Ahol a szél zúg és a nap nevet

Berlin 3 és fél km-es sugárútja, amely a 20-as években a főváros vigalmi negyedének számított. Legendás bárjai, kávéházai, varietéi,  színházai tették vonzóvá. A világháború után az utca kettéosztásra került a fal által. Északi része Kelet-Berlinhez, déli része Nyugat-Berlinhez tartozott. A kettéosztott város máig híres, hírhedt pontja a határátkelőkely, amely máig fennáll momentóként. Checkpoint Charlieként ma vonzó zarándokhely. A határátkelő bódé előtt ma is barikádként egymásra pakolt homokzsákok, és a kereszteződésben a szektorhatárokat jelző táblák magasodnak. A Fal fennállása alatt többen próbáltak átszökni a nyugati városrészbe. A kisérletezők fantáziája határtalan volt. Volt aki hőlégbalonnal, vagy mini búvárhajóval próbálkozott. A 6-os metróval jutottunk oda, átszállóhelyül a híres Friedrichstraße-i vasút, városi vasút S-Bahn megálló szolgált. Erről a vasútállomásról kellemetlen emlékek jutnak az ittélő idősebb, középkorú lakosságnak az eszébe. A Fal fenállása idején pont a határon állt. Bonyolult labirintusokon keresztül kellett a berlinieknek végigmenniük, hogy ne találkozhassanak a másik oldalon lakókkal. Akkoriban két önálló pályaudvar létezett itt, egymás mellett, külön sínekkel, bejáratokkal. A kettő között húzódott a  betonfal és vaskerítés. Csak a szigorú ellenőrzések után volt lehetőség a kocsikba beszállni. A nyugatiakat egy napra átengedték, hogy lássák keleti rokonaikat. De éjfélkor lejárt a látogatás ideje. A családtagok a a pályaudvar melletti ellenőrző csarnokban búcsúztak egymástól, azóta is Tränenpalastnak, Könnyek palotájának hívják. Mára már teljesen felújították, az egykori félelmet keltő ellenőrzőpontokat eltűntették.