Ahol a szél zúg és a nap nevet

Drezda és a cseh határ között vagyunk valahol,ahol az Elba bal partján a folyó kanyarulatának kiugró helyén áll ez az erődítmény. Egész éjszaka zakatoltak a vonat kerekei. Aludni nem tudtunk, végig dorbézoltuk az egész utat. A hajnal meseszép tájon ért minket, a felkelő nap sugarai vörösre festették az Elbát.Az Elbától nyugatra száguldott a vonatunk. Pár nap múlva visszatértünk e csodás helyre. A kísérteties fellegek és a nyári zimankó miatt sose feledem.Königstein erődítményét semmiképpen nem hagyhattuk ki. A vár csodálatos harmóniában van a gyönyörű tájjal, a déli várfal tövéből úgy tűnt fel nekünk, mintha a fal a szikla folytatása lenne, nem egy különálló építmény. Egy gyalogúton lehetett felsétálni a bejáratig. Ez több kapun keresztül és egy függőhídon át kb 50 m szintkülönbség legyőzés után a kaszárnya közepére visz fel. Az erőd maga kb. 10 ha-on terül el egy homokkő sziklán. Ennek legyalulták a tetejét és egy hatalmas erődrendszert építettek ki. Körbe lehet, és érdemes is gyalogolni az erőd várfalán. A várfalon körbe több gyönyörű torony is magasodik, amelyekből szebbnél szebb kilátás nyílik a festői tájra. A kilátás egyszerűen lenyűgöző. A terület egy része erdő, így napos időben, árnyékban is sétálhattunk volna, mi azonban éjszakát igéző felhőben jártunk ott. Königstein vára már a XII. sz.-ban mint Novum castrum szerepelt. A XV. Század elejéig a cseh királyoké volt, majd a meisseni őrgrófoké. 1500-ban elzálogosították, azután Szakállas György kiváltotta. Innentől kezdve a szász hercegeké, amely zivataros időkben menedékhelyül, a legbiztonságosabb erődként szolgált. A családi kincstárat is ide menekítették. Számos államfogoly is Königstein várában ülte le büntetését. Itt raboskodott Johann Friedrich Böttger, a porcelán feltalálója, Mihail Bakunyin, az orosz anarchista, illetve rengeteg magas rangú katona is.1849-ben II. Frigyes Ágost minisztereivel ide menekült. A vár a bevehetetlenség hírében áll, bár igazán kemény ostromot soha nem kellett kiállania.