Pethő Gábor Tátika várurának lányának, mire felnőtt, lebénult a lába. Egy meghűlés után nem tudta többé mozgatni lábát. Ezt nem tudta senki, csak Rezi várának ura, Sándor, aki a legjobb barátjának a fia volt. De őt sem akarta beengedni lányához, a szomorú feketeszemű aranyszőke Klárikához, csak miután bevallotta, hogy évek óta szerelmes belé. Egy badacsonyi szüreti bálon szerettek egymásba. A látogatás óta azon törte a fejét a fiú, hogy segíthetne Klárin. Egyszer egy cigányasszony került az útjába, aki azt mondta, Keszthelyen túl vagy egy tó, amelynek vize minden nyavalyát meggyógyít. Kezében csodálatos szirmú fehér virágok voltak, amilyet még nem látott. A cigányasszony elvitte Sándort a titokzatos tóhoz, amit áthatolhatatlan sűrű köd tett még sejtelmesebbé. A levegőnek nehéz, kénes szaga volt, a cigányasszony forró iszapot merített, megmutatta miként kell vele gyógyítani a mozdulatlan lábat. A víz, a hévízi tó vize valóban csodát tett, négy hét múlva már a saját lábán ment fel a vár emeletére Klárika kisasszony. S nem volt már akadálya sem, hogy megtartsák az esküvőt.
A vár az országos kéktúra útvonalának egyik pontja, egy 427 méteres meredek hegy tetején. A romokról nagyon szép a kilátás a Balaton felvidékre, a Keszthelyi öbölre, a fák lombjai között a szomszédos Tátika várára. A vár alatti hegy oldalában található barlangok nyílásából tört fel először a hévízi tó vize.
Érdekesnek találtuk ugyan, hogy minden rezi várúrfit Sándornak hívtak, és mind egy szomszédvár, Tátika várkisasszonyát szerette...:-O
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.