cserepe, kapuk alkotják ezt a világon páratlan városképet. A város látványa első pillantásra elbájol. A híd az iszlám és katolikus világ közötti kapocs szimbóluma is volt. Az egyik oldalon karcsú minaretek állnak a mecsetek oldalánál, a másikon keresztény templomtornyok. Az udvarokat fügefák széles levelei árnyékolják be. A muszlim részben élénk élet folyik. Érzem a halva méz és szezám, a baklava dió és pisztácia illatát. A pörkölt török kávé illata és íze feledhetetlen. A müezzint hallom. Szeretem hallani. Békét sugároz. A keresztény rész szomorú. 
Az utca ahol parkolunk egy szétlőtt iskola köveiből kinőtt fáktól árnyas. 
A katalán parlament 2012. január elsejétől betiltotta a bikaviadalokat. Barcelonában is. Elmenjünk, ne menjünk? Nagy kérdés volt. A fiúk lebeszéltek. Nem nekem való. Pedig a nagy szerelmem, Hemingway Fiesta-jában végig élhető. Végig éltem. Amikor testi és lelki sebeket az erkölcsi összeomlást itallal, szerelemmel, érzéki gyönyörökkel, csavargással akarta megoldani az a nemzedék. Természetesen hiába. Elvetődtek Pamplonába, a világhíres botrányos Fiestára, aminek csúcspontja a bikafuttatás. Hemingway magával akart ragadni, a fiúk visszahúzni. 
Lehet, hogy igazuk volt. A spanyol bika vad, őserejű állat. Nem kell harcra képezni, megtámad mindent, ami mozog, ami megkérdőjelezi dominanciáját. A bikák színvakok, így nem a vörös szín ingerli őket, hanem a muleta mozgása.
Nekünk kötelező volt olimpia évében születni. Az enyém elérhetetlen távolságra van, de az Ő születési évének olimpiájának színhelyét megnéztük. Időnk rövidsége, a látnivalók sokasága miatt választanunk kellett a Barca stadion és a Montjuic között. Utóbbi mellett döntött. A létesítmények a tengerrel határos dombon épültek. 
A bejáratnál található a Varázskút érdekes alakzattal. A megnyitó és záró ünnepségek színhelye volt az a stadion, amit 1927-es eredeti stadion alapján nagyobbítottak meg. Lélegzetelállító volt látni az olimpiai láng fáklyáját. Na persze úgy emlékszem, szinte az olimpiai fáklyák szinte teljes kollekciója megtalálható a világon egyedülálló sportmúzeumunkban. Az újkori olimpiák egyik legeredményesebbje volt a barcelonai tizenegy aranyéremmel.
Az Estadi Olimpic jellegzetes barna homokkőből épült. A Stadion jelenleg az Espanyol csapatának otthona. 
A sportlétesítmények között ókori görög hangulatot árasztó oszlopok között csavaroghatunk. Itt található a világ egyik legnagyobb sportcsarnoka is, a Palau Sant Jordi. 
Kevés város fonódik össze szorosan egy építész nevével, talán a legkiemelkedőbb Barcelona és Gaudi viszonya. A szecesszió egyik legkiemelkedőbb alkotója, a mór és gótikus stílust elementálisan ötvözi. Igazi katalán hazafi volt, még a királlyal is csak katalánul volt hajlandó szóba állni. A sors fintora, hogy elismert építészként szerényen, túl szerényen élt. Egy villamos gázolta halálra, csavargónak nézték, és a szegények kórházába szállították. Amikor metróval a park felé tartottunk, sms-t kaptam itthonról, hogy vigyázzunk magunkra, Spanyolországban metrón bomba robbant, több napos országos gyászt rendeltek el. Mecénása egy gazdag bankár, Eusebi Güell volt, aki megbízást adott egy park és lakónegyed kombinációjának terveire. 
