Gyönyörű helyen, ahol a sebes folyású Vág áttöri a Fátrát, és belép a nyugati Kárpátokba, emelkedik a bánatos rom, mely sok szomorú titkot rejt magában. Hatalmas harmincméteres öregtornya ma is áll. Királyi végvárnak épült, de a Wesselényiek kezébe került. A várkápolna különösen szép gótikus boltívei ma is szomorúságot árasztanak.
Wesselényi Ferenc Bosnyák Zsófiát vette felségül. A két gyerek születése után a kezdeti szerelem kihűlt, Wesselényit más nő csábította el. Emésztette magát Zsófia, bánatában a Vág menti kápolnába járt imádkozni Sztrecsény várából. Egy alkalommal látomása volt, a megjelenő Mária hívta imádkozni a kápolnába. Egy szál köntösben, bottal a kezében indult el. A kápolna lépcsőjére leborulva aludt el, reggel Wesselényi a régi szerelemmel közeledett felé. Amikor Zsófia meghalt, a sziklakápolnába temették el, onnan vitték át épségben megmaradt testét Teplicska templomába. Zsófia lelke azóta is ott lebeg Sztrecsény romja fölött. Éjjelente ricsaj támad, az ablakok kivilágosodnak, élet költözik a falak közé, mulató társaság szórakozik. Ekkor zokogó nő tekint ki a vár ablakából, Zsófia. Hajnalra a látomás eltűnik.
A romok közül gyönyörű kilátás nyílik a meredek hegyoldal alatt hömpölygő Vágra és kanyarulatára. A vihar ott jártunkkor éji sötétségbe borította a környéket, kísérteties hangokat hallatva. Talán Zsófia szólt hozzánk…
