Írtam már egy bejegyzést az Alexanderplatzról. Azok az emlékek több évtized távlatából jöttek elő az emlékekből. Ritkán járok vissza egy városba, most Berlin kivétel volt. De hát azóta ez már nem az a város, nem az a Berlin, ami akkor volt. Kíváncsi voltam milyen hatást tesz rám, hiszen akaratlanul is ilyenkor előjönnek a bezzeg akkorok. Ez volt most is. Akaratlanul is kerestem azt az érzést, azt a látványt, amit behunyt szemmel is látok, ha meghallom Berlin nevét. Emlékemben élénken élt ez a szocialista monumentalitást demonstráló modern tér. Emlékezni véltem az irányokra, a látványra. De mintha sose jártam volna ott, az volt most hirtelen belém nyilalló érzés. Először is a sok, az építkezéseket takaró barikád palánkok hangoltak le. Másodszor is hol az a kígyózó sor, akik a TV toronyba szeretnének felsuhanni a gyorslifttel, hogy innen a magasból bepillantsanak a más világba?
A tér a nevét Sándor cárról kapta., amit egykor katonai kiképzésre, piaci célokra használtak. A teret modern, panel hotelok veszik körbe, ami a hajdani NDK hangulatát idézi. A tér egyik nevezetessége a világóra, és a jelenleg nem működő, de emlékeimből elővarázsolt csobogást hallani vélő Népek Barátsága szökőkút rendszer.
A város egyik jelképe a vörös városháza, amit most elrejtettek. Nevét a messziről virító kliknkertégláiról kapta. Olasz, toszkán stílusban épült, harangtornya azonban a franciaországi Laon város katedrálisára hasonlít. Az épületet összesen 36 darab 6 méteres domborműves terrakotta fríz díszíti, amely Berlin történelmét mutatja be. A torony sarkában egy trónoló medve látható, ami Berlin jelképe. A második világháborúban súlyosan megsérült. A város kettéválása után a kelet-berlini városatyák üléseztek itt. Nyugat-Berlint Schöneberg városrészből irányították. Itt mondta Kennedy a híres mondatát, ami azóta szállóigévé vált: Ich bin ein Berliner.
A tér közepén a Neptun kút köpi a vizet, hűsítve a forró levegő érzetét. A tenger istene egy kagylóból magasodik ki, kezében az elengedhetetlen háromágú szigonyát tarja. Alatta a négy nő a négy folyó allegóriája. Ők jelképezik az Elbát, a Visztulát, az Oderát és a Rajnát. A városházával szemben a Marien Kirche a járdaszinttől lejjebb van. Azóta a tér szintjét betonkockákkal megemelték. Ez a város legrégebbi temploma. Nevezetes freskója a Haláltánc, ami a halál felé vezető utat mutatja be 22 méteren keresztül. Érdekes az alabástrom szószéke.
A térről új benyomásaim keletkeztek. Hosszútávon melyik hagy mélyebb nyomot, nem tudom még…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.