A Verige-szoros túlsó partjára a kompon jutunk át Tivat felé. Itt összeszűkül az öböl, csupán 350 méter széles. A komp 5 perc alatt ér át. Úszva 3 perc körül a túlsó parton lenne. De Ő is kompozik velünk inkább. A középkorban a kalózok támadása ellen a két part között vasláncokat (verige) feszítettek ki, innen ered a neve. Ez alatt az öt perc alatt megjelenik előttem egy több évtizedes fénykép. Egy kétéves rosszcsont kislány áll a Tiszánál a kompon. A babáját lezserül, nyakánál átkarolva, hóna alá csapja. Sokáig ez a fénykép volt az iwiw-en a profilképem. Ma kerestem. Nem találom. Sem a fényképet, sem a digitalizált változatát. Több évtized után újra elmentem a tiszai komphoz. Ott állok a révnél, keresem a múltamat, az emlékeimet. Nem találom. Hiába következett a Kárpátia cd-n a Hazám, hazám, amikor megérkeztünk. Ott nem jutottam révbe. Az nem a hazám volt…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.