A Tisza-tó Magyarország legnagyobb mesterséges tava. 1973-ban fogtak hozzá a létrehozásához. A Kiskörénél megépített duzzasztógáttal a Tisza áradását próbálták szabályozni.
Poroszló ősi település a Tisza partján. Már Anonymus is említést tesz arról, hogy Árpád honfoglaló seregei itt, a poroszlói Földvár alatt táboroztak. A község 1445-ben mezővárosi rangot kapott.
A török időkben elpusztult a község monostora, elbontották az Árpád-kori templomot, utóbbi helyett viszont később megépült a ma is használt és megcsodálható református és katolikus templom.
A község egyik legfőbb vonzereje a 127 km 2-es Tisza-tó, amely a vízi sportokra, strandolásra, vízitúrázra kiváló kikapcsolódási lehetőséget nyújt. A Tisza-tavi Madárrezervátum, mely a Világörökség része, a kikötőkből szervezett túrákon keresztül látogatható, megfigyelhető a ritkaságszámba menő túzokkolónia.
Az Ökoturisztikai tanösvény a Tisza-tó élővilágának megismerését teszi könnyedebbé. A pallóutas tanösvény két madárvárta és egy 8 méter magas torony környezetében nyújt feledhetetlen élményt és látványt.
Ezen rezervátumokba sok esetben az év egy szakaszában, de nemegyszer egész évben tilos belépni - vagy beevezni. A tó kiemelt természeti értékeket őrző területeinek jelentős részén nem szabad belső égésű csónakmotorokat használni, így ezeket a csodás helyeket a kenusok és a gémek uralják!
A Tisza-tó jelenlegi területe mindig is vízjárta, lápos, mocsaras vidék volt. A folyó holtágai mellett kubikgödrök, vízmosások tarkították, itt kacskaringózott a Tiszából kiváló, s annak mellékágaként 30 kilométeren át, Sarud és Tiszanána alatt tekergő Kis-Tisza is. Ezek mellett rengeteg ér, patak, csatorna, állandó vagy ideiglenes vízmosás vezette ide a Hevesi sík és Borsodi mezőség vizeit.
A Tó partvidékének legfőbb vízi útvonala a Kis-Tisza, mely bár a Tisza-tó része, furcsamód mégis folyik…ha nem is gyorsan, de észrevehetően. Kis-Tisza a Tisza 20-25 méter széles mellékágaként a Tisza-tó feltöltése előtt is létezett. Vize jóval mélyebb mint a Tó többi része, két partját nádas övezi, melyekből lépten-nyomon felröppen egy-egy szürke-, vagy vörös gém, kis kócsag, bakcsó, vagy réce. 
Óhalász település kb. 150 évvel ezelőttig állt a Tisza partján, az Öreg rét szomszédságában. A Tisza évente kétszer kiöntötte az itt élő, főként halászattal foglalkozó jobbágyokat, akik korai feljegyzések szerint már az Árpádok idején is szolgáltattak halat az időszakosan itt székelő fejedelmi udvartartásnak. A földművelés és az állattartás is igen nehéz, keserves és kevés eredménnyel járó munka volt a mocsaras, nehezen járható területen. Az óhalásziak igazi katasztrófáját egy áradás jelentette, ami után csak három lakható ház maradt. Ezért 1877 végén úgy döntöttek, elköltöztetik a lakosokat.
A falu Lőrinc püspök birtoka volt, aki megelégelve a folyó állandó kártételét Újlőrincfalva néven új települést alapított Poroszló és Sarud között, és ide telepítette át az óhalásziakat. Az egykori falura már szinte csak egy-egy név emlékeztet, 'Óhalászi holtág', 'Óhalászi medence', bár a Kilátó mögötti területen, melyet Óhalászi Temetőnek neveznek, még mindig lehet találni a bozótosban-nádasban egy-egy fejfát. Szintén áll még az 1848-49. évi szabadságharc emlékét őrző kereszt, némán őrizve az idővel porrá lett település helyét is. Az Óhalászi Holt-Tisza sokak szerint a Tisza-tó legszebb helye. Hatalmas, százados fák övezik, a vize kristálytiszta, nagyon mély, és furcsamód szinte feketének tűnik. Itt található a tó egyik legkiterjedtebb tavirózsa telepe.
Nagyon izgalmas több órás vizitúrát tettünk ezen a mesés tavirózsás, nádasokkal benőtt vizi mesevilágban. A túra után a rendkívül színvonalas Öreg pákász étteremben ettünk, ami sajnos látogatásunk után egy héten belül, amíg Berlinben voltunk, a lángok martalékává vált.
