Salgóban Kompolthy Péter élt két fiával. A szemeiben is indulatos Jóbbal, és a szelíd Dáviddal. Egyik nap átmentek Gedővárba, a szomszédba Gedő Simonhoz, és szépséges feleségéhez Perennához. A vendéglátást hatalmas csetepaté követte, dulakodás keletkezett, minek következtében Jób szíven szúrta a vendéglátó Simont. Perenna velőtrázó sikollyal ájulva hanyatlott férje holttestére. Dávid karjába vette, és magával vitte Salgó várába. A gyönyörű szőke nő hervadt, mint a virág a fogságban. A két fiú szinte ölre ment, ki vegye feleségül a szomorú özvegyet. Az apa úgy döntött, az ő hitvese lesz, úgyis régóta fájt már rá a foga. Perenna órák hosszat zokogva fohászkodott, minden áldozatra kész volt, csak ne legyen Kompolthy Péteré.
Dávid kedvességével, mégiscsak nyomot hagyott szívében. Dávid olyan őrült szerelemmel szerette a vergődő rab asszonyt, hogy nehéz elhatározásra jutott. A nász előtti éjjel apját megfojtotta, fivérét szíven döfte. Tette után átölelte Perenna derekát, és őrjöngő kacagással zsákmányával kiugrott a torony ablakán a mélybe.
Salgó romjai fölött nyári éjjeleken piros csillag jelenik meg. Azt beszélik, hogy odaszállt a szépséges Perenna lelke.
A vár 600 méteres sziklán áll. „ Oly rendkívüli helyen fekszik, hogy gondolatnak is őrült volt oda építeni.” A vadregényes hegyormon álló várfalakról szédületes körkilátás nyílik. Ragyogó időben jártunk ott. Kelet felé a Bükk vonulata szabad szemmel is látható volt. Messziről ragyogott a „fehér hegy”. Elővéve a távcsövet, a Várhegyet és az Egedet is felismerni véltük. Ablakunk takarásban volt, haza nem integettünk…
