Ahol a szél zúg és a nap nevet

Nagyon szép hegyi városka a Tátrában. Az egész településre, és környékére jellemző a gorál építészeti stílus, a fából ácsolt és díszesen faragott házak. Ezek érdekessége, hogy egyetlen szöget sem tartalmaznak, a gerendákat egymásba csúsztatva oldották meg a rögzítést. Egy ilyenben laktunk, és talán egyik kedvenc alvó helyünkké vált. Reggelente a Tátra ködbe tűnt alig felsejlő csúcsai meredeztek a nehéz levegőtől alig nyitva tartható szemünk előtt.

A fagypont körüli reggeli hőmérséklet megvacogtatott. Csendes kis falu, amíg a 19. század végén a figyelem középpontjába nem került, a turisták érdeklődve fedezték fel, és mára a Tátrával együtt említendő a neve. Fékezhetetlen itt a természet nyers szépsége. A turistákon kívül a művészetek is megihlette, számos zeneszerzőt, írót vonz a bohém város.

A közelben található a Lengyel-Tátra legmagasabb pontja a 2499 méteres Rysy, amit mi ugyan Poprád felől hódítottunk meg. Akkori trekkingünket egy tapasztalt hegymászó barátunk szervezte, aki megmászta többek között a Mont Blanc csúcsát, és az Atlasz hegység több pontját. Kellemetlen emlékem fűződött ehhez az első magas hegyi túrámhoz, meglepett a hegymászó körökben csak magashegyi részegség szlogennel elnevezett légszomj, rosszullét.

Itt Zakopane környékén egy kellemes túrát tettünk a fenyőktől fenségesen zord zöld hegycsúcsok tövébe a Morskie Oko nevű tengerszemhez. Ami külön említésre méltó volt, hosszú sort kellett kivárnunk a pénztárnál, hogy a túrázás lehetőségéért fizetve elindulhassunk a túraútvonalon

Fogom én még a Nefelejcs utca flaszterjét koptatni!

Ezt a mondatot nem is gondoltam még akkor, hogy nekem üzente Nobel díjat érdemlően az író. Nem gondoltam, hogy fogom párszor koptatni, és jelentősebb koptatás lesz, mint más feledésbe merülő utcaflaszterkoptatások.

Egy időben szinte minden magára valamit adó filmrendező megrendezte a zsidó holocaust filmjét. Kíváncsi is voltam rájuk, érdekelt is a téma, a történelem, a színészek, rendezők nevei is vonzottak. A legemlékezetesebbek talán a

Sofie választása (Meryl Streep-Kevin Kleine-Pakula)

A zongorista (Polanski)

Schindler listája (Spielberg)

A felolvasó (Kate Winslet-Ralph Finnes-Pollack, mint producer)

Anna Frank naplója (Sagal),

amik csak így hirtelen eszembe jutottak.

Természetesen sok ezek közül, meg persze mellette könyv élmény alapján is, látni kell.

A pápa miatt továbbra is nehézségbe ütközött szabad szállodai szoba találása, így mentünk nyugat felé, és reménykedtünk. Csak Oswiecimben találtunk szállodát, közel a szögesdróthoz. Történelmi kalandéjszaka. Németül próbáltunk a recepción intézkedni, a véres rongyra nézés legnagyobb előadásában volt részünk. Nagyon félelmetes érzés volt az az éjszaka, a halál szaga még tudat alatt is egész éjjel az orrunkat facsarta. Csak másnap éreztük meg még töményebben ezt a szagot, amit ezen kívül csak a Terror Házában éreztem.

A másnap reggelt a városka főterén egy kávé mellett kezdtük. Az itt élő múlt kitörölhetetlensége miatt a legfélelmetesebb, szívet kalimpáltató kávézásunk volt. A legfeketébb, legkeserűbb. Itt, ezen a helyen nem lehet megédesíteni. Mintha bármikor feltűnhetne a múlt, a félelem a rémségektől, a halál.

Pedig a városka kellemes is lehetne. De sose lesz. Ott, ahol a Sola folyó a Visztulába ömlik, a 12. században épült vár helyén. Úgy éreztem, maga a városka talán rajtunk kívül senkit nem érdekelt, csak a 40 km2-területen elhelyezkedő koncentrációs tábor helyén működő emlékpark.