A Bebelplatz az Unter den Lindenről könnyen észrevehető. Hatalmas méretű tér, ami ugyan átépítés, felújítás alatt áll, mégis kivehető monumentalitása. A régi könyvtár épültete a bécsi Hofburgot juttatja eszünkbe. Egy barokk szekrényhez hasonlít a homlokzata, nem véletlenül hívják a helyiek kommódnak. A nagy olvasóteremben 150 000 ezer kötet található. Híres egyetemista ifjak is olvasgattak itt, Hegel, Marx, engels, Lenin. Az Opraház a palánkok mögül nem igazán látható, pedig Európa legnagyobb Opreháza. II. Frigyes idején alig tartottak benne előadásokat, látogató is alig volt, csupán 200 vendéget engedtek a nézőtérre, mivel nem látogathatta mindenki, csak akit a császár meghívott. A nézőtéren csak a császárnak volt ülőhelye. Halála után kezdték csak árulni a jegyeket, a nézőteret átalakították, 1500 néző részére alakítottak ki ülőhelyet. Nem volt szerencsés sorsú az épület, 1843-ban leégett, a világháborúban porig rombolták. A téren 1933 május 10-én a nácik drasztikus módon hozták nyilvánosságra nézeteiket. Több, mint 25 000 könyvet égettek el, lettek a lángok martalékai a fasizmus által nem kívánatos írók művei. Thomas Mann, Erich Kästner, Stefan Zweig, Marx művei kerültek a máglyára. Erre emlékeztet az az emlékmű, ami a földbe süllyesztve található, egy vastag üveglap alatt. A föld alatti teremben a fal mellett üres könyvespolcok állnak, és egy asztal, amin Heine mondatai olvashatók. " ott, ahol könyveket égetnek, végül az embert égetik el..." A húszezer kötetes könyvtár üres polcai az egykori villamosalagútban kerültkialkításra.Itt nekem is feladatom volt. Égetni nem akartam, de irodalmi művet meg kellett a múzsának semmisíteni.
öccsének a palotát. Magát az egyetemet 1810-ben alapították Humboldt unszolására. Két allegórikus szobor ábrázolja az udvari bejáratánál a pirkadatot és alkonyatot. Sok híresség tanult itt, többek között Hegel, Einstein, Heine, Marx, Engels. A világháború után a szovjet megszállt övezetbe került. Jelenleg több, mint 20 000 hallgatója van. Névadója a nyelvtudományok területén tett kimelekdő kuttaásokat, öccse híres természettudós, a meteorológia, oceánografia neves kutatója.
Berlin 3 és fél km-es sugárútja, amely a 20-as években a főváros vigalmi negyedének számított. Legendás bárjai, kávéházai, varietéi, színházai tették vonzóvá. A világháború után az utca kettéosztásra került a fal által. Északi része Kelet-Berlinhez, déli része Nyugat-Berlinhez tartozott. A kettéosztott város máig híres, hírhedt pontja a határátkelőkely, amely máig fennáll momentóként. Checkpoint Charlieként ma vonzó zarándokhely. A határátkelő bódé előtt ma is barikádként egymásra pakolt homokzsákok, és a kereszteződésben a szektorhatárokat jelző táblák magasodnak. A Fal fennállása alatt többen próbáltak átszökni a nyugati városrészbe. A kisérletezők fantáziája határtalan volt. Volt aki hőlégbalonnal, vagy mini búvárhajóval próbálkozott. A 6-os metróval jutottunk oda, átszállóhelyül a híres Friedrichstraße-i vasút, városi vasút S-Bahn megálló szolgált. Erről a 
vasútállomásról kellemetlen emlékek jutnak az ittélő idősebb, középkorú lakosságnak az eszébe. A Fal fenállása idején pont a határon állt. Bonyolult labirintusokon keresztül kellett a berlinieknek végigmenniük, hogy ne találkozhassanak a másik oldalon lakókkal. Akkoriban két önálló pályaudvar létezett itt, egymás mellett, külön sínekkel, bejáratokkal. A kettő között húzódott a betonfal és vaskerítés. Csak a szigorú ellenőrzések után volt lehetőség a kocsikba beszállni. A nyugatiakat egy napra átengedték, hogy lássák keleti rokonaikat. De éjfélkor lejárt a látogatás ideje. A családtagok a a pályaudvar melletti ellenőrző csarnokban búcsúztak egymástól, azóta is Tränenpalastnak, Könnyek palotájának hívják. Mára már teljesen felújították, az egykori félelmet keltő ellenőrzőpontokat eltűntették.
Amikor a berlini állatkertet valaha is tervbe vettem, mindenképpen szerettem volna Knuttal, a születésétől világkedvenc jegesmedvével találkozni. Knut nem várt meg minket, télen egy baleset, és betegség következtében elpusztult. Európa legnagyobb és legrégibb állatkertjeként tarják nyilván. Az egykori császári vadasparkból, a Tiergartenből alakították ki Humbold unszolására 1844-ben. 1400 állatfaj kapott helyet ebben az egykor kastélykertnek épített parkban. A kertben szobrokat is találhatunk állatokról, legérdekesebb talán annak a vízilónak a szobra, aki 1943-ban született itt az állatkertben, túlélte a világháborút, 1988-ban pusztult el. Érdekes látványosság az éjjeli állatok háza, ahol a sötétben tapogatózva láthatjuk a nagyfülű, éles szemű motoszkálókat. Látványos Bao-Bao a nagyméretű panda, aki éppen elégedetten most nem bambuszt, hanem almát rágcsált. Méretével ellentétben nagyon barátságos és félénk ez a kahalástól veszélyeztetett egzotikus mackó.
A legenda szerint a tatárjárás idején az aranyosszékiek két székelylegény vezetésével megfutamították a tatárokat. A vár ura jutalmul felajánlotta, hogy választhatnak a kincsek közül. Az egyik legény a vár urának lányát választotta. „ Nekem a lányod tetszik legjobban a kincseid közül.” A másik szintén a lányt választotta. A várúr megkérdezte, hogy melyiket. Katalint, vagy Klárit? És behívta mindkettőt. Katalin jött be előbb, és mindkét legény egyszerre kiáltott fel. Igen! Őt! Már majdnem megvívtak érte, amikor belépett Klári is. A két legény egyszerre engedte le kardját a meglepetéstől. Hisz Ő az! A két iker lány szakasztott egyforma volt. Nem kellett már megvívniuk, mindkettőnek jutott menyasszony.