A nagyszabású tervekből, amely szerint a domboldalt átszelő ösvények között vásárcsarnok, és lakóépületek állnak majd, csupán két épület valósult meg. Az építmények falai úgy hullámzanak, mintha vízből volnának, a tornyok hangyabolyként magasodnak. Az oszlopok ferdén meredeznek a felületeket merész díszítőelemek, tört üvegcserepek díszítik. A vásárcsarnok mindenekfelett pazar látvány. A száz oszlop terme néven ismerik a helyiek. Persze csak nyolcvanhat dór nem párhuzamos oszlop tartja a hullámzó mennyezetet. A teret bizarr formájú, és elképesztő színkavalkádú padok ölelik körbe. Vidám és egyedi az összhatása. 
Egész éjjel esett az eső, villámlott. Reggeli ébredésnél is szemerkélt még. Nem láttam el a minorita toronyig sem a ködtől. De ha megígértem, akkor is elmegyek, nem árthat sem vihar, sem jégeső. A cél a Pes-kő csúcsa volt. Az eső egész nap nem állt el. Nem is túrázott rajtunk kívül senki. A Napsugár házikónál kicsit szárítkoztunk, kicsit melegedtünk, melegítettük egymást. A kaptatót követően előbb a Pes-kő kapuhoz értünk, jobbra erdőbe bujtatott sziklás gerinc húzódott, balra pedig keskeny ösvény indult a szikla tetejére. Pár perc alatt felértünk a tetőt borító szélfútta füves rétre. Dél felé a rétnek, mintha elvágták volna, vége szakad, kióvakodtunk a peremre, szédítő mélység nyílt közvetlenül a lábunk alatt. Megfogtad a kezem. A capella énekeltél nekem. Hogy szívem úgy szívedbe mar…Az esőtől, párától nem láttuk a panorámát, pedig innen szinte az egész Dél-Bükk madártávlatból tanulmányozható lenne, a távolban Eger tornyaival, nyugatra a Mátra vonulataival. Így csak ahogy énekelted nekem. Imagine…Képzeld el, hogy nincs mennyország, hogy alattunk nincs pokol…
Évente két-három hónapig, de nem minden évben, tipikusan az olvadást követő időszakban aktív.
kiszárad, június végétől már egyáltalán nem ad vizet.
A hagyomány szerint az Imó-kő a pogány magyarok imahelye volt. A neve is erre utal, imó=ima. Itt fakad egy időszaki forrás, amely a csapadékos telek után a Bükk-fennsík déli részének karsztvizét a tavaszi hónapokban vastag sugárban löki ki a barlanggá szélesedett üregből. A forrás megindulását megelőző napokban messzire hangzó moraj tölti be a völgyet. Hallottuk a morajlás hírét. Egy régi húsvét hétfőjén jártunk ott. Sietnünk kellett. Mindíg csak sietni...nem is tudok andalogni, szokták mondani...aznap este még Zalaegerszegre kellett érni...a gébárti tavat feltérképezni másnap...
A monda szerint Csák Máté a vár kútjába rejtette kincseit. Sokak szerint a törökök is ide rejtették a rabolt ékszereket, drágaságokat. A meggazdagodásra vágyó kincskeresők azonban tört cserepeken kívül mást nem találtak. Pedig a kincs ott volt. Most már tudom…Az elérhetetlen kincs.
Már egy évvel ezelőtt is terveztem az Eger Csillaga teljesítmény túrát. Tavaly egész héten a kitűzött nap előtt szakadt az eső, és aznap is zuhogott. Így lebeszéltem magamat róla, nem penyeség miatt, de nem akartam egy teljesen szétázott talajon debütálni, hogy esetleg a kedvem is elmenjen tőle. 
A táv első 6 km-re egy nem túl látványos szőlőkön át vezető szakasz, a jelzés egy helyen megtévesztett, át a szőlőkön, hiába térképeztem fel egy héttel előtte a táv ezen szakaszát, 
Mivel az időt teljesíteni szerettük volna, bámészkodásra most nem szenteltünk alkalmat.
