Meg sem álltunk. Nem állt meg. Nem volt rá idő. Neki nem volt rá idő. Szerettem volna beleszimatolni a levegőbe. Magamba szívni a múltat. Az át nem élt emlékeket, ami ideköt. Mintha már jártam volna erre. De tudom, hogy nem. Ez csak tudatalatti, és a gének információja. Elhaladunk az iskola mellett. Ez már nem az az iskola.
A Tisza. Itt is a Tisza. Még egy kis szakasza van, hogy nem messze innen Titelnél a Dunába hömpölyögjön. Azt már nem. Az már kitérő. El tudod képzelni!- mondta. Két folyó egymásba ömlik. Persze. Neki nem számít.
Szomorú történelmi események a Tisza parton. 1942-ben a magyarok mészároltak le 400 szerbet, majd revansként 1944-ben a szerbek 1500 magyart és németet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.