Az Unter den Linden Berlin egyik legmeghatározóbb utcája. Hajdanán a császári palotát kötötte össze a vadászkastélytól az erdőn át. Ez az egykori erdő ma a város legnagyobb parkja. A Tiergarten. Az utcát évszázadok alatt diófákkal és hársakkal ültették tele, innen ered a neve. 1653-ban ezeket kivágták, hogy kiszélesítsék az utat, majd kétszáz év múlva újraültették hársakkal. III. Frigyes császár ezen az úton haladt végig lova hátán a császárrá koronázási ceremóniájára. Miután a város az ország fővárosa lett, mindinkább a város gazdasági és politikai élet központjává vált. Sorra épültek itt a paloták, közintézmények. A II. világháború nem kímélte. Jelenleg hatalmas felújítások folynak, a palánkbarikádoktól és a darvaktól -na jó daruktól-jelenleg nem érezhető az az életérzés, amit érezni kellene itt. A kettéosztott városban a keleti részhez került, a nagy politikai, hadi felvonulások színtere volt. Az utca kellős közepén áll II. Frigyes császár majd hatméteres lovas szobra. Maga a szobor egy tizenhárom méteres talapzaton magasodik. A szobrot a világháború alatt befalazták, így sértetlen maradt. Az NDK-s időkben az egykori uralkodót a feudalizmus csökevényének tartották, így elszállították, csak 1980-ban került ide vissza.
Az Unter den Lindenről a Brandenburgi kapun át jutunk el az egykori Nyugat-Berlinbe, és az ott maradt hatalmas parkba.
Berlin talán a világ egyetlen városa, amelynek közepén egy hatalmas erdő található. Régen ez a terület már a városkapun túl terült el. Neve ellentétben a jelentésével, nem állatkert, arra utal inkább, hogy vadászatra váró állatvilág várta itt az uralkodókat. Bár a park egy része az állatkert, ami Zoologische Garten néven ismert. A park nagy része megsemmisült a világháborúban, így nagyon régi fákat nem találhatunk itt. Ami meg is maradt, azokat kivágták tűzifának. Az újra parkosítás 1949-ben történt. A parkban tavak, mezők, kávézók alkalmasak a pihenésre. Néha török családok ökörsütést is rendeznek a nagy pereputty részére itt. A park közepén magasodik a győzelmi oszlop, a Siegenssäule. Az oszlop tetején álló angyal, Victoria, a győzelem istennőjének szobra a poroszok győzelmét hirdeti az osztrákok, franciák, dánok fölött. Az aranyozott borítást háborús zsákmányból finanszírozták. A szobor 67 méter magas, eredetileg a Reichstag előtti téren állították fel. A Tiergarten számomra egyik legérdekesebb sétánya volt, ahol Európa különböző városainak egykori gázlámpája között sétálhattunk.
A város fekvése a kotori öböl bejáratánál, a nyílt tengernél van. Herceg Noviban a látnivalók a várfallal körülvett Óvárosban találhatók. Az őrtornyok és városkapuk kellemes látványt nyújtanak, de a hangulat elenyésző Kotorhoz képest. A velenceiek által épített Citadella földrengés sújtotta romjai a tengerbe nyúlnak . A városra az egyik legszebb kilátás a főtérről, a Belavista-ról nyílik. A tér közepén egy nagyon hangulatos kútnál tudtuk hűsíteni magunkat, a kávézás során szemre vettük, hogy milyen érdekes a templom tornya, amely külön, a tér sarkában magasodik. Egy térrel arrébb egy mecsetet átalakítva, ortodox ikonosztázban élvezkedhettünk. Szemet gyönyörködtetőbb, mint a miénk. A házak között beékelve, egy törökök által épített bástyaszerű óratorony mutatja az idő rohanását. Akkor már órával nem mértem az időt. A leglátványosabb attrakció a spanyol erőd, amit a törököket kiűző spanyolok építettek. Ez a spanyol uralom csupán egy évig tartott. A Véres tornyot börtönnek használták, éppen akkor szabadtéri előadásra próbáltak. Innen valóban gyönyörű a kilátás a tengerre, ameddig a szem ellát, és az öbölre. A város volt a kedvenc üdülőhelye Titónak. 
Pár héttel előtte hallottam egy résztvevőtől, hogy az év elején nagy rendezvényként tartják a mimóza fesztivált. Fénypontja a mimózák begyűjtése.
Amikor 1969-ben átadták a 365 méter magas tornyot, Európa második legmagasabb épületévé vált. A helyiek csak fogpiszkálónak, vagy telespárgának hívják. Kitekeredett nyakkal nézzük lentről a felfújható labdának látszó üveggömb kilátót, ami 20 percenként körbeforog. Már nem volt végtelen kígyózó sor, hogy a villámsebes lift felrepítsen a magasba. Madártávlatból láthatjuk a nem sokkal hamarabb lent megismert várost. Az eddig megcsodált épületek terepasztalszerűvé válnak. A folyó kék selyemszalagnak tűnve bukkan itt-ott elő. Az Unter den Linden magas hársai parányi hangyáknak árnyat adó bokornak látszanak. Tiszta időben 40 km-re is ellátni. De akik építették, olyan messzire nem akartak. Csak belátni a másik, fallal körbevett városba, és annak titkaiba. Gondolkoztak a lebontásán. A nap 
messziről jól látható kereszt alakban csillan meg a gömbön. Ez kínos volt az ateista NDK vezetésének. A pápa bosszújának tekintették az égi jelet. Egyes hírek szerint a Stasi gondolkodott fényvisszaverő tükröket felállítani a földön, amelyekkel a keresztet eltüntethették volna. Maga a torony a kettéosztott Berlinben lehallgatóbázisként működött. 