Zsigmond uralkodása idején a Vág völgy korlátlan ura volt Stibor vajda. Az ő bolondja volt a legokosabb bolond, Beckó. Az egyik vadászat alkalmával olyan jól elszórakoztatta tréfáival az urat, hogy teljesítette egy kívánságát. A bolond tréfás választ adott, építsenek várat azon a sziklán, ahol éppen ülnek. A vajda teljesítette a kérést, gyorsan haladt a munka, mert bárkit, aki a vár alatt elhaladt tíznapi munkára kötelezett az építkezésnél. Kereskedők, vándorlegények, jobbágyok, nemesek kísérete dolgozott a vár építésén. Amikor felépült, annyira megtetszett Stibor vajdának, hogy kérte Beckót, cseréljék el kárpótlásul egy másik várra. Beckó ráállt a cserére, és még egy zsák aranyat is kapott. Annyit kért még, hogy a vár az Ő nevét viselje. Stibor ezentúl itt lakott, ebben a várban ülték fia lakodalmát is. Tartott a mulatság, amikor kedvenc vadászkutyáját sebesülten vitték elé. A vajda haragjában a szikláról a mélybe vetette a szerencsétlen szolgát. A zuhanó szolga elátkozta a várat és a nagyurat, aki rá se hederített. Egy évvel később a vajda ebéd után elszundikált a várkertben, amikor éles fájdalomra ébredt. Egy kígyó kimarta a szemét. A kíntól őrjöngve rohant, a meredek szikla szélére érve megtántorodott, és lezuhant. Gonosz felesége is elnyerte méltó büntetését. Azóta két holló kering a vár fölött, őrzik a várat, míg kő kövön marad belőle. 
A Brandenburgi kapu mindenképpen Berlin jelképe, de talán nemcsak Berliné, hanem az egész Németországé. Több évvel ezelőtt még úgy láttam, hogy előtte kibuggyosodott a fal, és a széles átjárók ellenére is átjárhatatlan volt. A város legszélesebb sugárútja itt évtizedekre mindkét oldalról véget ért.
Talán erre vágytam a legjobban Berlinbe utazásom előtt. Nagyon vágytam rá, hogy a földi halandók számára is látható csodát meg láthassam én is. Szerettem volna az ultramodern üvegkupola spirális rámpáján felgyalogolni a csúcsra, hogy onnan föntről, ötven méter magasból lássam a várost. Lehet, hogy nem számítok a földi halandók sorába?
Bélosz türoszi király leánya volt Dido, s egy Sychaelus nevű gazdag főniciai nemes felesége lett. Bátyja, Pygmalion azonban, aki apjuk halála után Türosz királya lett, orvul megölette férjét, hogy elvehesse vagyonát. Dido sok honfitársával együtt, akik szintén megelégelték Pygmalion zsarnokságát, hajóra szállt, és Afrika északi partjain várost alapított. Egy korai hagyomány szerint a környék ura, Iarbas először annyi földet ígért neki, amennyit egy ökör bőrével be tud takarni. 
Dido a bőrt vékony csíkokra hasította, s azzal kerítette körbe azt a dombot, amelyre Karthágó fellegvára épült. Iarbas feleségül akarta venni Didot, de erőszakos közeledése elől a királyné a máglya tüzébe menekült.Egyik legszebb fekvésű város, amit láttam. Itt még máglyán is érdemes meghalni. A római romok között megáll az idő. Nem is megáll. Visszarepül. A pun kikötőben hallani vélem az elefántok dübörgését. Hátranézek. Képzeletemben Hannibál áll mögöttem, minden idők egyik legnagyobb hadvezére. A fényes utakon fekete felhők tornyosultak. A pun seregek?A harmadik pun háború után lerombolták, sóval hintették be a várost. A só ellenére él és tündököl. 
