Valaha Magyarország leghíresebb aranybányavárosa volt. A kibányászott nemesfémből itt verték a pénzt is. A szépen csengő körmöci arany egész Európában megbecsült pénznek számított több mint fél évezreden keresztül. Károly Róbert szabad királyi jogot adott a városnak, amely egyedülállóan verte a dukátot a királyi kincstár számára. Itt állították fel elsőként a királyi bányakamarát, vezetője a bányagróf lett. Ekkor szerezték meg a dúsgazdag Thurzók, Fuggerek a kincstártól a kitermelés jogát. A 15. századból származik a települést körbe kerítő 12 méter magas kőből rakott városfal, amit kilenc torony és bástya erősített. A Vöröstoronyban lakott a hóhér, itt folytak a kínvallatások. A huszita háborúk során Griskától kértek segítséget az egri püspök, Rozgonyi Simon ellen, aki ostrom alá vette a várost. A város legmagasabb pontján áll az erődvár. A városnak festői teraszos fekvése van a Beszterce és a Körmöc folyócskák között. A főtér egységes gótikus polgárházai nagyon szépek, mint egy mesebeli városka, ma már, mintha egy középkorban játszódó filmnek a díszlete lenne. Az egyik házban lakott Mária királyné, II. Lajos felesége. Több házból lépcső vezet le a tárnákhoz. A múlt századra már annyira aláásták a várost, hogy sok házat le kellett bontani, megelőzvén a beomlást. Ma is látható a még mindig működő pénzverde. A főtérről fedett lépcső vezet a várba. Pici vár, de hiszen csak a belvárost kellett megvédeni. De azt minden erővel. Már nem hallani itt magyar szót. Németet is alig. „ A német bányászcsaládok rendre kihaltak, helyüket a határszéli vármegyékből ideözönlő tótság foglalta el.” Olvashatjuk a múlt-múlt század eleji leírásban. Akkor még nem tudhatták, amit mi most már igen. A több évszázados felvidéki bányászkodás főszereplőit, a bölcs királyaink által behívott németeket a huszadik századi forgószél 1945-ben örökre elsodorta.
A városhoz kapcsolódó reggeli kávé sose feledteti az éjszakát. A túránk során vágytunk egy kis vadromantikára, egy kis sátrazásra. Ki is néztünk egy kempinget. Mire odaértünk rájöttünk, hogy a kemping már a múlté, csak a helye látszott még. Egye fene! Akkor legyen vadkemping a zúgó hegyi folyócska partján. A sátrazás külön élmény. Főleg két elméleti, nem gyakorlatias fiút koordinálni a sátorállításban.:D A hegyi levegőt a fenyők zizegtették. Kísérteties éjszaka volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.