A monda szerint Léka a templomosoké volt, a 14. században egy véres összecsapás színhelyéül szolgált a királyi csapatok és templomosok között. A várat védő lovagok megesküdtek, hogy élve nem adják meg magukat. Egy titkos alagúton jutottak be a király emberei a várba, a lovagterembe szorították a hősiesen küzdő lovagokat. A fegyverek zaja csak akkor csitult, amikor az utolsó lovag is életét vesztette. Vérüket sokáig nem tudták eltakarítani a kövezetről. A vár kápolnájában sokáig kísértettek éjfélkor. A lovagterem bejáratánál, még ma is látni időnként tenyérnyi vörös foltot a kövezeten.
A falu szélén erdős hegy tetején áll a vár, teljesen épségben. A vár kútja több száz méter mély. 
A várban, a kiállításon, szabadon mászkálhattunk. Olyan szinten, hogy a világítást mi oldottuk meg. Kísérteties volt a félhomályban menni a nyikorgó falépcsőkön. Mindig azt vártuk, mikor toppan elénk egy lovag. Nagyon látványos a várkápolna az eredeti falfestményeivel, a pincében lévő egykori börtön. Itt láthattuk a vasszüzet, az egykori kínzóeszközt. Szétnyitható köpenyszerű burkát szöggel bélelték ki, ezzel büntették a házasságtörő nőket. A palotaszárnyban vadásztrófeák láthatók Afrikából, Ázsiából.
A leglátványosabb rész, a boltíves lovagterem. 
Egyetlen fényforrása a mennyezet közepén lévő nyílás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.