A múzeumszigetre haladva utunkba akadt Berlin dómja. Hatalmas, monumentális épület. Már több száz évvel ezelőtt is templom állt ezen a helyen, eredetileg domonkos rendi templom. A 18. század közepén épült, és evangélikus templommá alakították. Már akkor a Hohenzollerek temetkezéséül szolgált, ma is közel száz szarkofág látható.
években állították helyre.
A potsdami kastélyegyüttes legújabb tagja. A XX. század elején épült a koronahercegi pár részére angol Tudor stílusban. 1945 augusztusában itt zajlott a háromhatalmi potsdami konferencia Truman, Churchill és Sztálin között. A francia elnököt nem hívták meg. Itt határoztak többek között Európa jövőjéről, itt határoztak Németország demilitarizációjáról, itt határoztak a vesztes országok büntetéséről, itt 
hoztak döntéseket, amik máig meghatározzák sorsunkat. Truman itt kapta a hírt az atombomba elkészültéről. Láthattuk a három méteres átmérőjű tárgyalóasztalt, a konferencia színhelyét, a tollat, amivel aláírták a megállapodást. Láthattuk a z elnökök lakó és dolgozószobáit, a több ezer kötetes könyvtárat. 
Savoyai Jenő, korának legnagyobb hadvezérének (ő űzte ki a törököket az országból) nyári rezidenciája volt, jelentéséhez híven magaslaton épült. Az egykor szőlőhegyen épült kastély főleg reprezentatív célokra készült. Amikor először ott jártam, szinte annyi idős voltam, mint akivel legutóbb ott jártam. Még halványan emlékeztem, hogy jutunk oda, akkor már elvesztettük a térképet a Kärtner egyik kávéházának teraszán egy kis wiener melange élvezése közben. Útitársam, mint aki világéletében ott lakott volna, célirányosan odatartott, tudván mikor melyik sarkon merre forduljunk. 
A két kastély között pazar park csábít andalgásra, szökőkutakkal, allegórikus szobrokkal díszített hűs allékkal. A felső kastélyban, a márványteremben írták alá a tengelyhatalmak képviselői a revizionista szemléletű bécsi döntéseket, az államszerződést, és az érvénybe nem lépett SALT-2 megállapodást Carter és Brezsnyev a hidegháború fegyverkezéscsökkentéséről.
Csak máséra. A szecessziós remekművei ámulatba ejtettek. Akkor alig egy hete látta a Csók 3D-s megoldását Rodintól Párizsban. Már az is elkápráztatta. Rettenetesen tetszett ott a kortárs, bár inkább az expresszionista hatásokat véltem látni Kokoshka képein. Bár akkor is azok a képek fejezték ki a lelkem világát. Klimt pedig az álmokat, vágyakat jelentették számomra, a képen felfedezhető hevült szexuális töltet láttán. A Csók képtől alig lehetett elvonszolni minket. A kis miniatűr kép itt áll az asztalomon, zavarba hozva a hozzám betévedőket. A kép a szerelem oltárképe. A két figura szögletesen kapcsolódik össze. A nő térdel, a férfi olyan, mintha állna. A férfi feje úgy mered a nő feje felé, mint egy fallosz. A ruházaton fel lehet fedezni a női méhet és a férfi nemi szervét. Térbeli bizonytalanságba 
helyezi a párt, mintha egy szakadék szélén állnának. A férfi ruhája szögletes mintákkal teli. Képein érdekes módon a nő kibontott vörös hajzuhataga a visszatérő motívum, erotikát sugározva. A szereplők ruháin a visszatérő motívum a férfi és női ivarsejtek ornamentikája. 
