Mostar és Bosznia jelképe is a Neretván átívelő Római Híd. Különleges kőből épült az egynyílású 28 méter hosszú híd, ami középen 20 méter magasan emelkedik a smaragdzöld folyó fölé. Építészeti csodának tartották elkészültekor, amit Mátyással is összehoznak, bár bizonyíték nincs rá. A páratlan alkotás köré épült az óváros, erődök, tornyok vörös cserepe, kapuk alkotják ezt a világon páratlan városképet. A város látványa első pillantásra elbájol. A híd az iszlám és katolikus világ közötti kapocs szimbóluma is volt. Az egyik oldalon karcsú minaretek állnak a mecsetek oldalánál, a másikon keresztény templomtornyok. Az udvarokat fügefák széles levelei árnyékolják be. A muszlim részben élénk élet folyik. Érzem a halva méz és szezám, a baklava dió és pisztácia illatát. A pörkölt török kávé illata és íze feledhetetlen. A müezzint hallom. Szeretem hallani. Békét sugároz. A keresztény rész szomorú. 
Az utca ahol parkolunk egy szétlőtt iskola köveiből kinőtt fáktól árnyas.
1993 novemberében horvát tüzérségi lövedék találata után omlottak a kövek a folyóba. Állítólag egy tévétársaság fizetett, hogy csak a kamerák beállítása után lőjenek. A közelmúltbeli megrázkódtatás ellenére sugárzik az életöröm a városban. Békésen tárgyal muszlim és keresztény. Bosnyák és horvát. A helyi vagány fiatal fiúk kisértik a sorsot. A hídról ugranak fejest a hideg, gyors sodrású vízbe. Ismételhetetlen , másolhatatlan, eredeti városélmény. Szerelmem lett...
A várost a Velezs kopár karszttömbje veszi körbe. Tetején a kereszttel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.