Talán az egyik olyan túrám lesz ez, amire nem szívesen emlékszem majd. Jobban szeretném, ha ezt a tavat csak képen láttam volna. Kérdezte, hová szeretnék menni? Számtalan ajánlatom volt. Egyik se volt megfelelő. Oda mentünk, ahová ő akart. Minek is kérdezte meg akkor? Ennyi erővel tehettünk volna egy kört is a parkban a szökőkút körül. Úgy éreztem, legszívesebben belelökött volna a tóba, beledobott volna a kövek helyett. Vagy a másikba, a kidőlt fáról. Egész túra közben szavakkal bántott, sértegetett. De mégis visszafogtam magam, küzdve az indulatommal, uralmat űztem a friss sebre, amit okozott azzal is, hogy "leprás"nak néz.  Csak tudnám, akkor miért engem hívott el, ha ennyire utálkozott velem? Mi volt a célja ezzel a kirándulással? Vittem pezsgőt szülinapi koccintásra. Köszönet helyett csak sértegetett, testembe engedtem szememből a sót, és kiszáradt a lelkem, mint az a tóba dőlt gyökértelen fa. A csend még nehezebbé tette a fájdalmat. Beledobtuk a pezsgős üveget a tóba. Hogy mit írtam volna az utókornak a palackpostában? S.O.S. Alig vártam, hogy hazaérjek, hogy kibőgjem magam a megaláztatás miatt. Ugyan szabadságmilliomos vagyok, de rettenetesen sajnáltam erre a napra pazarolni a szabadságomat. Ezt a rémes napot egy delete gombbal szívesen kitörölném az emlékezetemből...(2010.10.14.)