Ahol a szél zúg és a nap nevet

 Gyönyörű helyen, ahol a sebes folyású Vág áttöri a Fátrát, és belép a nyugati Kárpátokba, emelkedik a bánatos rom, mely sok szomorú titkot rejt magában.  Hatalmas harmincméteres öregtornya ma is áll. Királyi végvárnak épült, de a Wesselényiek kezébe került. A várkápolna különösen szép gótikus boltívei ma is szomorúságot árasztanak.

Wesselényi Ferenc Bosnyák Zsófiát vette felségül. A két gyerek születése után a kezdeti szerelem kihűlt, Wesselényit más nő csábította el. Emésztette magát Zsófia, bánatában a Vág menti kápolnába járt imádkozni Sztrecsény várából. Egy alkalommal látomása volt, a megjelenő Mária hívta imádkozni a kápolnába. Egy szál köntösben, bottal a kezében indult el. A kápolna lépcsőjére leborulva aludt el, reggel Wesselényi a régi szerelemmel közeledett felé. Amikor Zsófia meghalt, a sziklakápolnába temették el, onnan vitték át épségben megmaradt testét Teplicska templomába. Zsófia lelke azóta is ott lebeg Sztrecsény romja fölött. Éjjelente ricsaj támad, az ablakok kivilágosodnak, élet költözik a falak közé, mulató társaság szórakozik. Ekkor zokogó nő tekint ki a vár ablakából, Zsófia. Hajnalra a látomás eltűnik.

A romok közül gyönyörű kilátás nyílik a meredek hegyoldal alatt hömpölygő Vágra és kanyarulatára. A vihar ott jártunkkor éji sötétségbe borította a környéket, kísérteties hangokat hallatva. Talán Zsófia szólt hozzánk…

Az ország legöregebb erdei vasútja közlekedik Pálháza és Rostalló között a Zemplénben. 1888-ban építtette Károlyi gróf fűrészmalmától a kőkapui vadászkastélyáig. Fő feladata volt a kitermelt fát a fűrészmalomba szállítani. A vasúti pálya Kőkaputól végig lejtett, 21%-os lejtése van, lovakkal vontatták fel a kocsikat, lefelé pedig a rakomány és önsúly gravitációja volt a mozgató energia. Csupán fékezni kellett. Akkor lóüzemű görpályának nevezték. 1903-ban a kastély alatt alagutat építettek, ezzel Rostallóig vezették a vonalat a Kemence patak völgyében. A patakot felduzzasztva egy alig két méter mély 250 m hosszú pisztrángos tavat hoztak létre. A közelben található az ország egyetlen perlit bányája, a mai modern építészet egyik legfontosabb nyersanyaga. A perlit a vulkáni kőzet üveges, gyöngyszerű változata. Nagyjából 5 % vizet tartalmaz, ez teszi lehetővé, hogy hevítés során 10-20 szorosra duzzad térfogata.

Az 1585-ben nyitott temető Európa első köztemetője volt. Neve romantikus hangzású, egy verzió szerint a Hasen Garten (nyulak kertje) szóból származik. Az erdélyi szellemi és művész élet kiválóságai évszázadok óta ide temetkeztek, vallási és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül. 14 hektáron több mint 400 híres személyiség síremlékét kereshetjük fel. Ezek többsége műemlékvédelem alatt áll. Egyik első sírja ma is látható. A teljesség igénye nélkül megtaláltuk Dsida Jenő költő, Kós Károly építész, az Állatkert épületeinek tervezőjének sírjait. Megálltunk Apáczai Csere János pedagógus, Jósika Miklós író, Szilágyi Domokos Hervay Gizella költő házaspár nyughelyénél.

Fotót elvből nem készítettünk.

 Házsongárdi temetőben

Egy délután a zajtól messze szöktem,
s az életemet mentem kipihenni
a házsongárdi öreg temetőben.

Ősz volt. Halálos. Lomb-hullásos. Szent.
Olyan lélek-csitító volt a csend:
a némaság és a néma ajkú holtak.

Akkor láttam: a fényvirágos álmok,
amik a lelkem szent csodái voltak,
halottak lettek: néma ajkú holtak.

És éreztem: egyszer majd újra ősz lesz,
s a hervadásban meglassul a vérem.
akkor az őszt majd könyörögve kérem.

A holtaktól megirigylem az álmot,
s cserébe nyújtom minden álmomat
hogy én legyek az őszi csendtől áldott.

S meglátom majd: bűbájos álmaimmal
az életemet nagyon teleszőttem…
s megállok ismét kissé megpihenni
a házsongárdi öreg temetőben.

(W.A.)

