Gyerekkorom egyik kedvenc mondája volt a waweli sárkány története. Hihetetlennek tűnt, amikor ott jártam, hogy régi mesék színhelyén járok. Hihetetlennek tűnt, hogy a mesék világa valósággá vált. Szerettem ezt a regét hallgatni, és már nem tudtam Neked elmondani, csak emlékezni Rád.
A wawelből a sárkány barlangján keresztül jutottunk le a Visztula partjára. A bejáratnál egy 60-as évekből származó modern fenevad okádott tüzet magából. Ez a fémszobor nem igazán ideillő volt, főleg a várban látottak után.
A legenda szerint a kastély építésének lármája ébresztette fel évezredes álmából. Amikor felébredt korgó gyomorral, előbújt, hogy harapjon valamit. Leginkább szüzekre volt nagy étvágya, így hamar megfosztotta a várost ínyenc falatától. Akkor Krak király kihirdette, hogy annak a vitéznek adja lányát és fele királyságát, aki legyőzi a sárkányt. Egy varga segédlegénye is megpróbálta, de ő inkább a többet ésszel, mint erővel módszerét választotta. Egy birka bőrét kénnel és sóval töltött meg, bevarrta és falábakat faragott neki, hogy minél élethűbb legyen. Otthagyta a barlang szája előtt, a sárkány pedig reggelire felfalta. A sárkány lehelte tűztől a birka felrobbant a bendőjében. Így a varga legénye feleségül vehette a királylányt,Vandát és éltek boldogan, amíg meg nem haltak…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.