A kotori-öböl sok nevezetes városa között szinte névtelenül bújik meg ez a kis ékszerdobozra emlékeztető városka a 837 méteres Sveti Ilija hegy lábánál. Évszázadokig hatalmas stratégiai jelentősége volt, ékes paloták templomok hirdetik egykori gazdagságát. Ma már ezek közül sok romos állapotban van, amit borostyán, és vadszőlő borít el. A 14. században jelentős hajógyára, majd nemzetközi hírnévre szert tevő hajós iskolája volt. Maga Nagy Péter cár is több nemes ifjút küldött ide tanulni. A város a 18. században élte virágkorát, akkor épültek előkelő palotái. A törökök többször próbálták bevenni, eredménytelenül. A kalózok támadásainak mindig ellen állt. A Szent Miklós templom harangtornya Montenegró legmagasabb templomtornya, amelyért a város hatalmas összeget fizetett. Ez a torony a város jelképévé vált. Hajóra várva több időt töltöttünk el itt a tervezettnél. Természetesen örömmel töltött el, lenyűgözött a városka hangulata, a vallások és kultúra keveredése.

Egy vadszőlővel árnyékolt kis kávéházban ittuk a jeges kávét, amikor egy aranyos sms-t kaptam. „ Nyitott szemmel járj! Most olvastam, hogy nem lehet nem észrevenni, milyen jó pasik vannak Montenegróban.”

Hiába nyitottam tágra. Elbújtak előlem. Egy jó pasi kezdemény a társaságomban volt...