A Rambla fogalom Barcelonában. A Catalunya térről vezet a kikötőig, a város egyik jelképévé vált Kolumbusz szoborig. A tér alatti közlekedési csomópontra érkeztünk vonattal, a felszínen mindent elsöprő a nyüzsgés. Az igazi dolce vita tombol. Legendássá vált kávézója, a Zürich kávéház a helyiek randevú helye. Tombol a szenvedély a téren. A korzót végig virágárusok, utcazenészek, színészek forgataga teszi szívbezáróvá. Állítólag Casas, az első spanyol impresszionista festő is egy csinos virágárus lányban szemelte ki legkedvesebb múzsáját. Ki lehetne űzni a világból a vásárlással, de a Boquera-t még nekem is át kell élnem. A város legnagyobb, legnevesebb vásárcsarnoka, magas mennyezetű acélvázas hangár. Gaudi után kicsit az épület lehangoló. A 
gyümölcsök és zöldségek valószerűtlen méretei, illatai, a tenger sós illata, a piaci lárma, mégis kellemes hellyé emeli. A kikötőig gazdag paloták, az Opera mellett haladunk pálmafák árnyékában. A 60 méteres oszlopon álló szobrot az 1888-as világkiállítás számára állították. Kolumbusz mutat a biztató jövő, az új világ felé....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.