A Hradcany egyik legfőbb látnivalója mindenképpen a középkori királyi vár. A román kezdeti stílusokat magán hordó palota már a 12. századtól a királyaik lakhelye volt. Amit most láthatunk, nagyrészt a 15.-16. században épült. Magával ragad látványossága, az ólomüveg ablakon át beszűrődő félhomályban hihetetlen fényjátékban úszó gótikus Ulászló-terem. Már a méretei is magával ragadóak. 62*16*13 méteres légtér. A tömeg ellenére halljuk a cipőm kisérteties koppanását a padlón. A tömeg ellenére emberi szisszenést sem hallani, mindenkit az ámulat csendjére kényszerít a látvány. Mintha a középkorba zuhantunk volna vissza. 
Mintha éppen most jelentenék be a király érkezését a lovagi tornára. A sejtelmes fénycsíkokban elképzeljük, milyen volt itt egy lovagi torna. Elképzeljük, és Péter, az itt tanuló diák segít ebben. Nagyon jól jön a segítsége, mert minden tájékoztató csak az ékes cseh nyelven olvasható. Elképzeljük, ahogy a lovastul ide csörtető lovagokat fogadja a király. A nagyteremből egy kisebbe, a kincstárba érünk. Ennek fura története, hogy 1618-ban innen defenesztrálták a Habsburg párti tanácsnokokat. Szerencséjükre a szemétdombra estek, így nyakuk nem tört. Lehet, hogy oda valók is voltak. A vár alatti kertben látható is emlékoszlopuk, ahová az urak estek. Ezeknek a cseheknek mániájuk az ablakon kidobni a nem tetsző egyéneket! Lájkolom.
Egy másik teremből csodás kilátás nyílik az esőtől ködbe burkolózott városra, a tömegtől nyüzsgő Károly-hídra. Pár lépcsőn felfelé a szokatlan kápolnába jutunk. Szokatlan nekünk, bár itt a fények játéka már megszokott. Szokatlan, mert csak az egyik oldalon jut fény az ablakon át. A másik falfelület furcsa mód teljesen csupasz, az oltár pedig barokkosan túlzó. Szemben vele a trónterem, reneszánsz trónnal. Ma is itt iktatják be a mindenkori miniszterelnököt hivatalába.
