Wesselényi Ferenc Bosnyák Zsófiát vette felségül. A két gyerek születése után a kezdeti szerelem kihűlt, Wesselényit más nő csábította el. Emésztette magát Zsófia, bánatában a Vág menti kápolnába járt imádkozni Sztrecsény várából. Egy alkalommal látomása volt, a megjelenő Mária hívta imádkozni a kápolnába. Egy szál köntösben, bottal a kezében indult el. A kápolna lépcsőjére leborulva aludt el, reggel Wesselényi a régi szerelemmel közeledett felé. Amikor Zsófia meghalt, a sziklakápolnába temették el, onnan vitték át épségben megmaradt testét Teplicska templomába. Zsófia lelke azóta is ott lebeg Sztrecsény romja fölött. Éjjelente ricsaj támad, az ablakok kivilágosodnak, élet költözik a falak közé, mulató társaság szórakozik. Ekkor zokogó nő tekint ki a vár ablakából, Zsófia. Hajnalra a látomás eltűnik.
A romok közül gyönyörű kilátás nyílik a meredek hegyoldal alatt hömpölygő Vágra és kanyarulatára. A vihar ott jártunkkor éji sötétségbe borította a környéket, kísérteties hangokat hallatva. Talán Zsófia szólt hozzánk…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.