Kevés város fonódik össze szorosan egy építész nevével, talán a legkiemelkedőbb Barcelona és Gaudi viszonya. A szecesszió egyik legkiemelkedőbb alkotója, a mór és gótikus stílust elementálisan ötvözi. Igazi katalán hazafi volt, még a királlyal is csak katalánul volt hajlandó szóba állni. A sors fintora, hogy elismert építészként szerényen, túl szerényen élt. Egy villamos gázolta halálra, csavargónak nézték, és a szegények kórházába szállították. Amikor metróval a park felé tartottunk, sms-t kaptam itthonról, hogy vigyázzunk magunkra, Spanyolországban metrón bomba robbant, több napos országos gyászt rendeltek el. Mecénása egy gazdag bankár, Eusebi Güell volt, aki megbízást adott egy park és lakónegyed kombinációjának terveire. 
A nagyszabású tervekből, amely szerint a domboldalt átszelő ösvények között vásárcsarnok, és lakóépületek állnak majd, csupán két épület valósult meg. Az építmények falai úgy hullámzanak, mintha vízből volnának, a tornyok hangyabolyként magasodnak. Az oszlopok ferdén meredeznek a felületeket merész díszítőelemek, tört üvegcserepek díszítik. A vásárcsarnok mindenekfelett pazar látvány. A száz oszlop terme néven ismerik a helyiek. Persze csak nyolcvanhat dór nem párhuzamos oszlop tartja a hullámzó mennyezetet. A teret bizarr formájú, és elképesztő színkavalkádú padok ölelik körbe. Vidám és egyedi az összhatása.
A parkból a szmog ellenére is Pazar kilátás nyílik a városra, szembeötlően egy városképet csúfító bombára emlékezető toronyházra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.