Ahol a szél zúg és a nap nevet

Régóta vágytam a szentléleki kolostor romjai közé. Gyerekkoromban sokszor hallottam az elvesztett pizsama történetét, vágytam, hogy megtaláljam. Legalább a nyomát, az emlékét.

A pálos rend az egyetlen szerzetesrend, amit magyarok alapítottak. Nevüket Thebai Szent Pál remetének köszönhetik. A keresztények üldözésekor a thebai sivatag szélétől menekült a hegyekbe pogány sógora feljelentése miatt. Hatvan évig élt remeteként önsanyargatva, távol minden embertől.

A rendet a tatárjárás után alapították. Tagjai lakott helyektől távol, hegyek között épített kolostorokban töltötték életüket misézéssel, elmélkedéssel. Környező birtokaikon munkát végeztek. A nép öltözetükről, fehér papoknak hívta őket, akik tanítással, gyógyítással, gyógynövények termesztésével foglalkoztak és roppant szegény életet éltek. A kolostorokat főleg királyok, főnemesek alapították, és birtokadományukkal biztosították fenntartásukat. A XVI. században a rend élete lehanyatlott, II. József rendelete eltörölte a pálosokat, a rend vagyonát elkobozták.

A Szent-Lélekről elnevezett zárdát még a tatárjárás előtt építették. A Bükk rejtekében, 710 m magasságban, a világtól elzárt ősvadonban épült föl a pálos szerzetesek kolostora, igazi, remeték számára való helyen. A XV. században gótikus stílusba átépítették. Maga Nagy Lajos király is szívesen pihent meg a falai között. A mohácsi vész után rohamosan pusztulásnak indult. Most már csak néhány fala látszik, hajdani ablakiból fák nőnek ki. Az egykori imaterem csúcsíves boltozata, ugyan alátámasztva, de még áll. Ott még kivehető a csúcsívben végződő angyalfejet ábrázoló faragott kő. A falak ablakai, mint egy koponya szemüregei merednek a távolba. Az egykori szobákból kiemelkedő fák túlnőnek a falakon. A kolostor előtt még kivehető a kolostor kerengős egykori kertje. A kolostor egykorú kútját már benőhette a gaz, nem találni. Elmerengek. Ugyan honnan jártak ide elmélkedni a remeték? Az idő feledésébe zuhantak.

Elmormogom kávé közben magamban az imámat, amire nagy szükségem lenne, ha meghallgatásra találna. Jó lenne az utolsó helyről előbbre kerülni. Ma már nem, de lehet, hogy hajdani időkben ennél alkalmasabb helyet merengésre keveset találtam volna, távol a világtól.

Nem szeretek egy városba visszajárni, annak ellenére van néhány, ahová szívesen teszem. Van néhány, ami kötelezően útba ejtős. Ilyen Rozsnyó, ami a Felvidék felé mindig egy kis sétás pihenőmegálló.

Ez a Sajó melletti városka bányakincsekben, vas, réz, sokáig kimeríthetetlen volt. Az ércek kitermeléséhez kapcsolódó iparágak sora jött létre ezen a vidéken. A 19. századi romantikus írók legenda ízű állításait a gömöri őskori bányászatról a régészeti kutatások leletei is igazolják. Már a honfoglalás előtt is folytak kezdetleges fémkitermelési munkálatok, de a tatárjárás után indult be a magas szintű bányászat. Neve vadrózsával benőtt területet jelent. Érdekes Rozsnyó címere, a városháza homlokzatát is díszíti. Három rózsa és egy kalapács keresztezi egymást. A terület központjává vált, és a 15. században a hét leggazdagabb felső-magyarországi város egyike lesz. A város főtere, kellemes látvány. Négyszögletű, emelkedő, a piros tetők mögött sötétzöld hegyek magasodnak. A tér közepén a tűztorony tekintetet érdemel. Nyitott reneszánsz árkádos tornáca a torony felső részén egyedi. Ezen túl már keserű a hangulat, ami az egész felvidéki bejárásra sem indokolatlan. Néha megérint egy kis nosztalgikusérzés, de a téren túl nem költői látomások várnak ránk. A környék lerobbant üzemeinek bűze, pora, romjai. A modern épületek ide-oda ledobálva, szinte megközelíthetetlenül, egymástól függetlenül, városképileg megmagyarázhatatlanul. A Rozsnyó fölött még tiszta vizű Sajó magyar területre már dögletes ipari szennyvízként érkezik. Negyedórás város.