Az Unter den Linden Berlin egyik legmeghatározóbb utcája. Hajdanán a császári palotát kötötte össze a vadászkastélytól az erdőn át. Ez az egykori erdő ma a város legnagyobb parkja. A Tiergarten. Az utcát évszázadok alatt diófákkal és hársakkal ültették tele, innen ered a neve. 1653-ban ezeket kivágták, hogy kiszélesítsék az utat, majd kétszáz év múlva újraültették hársakkal. III. Frigyes császár ezen az úton haladt végig lova hátán a császárrá koronázási ceremóniájára. Miután a város az ország fővárosa lett, mindinkább a város gazdasági és politikai élet központjává vált. Sorra épültek itt a paloták, közintézmények. A II. világháború nem kímélte. Jelenleg hatalmas felújítások folynak, a palánkbarikádoktól és a darvaktól -na jó daruktól-jelenleg nem érezhető az az életérzés, amit érezni kellene itt. A kettéosztott városban a keleti részhez került, a nagy politikai, hadi felvonulások színtere volt. Az utca kellős közepén áll II. Frigyes császár majd hatméteres lovas szobra. Maga a szobor egy tizenhárom méteres talapzaton magasodik. A szobrot a világháború alatt befalazták, így sértetlen maradt. Az NDK-s időkben az egykori uralkodót a feudalizmus csökevényének tartották, így elszállították, csak 1980-ban került ide vissza. 
Berlin talán a világ egyetlen városa, amelynek közepén egy hatalmas erdő található. Régen ez a terület már a városkapun túl terült el. Neve ellentétben a jelentésével, nem állatkert, arra utal inkább, hogy vadászatra váró állatvilág várta itt az uralkodókat. Bár a park egy része az állatkert, ami Zoologische Garten néven ismert. A park nagy része megsemmisült a világháborúban, így nagyon régi fákat nem találhatunk itt. Ami meg is maradt, azokat kivágták tűzifának. Az újra parkosítás 1949-ben történt. A parkban tavak, mezők, kávézók alkalmasak a pihenésre. Néha török családok ökörsütést is rendeznek a nagy pereputty részére itt. A park közepén magasodik a győzelmi oszlop, a Siegenssäule. Az oszlop tetején álló angyal, Victoria, a győzelem istennőjének szobra a poroszok győzelmét hirdeti az osztrákok, franciák, dánok fölött. Az aranyozott borítást háborús zsákmányból finanszírozták. A szobor 67 méter magas, eredetileg a Reichstag előtti téren állították fel. A Tiergarten számomra egyik legérdekesebb sétánya volt, ahol Európa különböző városainak egykori gázlámpája között sétálhattunk.
A város fekvése a kotori öböl bejáratánál, a nyílt tengernél van. Herceg Noviban a látnivalók a várfallal körülvett Óvárosban találhatók. Az őrtornyok és városkapuk kellemes látványt nyújtanak, de a hangulat elenyésző Kotorhoz képest. A velenceiek által épített Citadella földrengés sújtotta romjai a tengerbe nyúlnak . A városra az egyik legszebb kilátás a főtérről, a Belavista-ról nyílik. A tér közepén egy nagyon hangulatos kútnál tudtuk hűsíteni magunkat, a kávézás során szemre vettük, hogy milyen érdekes a templom tornya, amely külön, a tér sarkában magasodik. Egy térrel arrébb egy mecsetet átalakítva, ortodox ikonosztázban élvezkedhettünk. Szemet gyönyörködtetőbb, mint a miénk. A házak között beékelve, egy törökök által épített bástyaszerű óratorony mutatja az idő rohanását. Akkor már órával nem mértem az időt. A leglátványosabb attrakció a spanyol erőd, amit a törököket kiűző spanyolok építettek. Ez a spanyol uralom csupán egy évig tartott. A Véres tornyot börtönnek használták, éppen akkor szabadtéri előadásra próbáltak. Innen valóban gyönyörű a kilátás a tengerre, ameddig a szem ellát, és az öbölre. A város volt a kedvenc üdülőhelye Titónak. 
