Hűvös volt. Ősz a nyárban. Az ég is sírt. Nem volt sok időnk, villámlátogatást tettünk csak ebben a nagyvárosban. Kisvárosnak tűnt a főváros közvetlen közelében. A belvárost villamosból néztük meg. A holland negyedet, amelyet a 18. században építettek a bevándorolni szándékozó holland telepeseknek. Végülis olyan kevesen érkeztek, hogy csak a házak jellege miatt kapta nevét. Jellegzetes kétszintes vörös téglából álló lépcsőzetes a homlokzatuk, amelyet kő és fafaragványok díszítenek. Egy másik jellegzetes városka a városban az Alexandrowka. A napóleoni háborúban fogságba esett orosz kórusról II. Frigyes úgy döntött, hogy befogadja őket, kolóniát épít nekik. Az andráskereszt alakú utcákon a faházak némelyikében még ma is az egykori zenészek leszármazottjai élnek.
A város fő attrakciója a Sanssouci kastély és park. Borongós időben fedezhettük fel a csodát.
Az egész park sok látnivalót ígért, maga a kert is lenyűgöző méretével és látványával is. Az igazsághoz tartozik, hogy kicsit gondozatlannak tűnt, de legalább így természetesebbnek hatott. Az épületek zöme éppen felújítás alatt állt. Így némileg vesztettek a látványból a néhol felállványozott homlokzatok.
Kicsit csaltunk. Jóval olcsóbb volt egy legalább háromfős családi jegy. De tehetünk róla, hogy csak kétfős a családunk? Kicsit el is szorult a szívem. Tudatosult bennem megint, hogy mennyire hiányzik egy igazi család.
A park, amely Európa egyik legszebb parkjának tartanak, az egykori gyümölcsös kert helyén létesült. Hatalmas méretű,
Közelében egy bájos kastélyocska a Charlottenhof. Római mintára építették a koronaherceg részére. Bájos a függőkertje.
Nagyon elbűvölő volt a kilátás az Orangerie tornyából. Beláttuk a park nagy részét, szinte az egész Potsdamot, és a fellegek ellenére, ameddig a szemünk ellátott. Ez egy hosszú
Maga a névadó kastély a szőlőhegyen áll, szökőkutak mögött. Hat terasz fölött emelkedik a kedves épület. Homlokzatán a híres beszédes, találó felirat, ami azt jelenti, hogy gond nélkül. Ide vonult el a mindennapok gondjai elől Nagy Frigyes. Ide vonult el a nyüzsgő fővárosból, és tartott tartalmas filozófiai beszélgetéseket. A kor nagy gondolkodóival, és művészeivel. Hatalmas könyvtárának ablakából, amelynek polcai 1200 kötettől roskadoznak, ellátott a Flóra szoborral díszített sírboltra, ahová úgy gondolta, gond nélkül temetik el. Ez a kívánsága csak halála után 205 évvel teljesült. Mit jelenthet ez? Merjünk lehetetlent is kívánni, még ha évszázadokat is kell várnunk beteljesülésükre. A márványlapok alatt, mellette nyugszanak kedvenc kutyái is. A teraszról gyönyörködött, ahogy mi is tettük, félre téve gondjainkat, a Havel folyó körüli dimbekben-dombokban. A közelében áll a régi malom, melynek tövében múlt századi hangulatot árasztó kis vendéglőben pihentük ki a nagy sétát. Az elmaradhatatlan wurstot enni és berlini barna sört kellett inni. Meg az elengedhetetlen kávét. Már a 18. században állt itt malom, ez csak rekonstrukció. A régi szélmalom olyan hangosan zakatolt, hogy Nagy Frigyes le akarta bontatni, de egy törvény hatályban léte miatt nem tehette meg. A séta végére eleredt az eső is. De még volt látnivaló, ami kihagyhatatlan, ha a Föld az Éggel is ér össze...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.