Az azáleás-völgyön át közelítettük meg. Az egykori akácost kísérleti jelleggel telepítették be arborétum szerűvé a mikroklímája miatt. Különleges hegyvidéki hangulatot áraszt a fenyők sokféleségével. Megtalálható itt a kedvencem, a duglász, azonkívül a jegenye, mamut, szerbluc, szitka, vörös és jegenyefenyők. És a rokonok, a tuják. Erdőben, arborétumban mindig szakszerű kiképzést kaptunk. Tavasszal virágba borul az egész völgy az azáleától (rododendron-havas szépétől). A völgyet egy forrás teszi még hangulatosabbá. Ennek a forrásnak már a 14. században jelentős, határt megjelölő, mondhatjuk ingatlanregiszteri nyilvántartási szerepe volt. Aranyoskút néven szerepelt a Zalavári Konvent által kiadott oklevélben. A völgy a bazitai TV- toronyhoz vezeti utunkat, a 100/73 méter magas kilátóként is működő toronyhoz. Szép május elsejei idő lévén tekintetünk a Balatonig, az Alpokig is elmerenghetett. Alattunk a város, és a göcsörtös dimbes-dombos Göcsej. A várostól északra a következő cél, a gébárti tó csillogott.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.