Pár héttel előtte hallottam egy résztvevőtől, hogy az év elején nagy rendezvényként tartják a mimóza fesztivált. Fénypontja a mimózák begyűjtése.
Amikor 1969-ben átadták a 365 méter magas tornyot, Európa második legmagasabb épületévé vált. A helyiek csak fogpiszkálónak, vagy telespárgának hívják. Kitekeredett nyakkal nézzük lentről a felfújható labdának látszó üveggömb kilátót, ami 20 percenként körbeforog. Már nem volt végtelen kígyózó sor, hogy a villámsebes lift felrepítsen a magasba. Madártávlatból láthatjuk a nem sokkal hamarabb lent megismert várost. Az eddig megcsodált épületek terepasztalszerűvé válnak. A folyó kék selyemszalagnak tűnve bukkan itt-ott elő. Az Unter den Linden magas hársai parányi hangyáknak árnyat adó bokornak látszanak. Tiszta időben 40 km-re is ellátni. De akik építették, olyan messzire nem akartak. Csak belátni a másik, fallal körbevett városba, és annak titkaiba. Gondolkoztak a lebontásán. A nap 
messziről jól látható kereszt alakban csillan meg a gömbön. Ez kínos volt az ateista NDK vezetésének. A pápa bosszújának tekintették az égi jelet. Egyes hírek szerint a Stasi gondolkodott fényvisszaverő tükröket felállítani a földön, amelyekkel a keresztet eltüntethették volna. Maga a torony a kettéosztott Berlinben lehallgatóbázisként működött. 
A Rambla fogalom Barcelonában. A Catalunya térről vezet a kikötőig, a város egyik jelképévé vált Kolumbusz szoborig. A tér alatti közlekedési csomópontra érkeztünk vonattal, a felszínen mindent elsöprő a nyüzsgés. Az igazi dolce vita tombol. Legendássá vált kávézója, a Zürich kávéház a helyiek randevú helye. Tombol a szenvedély a téren. A korzót végig virágárusok, utcazenészek, színészek forgataga teszi szívbezáróvá. Állítólag Casas, az első spanyol impresszionista festő is egy csinos virágárus lányban szemelte ki legkedvesebb múzsáját. Ki lehetne űzni a világból a vásárlással, de a Boquera-t még nekem is át kell élnem. A város legnagyobb, legnevesebb vásárcsarnoka, magas mennyezetű acélvázas hangár. Gaudi után kicsit az épület lehangoló. A 
gyümölcsök és zöldségek valószerűtlen méretei, illatai, a tenger sós illata, a piaci lárma, mégis kellemes hellyé emeli. A kikötőig gazdag paloták, az Opera mellett haladunk pálmafák árnyékában. A 60 méteres oszlopon álló szobrot az 1888-as világkiállítás számára állították. Kolumbusz mutat a biztató jövő, az új világ felé....
Dinó őrület söpört végig. Akkor nálunk is. Nem volt kérdés, hogy irány Ipolytarnóc az ősmaradványok megtekintése. Egy nagyon színvonalas geológiai tanösvényen ismerhettük meg a múlt emlékeit. Amik sokkal régebbiek, mint az átlagos régi látnivalók. 23 millió évvel ezelőtt trópusi tenger hullámzott ezen a vidéken. Miután visszahúzódott, kanyargó folyam szelte át a szárazzá vált területet. Az ősfolyó partját pálmákkal dús dzsungel övezte. A trópusi esőerdő állatai szomjukat oltva hátrahagyták nekünk lábnyomaikat az iszapban. Láthattuk az ősvilági strand megannyi lábnyomát. Ősorrszarvú, ragadozók, madarak lábának nyomait, férgek csúszását. Érdekes volt, hogy az eső nyomai is tisztán láthatók, az esőcseppek megkövesedett nyomai, valamint egy orrszarvúbébi csúszása, és hullámfodrok is megfigyelhetők. 20 millió évvel ezelőtt vulkánkitörés rázta meg a tájat, forrón hömpölygő vulkáni anyag temette be a gigantikus méretű fákat. Az ősvilági Pompeii eltemetett kincsei cápafogak, kövesedett fák, levéllenyomatok, ősállatok lábnyomai tárulnak fel. Számtalan levéllenyomat, megkövesedett fa kísérte utunkat. Talán legérdekesebb a kőhídként funkcionáló árkon átívelő óriásfenyő volt. A vulkánkitörés nyomaira a megpörkölődött maradványok emlékeztetnek. Az emlékek óvására is törekedtek. Védőépületben láthattuk az emlékek nagy részét. Feledhetetlen utazás volt az emberi ésszel fel nem fogható mértékű múltba.
