A Vencel tér nagy várakozással töltött el. Közös a viharos nyarunk. A nagy várakozást még nagyobb csalódás követte. Nem egy megszokott felvidéki tér volt. Kiszélesedett több sávos forgalmas sugárút. A tér összhangja sem nyerte el a tetszésemet, nem volt egységes hangulata, inkább több csúnya szocreál épület rondítja, mint értékes múltbéli remek. A tér mindenképpen a város központja, sok helybéli itt korzózik, de hol van a korzózás feelingje ekkora közúti forgalomban? A tér a 15. században alakult ki, eredetileg külvárosi lópiac volt. A 19. században fejlesztették nagy ütemben, akkor épültek a szép szecessziós, és kevésbé szép kubista épületek. A 20. században a történelem itt érintette leginkább Prágát. 1918-ban itt kiáltották ki a Csehszlovák Köztársaságot, 1968 viharában szocialista tankjaink dübörögtek rajta, 1969-ben itt gyújtotta fel magát Jan Palach, tiltakozásul a szovjet megszállás ellen. 1989-ben a rendszerellenes tüntetések színhelye, itt zárta le Dubcek Vaclav Havel egypártrendszerű diktatúráját. A tér magasabban fekvő felső végében áll a csehek védőszentjének, Szent Vencelnek a szobra a Nemzeti Múzeum előtt. A szobor környéke a találkozóhelye a helyi fiatalságnak, és színhelye a politikai tüntetéseknek.