A Mátrában kedvenc túra helyünk volt az Ilona vízesés. Szinte minden évben megnéztük, már majdnem zarándokhellyé vált. A legmeglepőbb látványt Parádfürdőről megközelítve érhetjük el, de szívesen túráztunk a Kékes felől is, vagy Markazról, a Mátraaljáról. Már messziről hallatszik a félelmetes dübörgése, ami a fák homályában kisérteties hangulatot áraszt. Ezekből az irányokból izgalmas vízmosásokon keresztül föntről közelítettük meg a vadregényes szurdokot. Igaz, a

Parádfürdő felőli útvonal elég közönséges, nem igazán szerettem a Sándor-réten áthaladva, magukat túristának nevező, csak piknikező zajos tömeg között tempósan haladni. Ha úgy volt időnk és kedvünk, tettünk kitérőt a magas vastartalmú Klarissza csevicéhez is, ami a vérképzést elősegítő palackozhatatlan gyógyvíz forrása. A Mátra egyébként is bővelkedik forrásokban, a csapadékvíz nem szivárog mélyre, hamar a felszínre kerül. Vulkanikus múltja pedig  szénsavas vizek gazdagságát eredményezte. A 10 méteres szintkülönbségével az ország legmagasabbik vízesése az Ilona patak zuhataga. 20-30 méteres bükkerdőben különösen csapadékos időjárás után nyújt feledhetetlen látványt a szikláról lehulló vízsugár. Szerettem a függőleges falon felmászni a sziklafal tetejére. Az egyik legemlékezetesebb Ilona túránk, amikor nagymamám 85. szülinapjára azt kérte, menjünk el vele túrázni a vízeséshez. Zergeként „ugrált” a köveken a másik zergénkkel, aki a másik véglet. Ő napra pontosan tizennégy hónaposan túrázott először, amikor saját lábon mászott fel a szarvaskői  várromhoz, hogy azóta is a várak szerelmese legyen velem együtt. Napokon belül nagymamám utolsó nyolcas szülinapja lesz. Menjünk fel vele az Egedre?:)

Gyerekkorom egyik kedvenc mondája volt a waweli sárkány története. Hihetetlennek tűnt, amikor ott jártam, hogy régi mesék színhelyén járok. Hihetetlennek tűnt, hogy a mesék világa valósággá vált. Szerettem ezt a regét hallgatni, és már nem tudtam Neked elmondani, csak emlékezni Rád.

A wawelből a sárkány barlangján keresztül jutottunk le a Visztula partjára. A bejáratnál egy 60-as évekből származó modern fenevad okádott tüzet magából. Ez a fémszobor nem igazán ideillő volt, főleg a várban látottak után.

A legenda szerint a kastély építésének lármája ébresztette fel évezredes álmából. Amikor felébredt korgó gyomorral, előbújt, hogy harapjon valamit. Leginkább szüzekre volt nagy étvágya, így hamar megfosztotta a várost ínyenc falatától. Akkor Krak király kihirdette, hogy annak a vitéznek adja lányát és fele királyságát, aki legyőzi a sárkányt. Egy varga segédlegénye is megpróbálta, de ő inkább a többet ésszel, mint erővel módszerét választotta. Egy birka bőrét kénnel és sóval töltött meg, bevarrta és falábakat faragott neki, hogy minél élethűbb legyen. Otthagyta a barlang szája előtt, a sárkány pedig reggelire felfalta. A sárkány lehelte tűztől a birka felrobbant a bendőjében. Így a varga legénye feleségül vehette a királylányt,Vandát és éltek boldogan, amíg meg nem haltak…