Az Arany Utcácska apró kis házaival, kis ajtókkal és kis ablakokkal, mintha a törpék világába vitt volna. A régi hangulatos utcából ma már üzleti fogást csináltak. Az utcára belépésért is fizetni kell, minden házban kis szuvenír üzletek rontják a hangulatot. Így nem lehet átérezni az utca régi világát. Szinte lehetetlen feladat volt úgy fotózni, hogy ne pózoló idegeneket örökítsünk meg. Ahogy most végignéztem a képeket, egy kínai szerelmespár útját is papparazzi módon végig kísértük. Több képen feltűnnek. Ugyan mi is hány fotón szerepelhetünk a világban?
Ez az utca nagyon régi, az 1500-as évekből maradt ránk. Állítólag itt laktak a király alkimistái, aranycsinálói. Később mesteremberek és katonák lakták. A 20. században szegény művészek éltek itt, az egyik kis kék házban Franz Kaffka, aki innen indult a világhírnév felé depresszív, a hétköznapi élet lehetetlenségéről szóló műveivel.
A házikók padlásterében, ami úgy rémlik, mintha talán a lőportoronyból közelíthető meg, az aranycsinálásról láthattunk kiállítást. Persze jó, ha elővesszük kémiai tudásunkat, mert az alkimista eszközökhöz csak és kizárólag cseh nyelven mellékeltek tájékoztatót. Na persze a titkot őrizni kell hét lakat alatt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.