Kadmosz, Agenor főniciai király fia, Theba alapítója öregkorában úgy döntött, hogy feleségével, Harmoniával, a szépség és szerelem istennőjének, Afroditének lányával együtt elhagyja a gazdag Thebát, és vándorútra indulnak. Eljutottak az Adriai-tenger déli részére, és nagyon beleszerettek a szép fekvésű sziklába. A helyet Butoának nevezték el. Bár Kadmosz már idős volt, a környék törzseivel legyőzte az illíreket, majd a görög városállamok ellen indított hadat.
A város jelképe egy kecses, balettozó nő alakját ábrázoló szobor. A szájhagyomány szerint egy cápatámadásnak állít emléket.
A citadella közvetlenül a tengerből kinövő erődítmény, alapjait még a görög városlakók fektették le.
Természetesen az uszodaturizmusból sem maradtunk ki. A gyerekeknek éppen kétkapus edzést tartottak a tengerben kialakított uszodában. Akkor még nem gondoltuk, hogy a LEN kupában vérre menő mérkőzést játszunk a Budvával a döntőbe jutásért.
Dömös már az Árpád-házi királyinknak is kedvenc üdülőhelye volt. A 11. században királyi kastélyt építtettek itt. I. Béla ide hívta össze az ország főembereit, ahol az összedőlt trón alatt lelte halálát. Álmos herceg merényletet tervezett Kálmán ellen, aki a Margit tiszteletére épített monostor felszentelésére érkezett ide. Ezért megvakíttatta öccsével, Bélával együtt. Amíg kibeszéltük a középkor itt történő véres eseményeit, elértük a Rám-szakadékot. A szelíd Pilis félelmetes víz alkotta szurdoka, a szétrepedt sziklával, vízeséssel szép, izgalmas látványosság…de…jobb a marketingje egy sokkal vadromantikusabb mátrai szurdokkal szemben. Elképesztő volt a koca turisták látványa. Akik kis papucsban, szandálban, tetézve magas sarokkal, szitkozódva a köveket, vizeket próbálták végigvonszolni magukat a szakadékon. Ahol ők lihegve, lábremegve, a láncokba kapaszkodva jutottak följebb, mi merészségünkkel kacérkodva másztunk fel. Innen már csak egy ugrás volt a Dobogó-kő 700 méteres csúcsa. Jó. Nincs 700 m. 26 cm hiányzik. Örömmel vettük a csúcson a szokásos csúcscsokit majszolva birtokba a háromszögelési pontot. Geodéziai alappontoknál mindig eszünkbe jut a film, az angolról, aki dombra ment fel, és hegyről jött le. Pazar kilátás nyílt a Pilisre, Börzsönyre, a Duna-szorosra. Talán Selmecbányáig is elláttunk. Alattunk szinte láthatatlanul húzódott a szakadék vonala. Pilisszentlélekre már nem mentünk el, de gondoltunk Kun Lászlóra és feleségére, akiket a főurak a kolostorban tartottak fogva összezárva abban a reményben, hogy utód születik. Reményük nem vált valóra…
Erdélyben több helyen is találkozhatunk az ezeréves határt jelző határkövekkel, de Gyimesbükk az egyik zarándokhellyé vált. A történelmi Magyarország egykori határát jelző határátkelő helyet, az egykori vámházat néztük meg. Az épület felújítva, kis kiállítás láthattunk benne. 
A vámház mellet meredek lépcsősor vezet az egykori Rákóczi várba. A várromból szemetkápráztató a panoráma a gyimesi havasokra. A csúcson eldúdoltuk a székely himnuszt. Hmmm...