A stadiont az 1936-os olimpiára építették. Németország második legnagyobb stadionja, 75 ezer ember befogadására képes. Az épület a nemzeti szocialista építészet jegyeit viselte magán, ezért a 2006-os világbajnokságra átépítették. A nézőteret befedték. A helyszínen erdetileg két stadion ált, amit még eredetileg az első világháború miatt elmaradt 1916-os olimpiára építettek. A stadion a világháborúban alig szenvedett károkat, annak ellenére, hogy 1945 májusában kemény harc folyt a birtoklásáért a németek és a Vörös Hadsereg között. A harcok során 2000-en haltak meg a Hitlerjugend tagjai közül. 1936-ban Hitler gyújtotta meg az olimpiai lángot, ami az előző antwerpeni olimpián szerepelt először, viszont itt, Berlinben előzte meg a láng körútja. Az olimpia egyik legbizarabb, legemlékezetesebb eseménye Jesse Owens négy aranyérme volt. Bizarr, az árja szemléletű országban, hogy egy egykori néger rabszolga unokája sztárra váljon. Magyarország a harmadik helyen végzett az éremtáblázatban. Itt nyert bajnoki aranyérmet a kardcsapatunk, Elek Ilona, Csák Ibolya, Harangi Imre. A stadion melletti uszodában is születtek magyar sikerek. Csik Ferencnek, és a Komjádi Béla által felkészített vízilabdacsapat nyakába akasztottak aranyérmet. Az uszodában történt egy érdekes eset. Senff úgy lett győztes 100 méter hátúszásban, hogy szabálytalanul fordult, de meghallotta a bíró sípszavát, amivel kizárták volna a versenyből. Visszaúszott, szabályosan fordult, és 10 méter többletúszással is megnyerte a döntőt.
Mi a Hertha-Stuttgart szinte teltházas mérkőzésen élhettünk át egy igazi futballhangulatot. Feledhetetlen élmény volt, bár a játék üteme hagyott némi kivetnivalót, mégis szívünkhöz nőtt a berlini csapat. Ha ezentúl meghallom Rod Stewart számát, mindig ez az éjszaka fog eszembe jutni. Az ellenfél Stuttgart csapatában nagy tapsot kapott tőlünk Hajnal Tamás. Kicsit már elszontyolodtunk, hogy gól nélküli döntetlen lesz az eredmény, de a 89. percben mindenki 
nagy örömére megszületett a hazai gól. Hatalmas fieszta vette kezdetét. Több, mint 53 ezren voltunk, mégis a hazautazás a tömegközlekedési eszközökön zavartalanul, forró hangulatban lett lebonyolítva.
A Tisza-tó Magyarország legnagyobb mesterséges tava. 1973-ban fogtak hozzá a létrehozásához. A Kiskörénél megépített duzzasztógáttal a Tisza áradását próbálták szabályozni.
A Tó partvidékének legfőbb vízi útvonala a Kis-Tisza, mely bár a Tisza-tó része, furcsamód mégis folyik…ha nem is gyorsan, de észrevehetően. Kis-Tisza a Tisza 20-25 méter széles mellékágaként a Tisza-tó feltöltése előtt is létezett. 
