Még a kettéosztott Berlinben jártam. A nagyon éles elméjű nép fantasztikus eszméjének hatására kettéosztott Berlinben. A nép hatására, amely szabadságnak hazudta a rögeszméjében a rabságot. Hatalmába kerítette, rákényszerítette téves ideológiáját több népre is. A körülmények kezükre játszottak. Lázadó tizenévesként el kellett fogadnunk, örülnünk, hogy ez milyen tökéletes. A kor építőjellegű mentalitásával összhangban dolgozni, építeni mentünk a nagy-nagy szocializmust, a megkeresett márkáinkból pedig egy nagy csavargást tettünk az ország keleti részében. Osztályunk nagy kalandja volt, lesz megint téma szeptemberben…Hogy Berlin fölött milyen az ég, az igazi ég, csak a tv-toronyból tudtuk meg. Berlin fölött akkor is egységes az ég. Hosszú sorban állás után jutottunk a csúcsra, innen nem tudták eltakarni előlünk a szerencsésebb földrajzi helyzetben, nyugatabbra fekvő városrészeket sem. Innen látható volt a híres Tiergarten, ami egykor erdős terület volt, a választófejedelmek vadászterülete. Több filmben is szerepel helyszínként, talán emlékeztetőül, mekkora károkat szenvedett. Maga a torony Berlin egyik jelképévé is vált. Talán ott kezdődött a mindenhol kávézni, kávéval, a kávé ízével emlékezni szokásom. Azokkal a kávékkal, azoknak az ízével, azokra a helyekre emlékezni. Minden városnak más ízű emléke marad. De hát emlékezetessé kellett tenni azt a sweet sixteen-t. Amíg körbeforgott a terasz szürcsöltük a kellemesnek nem mondható német hosszú kávét. A torony az egyik legismertebb téren magasodik
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.