Krakkó főtere zsúfolásig tele van helybeliekkel, és bábeli hangzavarból ítélve idegenekkel. Akkor, amikor ott jártunk, a szokásosnál nagyobb volt a városban a zsúfoltság. Egy nagyon fontos személy követett minket éveken keresztül. Szerinte a rá bízott keresztlevelemet akarta ideadni.:D A város kordonnal körbezárva, többszöri körbedumbózással találtunk a periférián parkolót, ahonnan csak tömegközlekedve jutottunk a belvárosba. Ez olyan túránk volt, hogy a szállást nem szerveztem le előre. Már az indulási időpont sem volt fix, a kassai programtól függött, mikor indulunk onnan tovább észak felé. A tervezett programok időtartamát sem tudtam kiszámítani, ahol ért az este, ott kerestünk szállodát. Krakkóban ezt reménytelenül tettük. Nem figyeltem, elkerülte figyelmemet a pápa látogatása, így a városra a megtelt táblát lehetett kirakni. Mivel nem talált meg minket, egy következő évben Kninben követett, keresett a szakadár szerbek között a keresztlevelemet lobogtatva….:DD Boldogok, kik engem követnek a világban...
Európa második legnagyobb terén (a Velencei Szent Márk tér után) így is alig fért el annyi ember. Ez a nyüzsgés már nekem is sok volt. A hangulata viszont feledhetetlen. A sok-sok virágárus, utcazenész, élő szobor, festő leírhatatlan élményt nyújtott. Egy kicsit Velence egy kicsit Barcelona egy kicsit Bécs.
A tér közepén áll a Sukiennice, a vásárcsarnok. Ez a gyönyörű reneszánsz épület a 16. század közepéből származik. A díszítő kőszobroknak Krakkó legmegbecsültebb polgárai ültek modellt. A földszinten még ma is nyüzsgő kereskedelem folyik modern formában.
A téren egy nagyon szép Mária templom áll. Érdekessége, hogy a két tornya különböző magasságú. Gótikus oltárát hársfából faragták, a 2000 alak a korabeli lakosokat ábrázolja. Egy egész korabeli városlakó kolónia megmaradt az örökkévalóságnak, a halhatatlanságnak. A magasabbik toronyból minden órában kürtszó harsan. A Hajnal eredetileg a tatárok támadására figyelmeztetett. A 12. században egy őr belefújt a kürtjébe, majd holtan esett össze egy tatár nyilától, ami szíven találta. Néhány pillanat múlva társa a helyére állt. Ennek az eseménynek emlékére, amikor felharsannak a hajnal dallamai, az első akkordok után rövid szünetet tartanak, az áldozatot hozó őr emlékére.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.