A Mátra alján fekszik  a falu. Története szinte eseménytelen, nem maradtak fel legendák 1950-ig. Említésre méltó látnivalója sem igazán akad, azon kívül, hogy kellemes túrákat, vadászatokat lehet tenni a Mátra erdeiben, útba ejtve akár a csevicét. Neve 1950-ben került a köztudatba, amikor törvényi felhatalmazás nélkül az AVO kényszermunkatábort létesített itt. A politikai foglyokat nem állították bíróság elé, nem ítélték el.A rabok a közeli andezit bányában dolgoztak. A tábor 1953-ig állt fenn, létezéséről a falu lakosai sem igazán tudtak. Október 23.-án voltunk ott. Hideg, csípős napon. A bejáratnál egy őrtorony mása fogad, egy emlékmű, az itt raboskodók neveivel. Egy barakk is látogatható, ahol auswitzi, terrorházai halálszag fogad.  Biztos nem véletlenül ezt a porfészket választották erre a bűnös célra. A sok azonos madárnevű közé, akiket a név kötelez, kivájni ártatlan embertársak szemét....

„Ekkor felszólított bennünket, adjuk meg ávós kihallgatóink személyleírását, ő majd megmondja nevüket.
Egri leírta egyik kihallgatóját, egy Faludi Ervin nevű névrokonomat, mire Kenedi nyomban kivágta az illető nevét, rangját és korát. Egy másik alkalommal Kenedi részletesen beszámolt a Szovjetunió magyarországi haderejének létszámáról, elhelyezéséről és fegyvereiről, majd tájékozottsága bizonyításául hosszan beszélt egy titokzatos büntetőtáborról, melyet az ÁVO állított fel a nyár folyamán a Mátra hegyei közt, Recsk közelében. Szerinte a rabok ebben a táborban napi tizenhat órát dolgoznak, vasárnap is, soha le nem ülhetnek, még étkezés közben sem, és addig kínozzák őket, amíg ki nem halnak. Amikor a nyár folyamán egy Dobó nevű férfi megszökött Recskről, megtorlásként családját, öreg szüleit is behozták Kistarcsára. A szökevény néhány nap múlva önként jelentkezett: ekkor visszavitték Recskre: de családja még mindig itt van.
Előadása újabb gyanakvást ébresztett bennünk. Hiszen saját bevallása szerint több mint egy esztendeje ül ebben a zárkában, amelyet "kémek és diverzánsok harmadik alosztálya, nehéz részleg" néven ismertek, az események pedig, melyeket előadott, az elmúlt hónapokban játszódtak le.”(Faludy György)

Nem rossz ez itt a kék napfényben.

A barakk földjén sár dagad.

Uszonyokat növesztek éjjel,

napközben zsenge szárnyakat.

A bőröm somfánál keményebb:

alája dugtam lényemet.

Nem mar a fagy, pofont nem érzek,

mag lettem végre héj helyett.

A beleimen is túladtam,

amikor majdnem megevett

az éhség; most csak szemsarkamban

szorongat még egy keveset.

Meg az is, hogy bolhák ugrálnak

és lakmároznak farkamon.

De mért is őrzök luxustárgyat

itt Recsken? Holnap eldobom.

Szerelem? Szépség? Szabad élet?

Álomnak még jó. Ásítok.

Farcsontomból üvegcserép lett.

Nagyon rossz ülnöm. Állni jobb.

Állok hát, a nehéz csákánnyal

kezemben, a havas úton.

A hajcsár néz. Biztos meglátta,

hogy felemelni se tudom.

Mindjárt hozzám lép, felrúg, megver,

agyoncsap. Csipkés fellegek,

vadkék ég. Mindent lát az ember,

és mindent mindjárt elfeled.