Nagyon szép hegyi városka a Tátrában. Az egész településre, és környékére jellemző a gorál építészeti stílus, a fából ácsolt és díszesen faragott házak. Ezek érdekessége, hogy egyetlen szöget sem tartalmaznak, a gerendákat egymásba csúsztatva oldották meg a rögzítést. Egy ilyenben laktunk, és talán egyik kedvenc alvó helyünkké vált. Reggelente a Tátra ködbe tűnt alig felsejlő csúcsai meredeztek a nehéz levegőtől alig nyitva tartható szemünk előtt.
A fagypont körüli reggeli hőmérséklet megvacogtatott. Csendes kis falu, amíg a 19. század végén a figyelem középpontjába nem került, a turisták érdeklődve fedezték fel, és mára a Tátrával együtt említendő a neve. Fékezhetetlen itt a természet nyers szépsége. A turistákon kívül a művészetek is megihlette, számos zeneszerzőt, írót vonz a bohém város.
A közelben található a Lengyel-Tátra legmagasabb pontja a 2499 méteres Rysy, amit mi ugyan Poprád felől hódítottunk meg. Akkori trekkingünket egy tapasztalt hegymászó barátunk szervezte, aki megmászta többek között a Mont Blanc csúcsát, és az Atlasz hegység több pontját. Kellemetlen emlékem fűződött ehhez az első magas hegyi túrámhoz, meglepett a hegymászó körökben csak magashegyi részegség szlogennel elnevezett légszomj, rosszullét.
Itt Zakopane környékén egy kellemes túrát tettünk a fenyőktől fenségesen zord zöld hegycsúcsok tövébe a Morskie Oko nevű tengerszemhez. Ami külön említésre méltó volt, hosszú sort kellett kivárnunk a pénztárnál, hogy a túrázás lehetőségéért fizetve elindulhassunk a túraútvonalon
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.