A Hradcany egyik legfőbb látnivalója mindenképpen a középkori királyi vár. A román kezdeti stílusokat magán hordó palota már a 12. századtól a királyaik lakhelye volt. Amit most láthatunk, nagyrészt a 15.-16. században épült. Magával ragad látványossága, az ólomüveg ablakon át beszűrődő félhomályban hihetetlen fényjátékban úszó gótikus Ulászló-terem. Már a méretei is magával ragadóak. 62*16*13 méteres légtér. A tömeg ellenére halljuk a cipőm kisérteties koppanását a padlón. A tömeg ellenére emberi szisszenést sem hallani, mindenkit az ámulat csendjére kényszerít a látvány. Mintha a középkorba zuhantunk volna vissza. 
Mintha éppen most jelentenék be a király érkezését a lovagi tornára. A sejtelmes fénycsíkokban elképzeljük, milyen volt itt egy lovagi torna. Elképzeljük, és Péter, az itt tanuló diák segít ebben. Nagyon jól jön a segítsége, mert minden tájékoztató csak az ékes cseh nyelven olvasható. Elképzeljük, ahogy a lovastul ide csörtető lovagokat fogadja a király. A nagyteremből egy kisebbe, a kincstárba érünk. Ennek fura története, hogy 1618-ban innen defenesztrálták a Habsburg párti tanácsnokokat. Szerencséjükre a szemétdombra estek, így nyakuk nem tört. Lehet, hogy oda valók is voltak. A vár alatti kertben látható is emlékoszlopuk, ahová az urak estek. Ezeknek a cseheknek mániájuk az ablakon kidobni a nem tetsző egyéneket! Lájkolom.
Egy másik teremből csodás kilátás nyílik az esőtől ködbe burkolózott városra, a tömegtől nyüzsgő Károly-hídra. Pár lépcsőn felfelé a szokatlan kápolnába jutunk. Szokatlan nekünk, bár itt a fények játéka már megszokott. Szokatlan, mert csak az egyik oldalon jut fény az ablakon át. A másik falfelület furcsa mód teljesen csupasz, az oltár pedig barokkosan túlzó. Szemben vele a trónterem, reneszánsz trónnal. Ma is itt iktatják be a mindenkori miniszterelnököt hivatalába.
A Vencel tér nagy várakozással töltött el. Közös a viharos nyarunk. A nagy várakozást még nagyobb csalódás követte. Nem egy megszokott felvidéki tér volt. Kiszélesedett több sávos forgalmas sugárút. A tér összhangja sem nyerte el a tetszésemet, nem volt egységes hangulata, inkább több csúnya szocreál épület rondítja, mint értékes múltbéli remek. A tér mindenképpen a város központja, sok helybéli itt korzózik, de hol van a korzózás feelingje ekkora közúti forgalomban? A tér a 15. 
században alakult ki, eredetileg külvárosi lópiac volt. A 19. században fejlesztették nagy ütemben, akkor épültek a szép szecessziós, és kevésbé szép kubista épületek. A 20. században a történelem itt érintette leginkább Prágát. 1918-ban itt kiáltották ki a Csehszlovák Köztársaságot, 1968 viharában szocialista tankjaink dübörögtek rajta, 1969-ben itt gyújtotta fel magát Jan Palach, tiltakozásul a szovjet megszállás ellen. 1989-ben a rendszerellenes tüntetések színhelye, itt zárta le Dubcek Vaclav Havel egypártrendszerű diktatúráját. A tér magasabban fekvő felső végében áll a csehek védőszentjének, Szent Vencelnek a szobra a Nemzeti Múzeum előtt. A szobor környéke a találkozóhelye a helyi fiatalságnak, és színhelye a politikai tüntetéseknek.