Krúdy és Mikszáth mesés bűbájos tündérvilágát idézi Lubló. Amikor majdnem három évszázadnyi időre lengyel fennhatóság alá kerültek a szepesi szász városok, innen kormányozták őket. Itt is az annyira a Felvidékre jellemzően orsószerűen szélesedik ki térré a főutca, amit a kéttornyú barokk templom díszít. Mellette áll a gimnázium, melynek leghíresebb diákja a Szindbádot megálmodó Krúdy volt. Kétszáz évvel korábban Rákóczi rejtőzködött falai között, amikor Bécsújhelyről menekült. Csoda-e ha a kisgyerek Krúdyt magával ragadták a hely romantikus emlékei?

Valaha árumegállító joggal rendelkezett a városka, az abból az időből származó városfalaknak még vannak fellelhető részei. Egy-egy utca végén omladozó bástyatorony kerül elénk. A város piaca fölé magasodik a híres végvár. Jelenleg kiállítás működik benne, ami a szlovákok hihetetlenül gazdag és tartalmas múltját mutatja be. Pedig ők csak az 1710-es évekbeli pestisjárvány után települtek ide. A várból látni azt a területet, ami valaha magyar föld volt, de egy 1920-as népszavazás során lengyel fennhatóság alá került. Érdekes, legendás történetek fűződnek a várhoz, városhoz.

Egy nyári napon egy öregember, érkezett két fiával a Dunajecen túlról erre a vidékre. Lőcsére tartottak, de az öreg elfáradt, lepihentek a folyó partján. Elaludt, és azt álmodta, itt telepszenek le, és várat építenek a hegy ormára. Hozzákezdtek, de másnapra nyoma se maradt a köveknek, árkoknak. Így történt napról napra. Láthatták, hogy varázslat történt velük. Tanakodás közben egy gyönyörű lányka jelent meg előttük, aki a barlangjába hívta őket. Nem mentek vele, folytatták, újrakezdték az építkezést. Ugyanaz történt, mint eddig. A kövek reggelre eltűntek. Lelkesedésük nem lankadt, újra és újra nekiláttak, közben várták a lány újra megjelenését. Most egy vénasszony botorkált hozzájuk, akadályozva a munkájukat. Éjjel a sátrában egyedül aludt az öreg. Megjelent egy tündér, aki alkut ajánlott neki. Ha azt akarja, hogy a vár felépüljön, írjon alá egy szerződést, amiben a lelkét az ördögnek adja. Nem volt más választása. Saját vérével kecskebőrre írta a szerződést. Másnap ott előtte a vár. Mégsem tudott igazán örülni neki, mert tudta, az ördög hatalmában van, s tudta, hamarosan eljön a lelkéért. Bánatában fogta magát, elment a Dunajec partjára a Vörös-kolostorba.  Vezeklésül harangtornyot építtetett a kolostor mellé. Amikor majdnem készen lett, hatalmas vihar kerekedett (Amikor ezt kimondtam mesélésemkor a vár falán ülve, hatalmas vihar kerekedett, villámlással, égdörgéssel. Besötétedett az ég, mintha éjszaka lett volna. Talán az ördög jött el a lelkemért.) a vénasszony képében megjelent az ördög az öreg lelkéért. Ő azonban belekapaszkodott a kötélbe, és megkondította a harangot. A harangszóra elállt a vihar, az ördög erejét vesztve összerogyott.

Az én lelkem, azóta is az ördögé….

Mikszáth műve alapján a XVIII. század elején Lubló városát különös história tartotta rettegésben. A szepességi városban évszázadok óta virágzott a borkereskedelem. Az egyik messze földön híres, tokaji borokkal üzletelő kereskedőt, Kaszperek Mihályt 1718-ban lopás gyanújával perbe fogták. A férfi váratlanul elhunyt, ám halála után kísértetként állítólag minden éjszaka hazalátogatott szépséges özvegyéhez. A babonás lublói polgárok ezért kihantolták a halottat, testét lefejezték és nyilvánosan elégették. Az esetet a krónikások kellően kiszínezve írták le, az egyik korabeli tudósítás például így szólt: „A garázda vámpír fényes nappal is szörnyű módon bántalmazta a városbéli utasokat, a szolgálókat, megtámadta a mezei munkásokat, fölgyújtotta a város házait. A pénzét az adósoktól elvitte, hitelezőinek pedig megtérítette a tartozását.” Ahogyan az ilyen legendákkal lenni szokott, a mesélők a maguk szája íze szerint formálva adták tovább a történetet, mig Mikszáth hallhatatlanná nem tette.

A vár alatti domboldalon épült fel egy skanzen, a jellegzetes gerendaházak, és a fatemplom látványosan mutatja az itteni építészetet.