A város mellett két tábor működött. Az egyik, az Auschwitzként közismert munkatábor, ahol a politikai foglyokat és ellenállókat őrizték. A kapun a közismert félköríves felirat. Arbeit macht frei! A munka szabaddá tesz! Félelmet keltőek a vörös tégla barakkok, ahol tematikusan nemzetenként mutatják be a halálutat. Az egyikben Anna képe, mosolya, huncut szeme néz ránk. A szögesdrótos kerítés mellett végig az őrtornyok. Talán most is figyelnek?

Hogy is fogalmazzam? Meglepődtem, amikor tízévesünk olvasás élménye alapján Anna emlékeiből idézve tudatában volt az itt történteknek. A barakkok múzeumaiban a foglyok mindennapos harcát és szenvedését tapasztalhattuk a túlélésért. Szívbe markoló látvány volt az áldozatok hajának hatalmas kupaca, cipőik, fésűik, szemüvegeik halma. Látogatható a gázkamra is. Lábremegve jártuk végig, a halottak kísértettek utunkon. A Mengele falon talán még vért is látni véltünk. Vagy már csak a múlt hallucinációja ragadott magával.

A másik tábor, Birkenau, a haláltábor. Másfélmillió ember halt meg itt. Őket vonatok szállították kivégzésük színhelyére Európa minden pontjáról. A mindenki számára ismerős fogadó állomás épületete az összefutó sínpárokkal ott állt előttünk. A foglyokat közvetlenül a leszállás után kettéosztották, a munkaképesek átmenetileg megmenekültek. A munkaképtelenek sorsa a gázkamra volt. Ezen kívül sokan a munkába, éhezésbe, kínzásba haltak bele. Az öldöklés 1942-ben érte el csúcspontját, amikor naponta 24 ezren lelték halálukat a gázkamrákban, és lettek sorstalanságuk martalékai a krematóriumokban, ami félelmet keltő látvány volt.

Ha már túrázás, utazás, elengedhetetlen kellék a térkép, ennek hiányában egy térképész. Ha a kettő együtt van, még mindig nem garantált a legoptimálisabb útvonal, és főleg annak megtalálása.  Kötelező jelleggel zarándokútként kerestük fel a magassági szintezési alappontot. Ha már Székesfehérvár közelében található. Meg még néhányat az országban. Már utazva elsuhanva mellettük rákantattam. Ott is, ott is...

Nadapon van a térképészet és az építészet egyik legfontosabb meghatározójának, a magasság mérésnek magyarországi legfőbb viszonyító pontja, a Nadapi szintezési ősjegy. Ez egy vasráccsal körbevett obeliszk. Ebből mindjárt kettő is van, az egyik az Adria feletti szint, valamint a később meghatározott Balti szint Főalappontja, amit a kornstadti-öböl 0 pontjához mértek be. Azóta is ez a pont szolgál Magyarország szintezési munkáinak alapjául. Azért telepítették ide, mert ez a terület, a Velencei-hegység a Kárpát medence legöregebb és legstabilabb képződménye, feltételezve, hogy a terület nincs mozgásban. Minden ország saját tengerének közép szintjét határozta meg viszonyító magasságul, amit a Felsőrendű szintezéssel telepítettek szét területükön és határozták meg tengerszint feletti magasságát. Az Osztrák-Magyar Monarchián belül Magyarország az Adriai-tenger középszintjét vette alapul, amit a trieszti kikötő mólóján mértek meg. Annak idején a Monarchiában hét ilyen alappontot létesítettek, egyik közülük ma Ukrajnában található Terebesfehérpatakon, ami Európa mértani közepe is. Az eredetileg bemért magasság 173,8 méter volt, amely azonban a feltételezéssel ellentétben mégiscsak mozgásban volt,  néhány évtized alatt 32 mm-t emelkedett. A másik a Balti szint,  a Varsói Szerződés államainak egységes katonai magasságmérését szolgálta, de meghonosodott az építészetben és a térképészetben is, nem kis kavarodást okozva, ugyanis a kettő között 63.5 cm magassági eltérés van. Mindkettő használatos ma is.

A falu templomában keresztelték meg Vörösmartyt.

A fjord az egykori Lim folyó torkolata volt, azonban idővel a folyó föld alatti vízfolyássá alakult. A keskeny, kristálytiszta vizű fjord 9 km hosszan nyúlik a szárazföldbe. Szélessége 600 m , 30 méter mély, a part 100 méter magasan emelkedik a víz fölé. Hajóval tettük meg az utat, de Pula felé az országútról fenséges panoráma tárult elénk.

"Gondolj arra, hogy a fjordok között sem lettél volna boldog." (Márai)