Tragikus szerelem kötődik Csobánchoz is. A vár urának lányát Gyulafy Rózsát kedvese, Szentgyörgyi László magára hagyta, amikor a törökök elleni hadba vonult. A magánytól búsuló lánynak azt a hírt hozták, hogy szerelme hősi halált halt, végakarat pedig az volt, hogy Rózsa menjen feleségül legjobb barátjához, Varjas Andráshoz. András korábban hiába próbálta megkörnyékezni Rózsát. A László halálhírét hozó levél Varjas koholmánya. Siratja nagyon Rózsa halott szerelmét. László azonban otthagyta a budai győzelmi lakomát is, hogy az imádott lányhoz siessen, mert már rég látta. Mire Csobánc alá ért, a lélekharang szólt. Rózsa nem tudta elviselni a halálhírt, megbetegedett, és belehalt bánatába. László hiába hajszolta lovát.

A hegytetőt orgonabokrokkal benőtt bozót teszi romantikussá. A romok mellet az elvadult liliom és zsálya a régmúlt várkert illatát hozza vissza. A vár lakótornya több emelet magasságban áll. Több falcsonk is látható.

Ott jártunkkor hatalmas viharfelhők tették sötétté a hegyet. Félelmetes látvány volt a balatoni vihart, és az utána kialakult szivárványt látni onnan föntről, ahol egy csepp eső sem esett. Csak a szél üvöltött…

 Eltűntél, de ha majd palotád márványi lehullnak,
     S romjaiból valaha baglyok üvöltnek alá,
Mint a büszke Csobánc szomorú düledékin az útas
     A múlt bajnoki kor képzeletébe mereng:
Így merül el majdan magasabb rémletben az érző,
     Hamvaidon hálát, könnyeket adva, velem.(Berzsenyi)