A Rambla fogalom Barcelonában. A Catalunya térről vezet a kikötőig, a város egyik jelképévé vált Kolumbusz szoborig. A tér alatti közlekedési csomópontra érkeztünk vonattal, a felszínen mindent elsöprő a nyüzsgés. Az igazi dolce vita tombol. Legendássá vált kávézója, a Zürich kávéház a helyiek randevú helye. Tombol a szenvedély a téren. A korzót végig virágárusok, utcazenészek, színészek forgataga teszi szívbezáróvá. Állítólag Casas, az első spanyol impresszionista festő is egy csinos virágárus lányban szemelte ki legkedvesebb múzsáját. Ki lehetne űzni a világból a vásárlással, de a Boquera-t még nekem is át kell élnem. A város legnagyobb, legnevesebb vásárcsarnoka, magas mennyezetű acélvázas hangár. Gaudi után kicsit az épület lehangoló. A 
gyümölcsök és zöldségek valószerűtlen méretei, illatai, a tenger sós illata, a piaci lárma, mégis kellemes hellyé emeli. A kikötőig gazdag paloták, az Opera mellett haladunk pálmafák árnyékában. A 60 méteres oszlopon álló szobrot az 1888-as világkiállítás számára állították. Kolumbusz mutat a biztató jövő, az új világ felé....
Dinó őrület söpört végig. Akkor nálunk is. Nem volt kérdés, hogy irány Ipolytarnóc az ősmaradványok megtekintése. Egy nagyon színvonalas geológiai tanösvényen ismerhettük meg a múlt emlékeit. Amik sokkal régebbiek, mint az átlagos régi látnivalók. 23 millió évvel ezelőtt trópusi tenger hullámzott ezen a vidéken. Miután visszahúzódott, kanyargó folyam szelte át a szárazzá vált területet. Az ősfolyó partját pálmákkal dús dzsungel övezte. A trópusi esőerdő állatai szomjukat oltva hátrahagyták nekünk lábnyomaikat az iszapban. Láthattuk az ősvilági strand megannyi lábnyomát. Ősorrszarvú, ragadozók, madarak lábának nyomait, férgek csúszását. Érdekes volt, hogy az eső nyomai is tisztán láthatók, az esőcseppek megkövesedett nyomai, valamint egy orrszarvúbébi csúszása, és hullámfodrok is megfigyelhetők. 20 millió évvel ezelőtt vulkánkitörés rázta meg a tájat, forrón hömpölygő vulkáni anyag temette be a gigantikus méretű fákat. Az ősvilági Pompeii eltemetett kincsei cápafogak, kövesedett fák, levéllenyomatok, ősállatok lábnyomai tárulnak fel. Számtalan levéllenyomat, megkövesedett fa kísérte utunkat. Talán legérdekesebb a kőhídként funkcionáló árkon átívelő óriásfenyő volt. A vulkánkitörés nyomaira a megpörkölődött maradványok emlékeztetnek. Az emlékek óvására is törekedtek. Védőépületben láthattuk az emlékek nagy részét. Feledhetetlen utazás volt az emberi ésszel fel nem fogható mértékű múltba.
A stadiont az 1936-os olimpiára építették. Németország második legnagyobb stadionja, 75 ezer ember befogadására képes. Az épület a nemzeti szocialista építészet jegyeit viselte magán, ezért a 2006-os világbajnokságra átépítették. A nézőteret befedték. A helyszínen erdetileg két stadion ált, amit még eredetileg az első világháború miatt elmaradt 1916-os olimpiára építettek. A stadion a világháborúban alig szenvedett károkat, annak ellenére, hogy 1945 májusában kemény harc folyt a birtoklásáért a németek és a Vörös Hadsereg között. A harcok során 2000-en haltak meg a Hitlerjugend tagjai közül. 1936-ban Hitler gyújtotta meg az olimpiai lángot, ami az előző antwerpeni olimpián szerepelt először, viszont itt, Berlinben előzte meg a láng körútja. Az olimpia egyik legbizarabb, legemlékezetesebb eseménye Jesse Owens négy aranyérme volt. Bizarr, az árja szemléletű országban, hogy egy egykori néger rabszolga unokája sztárra váljon. Magyarország a harmadik helyen végzett az éremtáblázatban. Itt nyert bajnoki aranyérmet a kardcsapatunk, Elek Ilona, Csák Ibolya, Harangi Imre. A stadion melletti uszodában is születtek magyar sikerek. Csik Ferencnek, és a Komjádi Béla által felkészített vízilabdacsapat nyakába akasztottak aranyérmet. Az uszodában történt egy érdekes eset. Senff úgy lett győztes 100 méter hátúszásban, hogy szabálytalanul fordult, de meghallotta a bíró sípszavát, amivel kizárták volna a versenyből. Visszaúszott, szabályosan fordult, és 10 méter többletúszással is megnyerte a döntőt.
Mi a Hertha-Stuttgart szinte teltházas mérkőzésen élhettünk át egy igazi futballhangulatot. Feledhetetlen élmény volt, bár a játék üteme hagyott némi kivetnivalót, mégis szívünkhöz nőtt a berlini csapat. Ha ezentúl meghallom Rod Stewart számát, mindig ez az éjszaka fog eszembe jutni. Az ellenfél Stuttgart csapatában nagy tapsot kapott tőlünk Hajnal Tamás. Kicsit már elszontyolodtunk, hogy gól nélküli döntetlen lesz az eredmény, de a 89. percben mindenki 
nagy örömére megszületett a hazai gól. Hatalmas fieszta vette kezdetét. Több, mint 53 ezren voltunk, mégis a hazautazás a tömegközlekedési eszközökön zavartalanul, forró hangulatban lett lebonyolítva.