Ahol a szél zúg és a nap nevet

Prága egyik jelképévé vált a Károly-híd, amit Európa egyik legszebb hídjának is neveznek. A helyén már a 10. században is állt egy fahíd, majd a 12. században egy kőhíd, amit a jeges áradat sodort magával. Ezt a hidat II. Ulászló feleségéről Judit hídnak nevezték még akkor.

Az új híd építésére a csillagokat kérték segítségül, így az oroszlán jegyében tették le alapjait, az immár az építtetőről, IV: Károly császárról elnevezett hídnak. A babonák alapján az építőanyagok közé tejet, és tojást is kevertek, hogy minél tartósabb, örökebb legyen az építmény. Állítólag ott is hátráltatták a munkát, voltak, akik főtt tojást küldtek. A híd nagy forgalmat bonyolított le, most már csak gyalogos közlekedés van rajta, mégis nehéz együtt hömpölyögni a tömeggel, bár hiába a 10 méter szélesség az 520 méter hosszú hídon. Régen ez volt a város központja, élénk kereskedelem folyt rajta, sőt még vér is a párbajok során. Több véres esemény kapcsolódik hozzá. Erről a hídról dobták a vízbe Nepomuki Szent Jánost, aki a hidak védőszentje is lett, mert nem árulta el Vencel királynak felesége gyónási titkait. A szent szobra a híd közepén található, állítólag csodatévő hatalommal bír. Csodát nem tapasztaltam, de sokan hihetnek benne, mert fényesre volt a szobor simogatva. Vagy csak nem jó helyen simogattam. A 17. században a huszita vezetők levágott fejét tették 10 évre közszemlére a hídon. A hídról nagyon szép a kilátás a várra, és a Moldvára a többi híddal.