Mivel Krakkóban nem találtunk szállodát, visszamentünk Wieliczkába. Nem ez volt az elképzelés, ebben a porfészekben eltölteni az éjszakákat, ahelyett, hogy a Krakkói éjszakába vetettük volna magunkat. A főtéren ugyan volt valami többnapos szabadtéri buli, azért kicsit feledtette a sörözés a krakkói varázsesték lehetőségét. Nem mindennapi élmény volt a fülünknek a lengyel rock. Igaz ugyan, hogy a városka legfőbb nevezetessége a Világörökség része, tervezett látnivaló is volt, de mégis... Kifogtunk egy harsogó pattogó vezetőt. Férfinak is ijesztő lett volna az a bajszos nő. Harsogtak, peregtek a nyelve között az ékes lengyel szavak, a szó szoros értelmében véve lehet, hogy nyugalmazott bányarémként járt vissza csoportokkal. Sajnos csak az anyanyelvükön tudtuk akkor meghallgatni a tájékoztatót, némi orosz passzív nyelvtudásemlékből pár szó tudatalattiból előjött. De csak nekem. Bosszantott, hogy amnéziája van az orosszal kapcsolatban. Bár meglepő volt, hogy a lengyelek sokkal nagyobb angol és német nyelvtudással rendelkeznek, bárhol el lehetett boldogulni, nem úgy, mint nálunk. Még szerencse, hogy mindig alaposan készülök a nyaralásra, így tudtuk, hogy mit látunk.

A bánya évszázadok óta rengeteg kíváncsiskodót vonz. Az egykori látogatók között csodálta meg Kopernikusz, Goethe.

Itt láttuk a világ legrégebbi sóbányáját, már a 10. századtól működik. 315 méter mélyen, nyolc szinten folyik a bányászat. Az alagutak hossza meghaladja a 150 km-t. A bányának magyar vonatkozása is van, Kinga királyné, IV. Béla leánya magyar bányászokat hívott Lengyelországba a só kitermelésére. A legenda szerint Erdélyben ajándékba kapott egy sóbányát. Hagyomány szerint, a birtokba vétel jeleként a bánya egyik aknájába dobta gyűrűjét, amit nem sokkal később az általa alapított wieliczkai bánya sótömbjében találtak meg. Kingát szerették a lengyelek, a király halála után felajánlotta a nép számára a koronát, ő azonban kolostorba vonult. A 17. században boldoggá, majd ott jártunkkor a pápa szentté avatta.

A bánya tele van csodával. Sóból faragott földalatti katedrálisban járhatunk, ahol még a csillárok, kandeláberek és az oltár is sóból vannak faragva. Természetesen működő a templom, miséket is tartanak benne. Az egyik teremben szörnyek, gnómok néznek ránk. A bányában tavak is vannak, aminek víztükre csillogóan veri vissza a fényt, varázslatos tükröződést okozva. Egyik érdekessége egy zöld sótömb, amiből a Kinga legendát faragták meg.

A bányában állandó a 14 C fokos hőmérséklet, és rendkívüli az akusztikája. Egy zenekar segítségével kristálytiszta csilingelő hangokat varázsoltak fülünkbe. A bánya hatalmasságát mutatja, hogy a turisták számára látogatható 22 kamra csupán 1 %-ot tesz ki.