Ahol a szél zúg és a nap nevet

Bolyongások térben és időben

Friss topikok

  • meridián: Kalandos úton a híres drinai hídhoz. (2012.01.19. 15:05) Mokra Gora
  • meridián: Tárnák mélyén szörnyek, gnómok és "bányarém" is. (2012.01.16. 17:06) Wieliczka
  • meridián: Legészakibb török vár, bús legendája. (2011.12.18. 12:59) Fülek
  • meridián: Fata szomorú és végzetes napja. (2011.12.05. 07:37) Visegrad
  • meridián: Minden változik - az élet véges - csak a híd örök, s alatta a gyors vizű folyó. (2011.12.05. 07:27) Visegrad

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Címkék

2011.08.12. 07:00 Álompille (törölt)

Körmöcbánya

Valaha Magyarország leghíresebb aranybányavárosa volt. A kibányászott nemesfémből itt verték a pénzt is. A szépen csengő körmöci arany egész Európában megbecsült pénznek számított több mint fél évezreden keresztül. Károly Róbert szabad királyi jogot adott a városnak, amely egyedülállóan verte a dukátot a királyi kincstár számára. Itt állították fel elsőként a királyi bányakamarát, vezetője a bányagróf lett. Ekkor szerezték meg a dúsgazdag Thurzók, Fuggerek a kincstártól a kitermelés jogát. A 15. századból származik a települést körbe kerítő 12 méter magas kőből rakott városfal, amit kilenc torony és bástya erősített. A Vöröstoronyban lakott a hóhér, itt folytak a kínvallatások. A huszita háborúk során Griskától kértek segítséget az egri püspök, Rozgonyi Simon ellen, aki ostrom alá vette a várost. A város legmagasabb pontján áll az erődvár. A városnak festői teraszos fekvése van a Beszterce és a Körmöc folyócskák között. A főtér egységes gótikus polgárházai nagyon szépek, mint egy mesebeli városka, ma már, mintha egy középkorban játszódó filmnek a díszlete lenne. Az egyik házban lakott Mária királyné, II. Lajos felesége. Több házból lépcső vezet le a tárnákhoz. A múlt századra már annyira aláásták a várost, hogy sok házat le kellett bontani, megelőzvén a beomlást. Ma is látható a még mindig működő pénzverde. A főtérről fedett lépcső vezet a várba. Pici vár, de hiszen csak a belvárost kellett megvédeni. De azt minden erővel. Már nem hallani itt magyar szót. Németet is alig. „ A német bányászcsaládok rendre kihaltak,  helyüket a határszéli vármegyékből ideözönlő tótság foglalta el.” Olvashatjuk a múlt-múlt század eleji leírásban. Akkor még nem tudhatták, amit mi most már igen. A több évszázados felvidéki bányászkodás főszereplőit, a bölcs királyaink által behívott németeket a huszadik századi forgószél 1945-ben örökre elsodorta.

A városhoz kapcsolódó reggeli kávé sose feledteti az éjszakát. A túránk során vágytunk egy kis vadromantikára, egy kis sátrazásra. Ki is néztünk egy kempinget. Mire odaértünk rájöttünk, hogy a kemping már a múlté, csak a helye látszott még. Egye fene! Akkor legyen vadkemping a zúgó hegyi folyócska partján. A sátrazás külön élmény. Főleg két elméleti, nem gyakorlatias fiút koordinálni a sátorállításban.:D A hegyi levegőt a fenyők zizegtették. Kísérteties éjszaka volt.

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://rtzu.blog.hu/api/trackback/id/tr123147542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása