Ahol a szél zúg és a nap nevet

A hagyomány szerint az Imó-kő a pogány magyarok imahelye volt. A neve is erre utal, imó=ima. Itt fakad egy időszaki forrás, amely a csapadékos telek után a Bükk-fennsík déli részének karsztvizét a tavaszi hónapokban vastag sugárban löki ki a barlanggá szélesedett üregből. A forrás megindulását megelőző napokban messzire hangzó moraj tölti be a völgyet. Hallottuk a morajlás hírét. Egy régi húsvét hétfőjén jártunk ott. Sietnünk kellett. Mindíg csak sietni...nem is tudok andalogni, szokták mondani...aznap este még Zalaegerszegre kellett érni...a gébárti tavat feltérképezni másnap...

Imó-kőn csak álmomban jártam azóta...talán...

Az órjás szikla oldalán

Bújik ki

mint deréknyi kígyó

s oly tündöklőn siklik,

forgatva

áttetsző testét,

hogy vágyat érzel

üvegszín húsából

egy korty

csókot

kiharapni.

(Apor Elemér:Imó-kő)

A monda szerint Csák Máté a vár kútjába rejtette kincseit. Sokak szerint a törökök is ide rejtették a rabolt ékszereket, drágaságokat. A meggazdagodásra vágyó kincskeresők azonban tört cserepeken kívül mást nem találtak. Pedig a kincs ott volt. Most már tudom…Az elérhetetlen kincs.

Nevezetes párbaj színhelye volt a vár. A vár kapitánya Kapitán György összekülönbözött a szomszédos Szanda vár török urával, Hubiár agával. A vár ura, Losonczi István nem engedélyezte a viaskodást. Végülis kicselezve az urat, Buják alatt egy szép füves réten került sor a párbajra. Először kopjával támadtak egymásra, de Kapitán kopjája Hubiár lovát sebesítette meg, Hubiáré Kapitán fején tört ketté. Utána hegyes tőrrel folytatták, melyben Kapitán jobb keze kapott súlyos sebet, s kiesett a kézéből a tőr. Buzogányt ragadott, de az is kiesett, majd handzsárjával vívott a törökkel. Akkor már arcán is folyt a vér, amit az igazhitűek látva, a párbajt félbeszakították. A viadalt mind a magyarok, mind a törökök a maguk győzelmeként ünnepelték.

A kisméretű hegyi várnak festői a fekvése.

 Már egy évvel ezelőtt is terveztem az Eger Csillaga teljesítmény túrát. Tavaly egész héten a kitűzött nap előtt szakadt az eső, és aznap is zuhogott. Így lebeszéltem magamat róla, nem penyeség miatt, de nem akartam egy teljesen szétázott talajon debütálni, hogy esetleg a kedvem is elmenjen tőle.

Ebben az évben gyönyörű őszi idő volt, a lehető legkedvezőbb hőmérséklettel, talajjal.

A választott táv a 25 km volt, a hosszabb 40, 50 túl kegyetlen lehet első alkalomra, a 15 kevés, az majdnem a napi séta. A teljesítménytúra egyébként a természetjárás egy speciális ágazata, mely során a szervezők által kijelölt útvonalat kell egy meghatározott időn belül végigjárni. A sikeres teljesítéshez, a szintidő betartásán kívül, az útvonalon elhelyezett ellenőrzőpontok érintése is szükséges. Ezt a itinerbe, a pontőrök által történő bejegyzések igazolják. Izgalmas kihívás és feladat volt.

A táv első 6 km-re egy nem túl látványos szőlőkön át vezető szakasz, a jelzés egy helyen megtévesztett, át a szőlőkön, hiába térképeztem fel egy héttel előtte a táv ezen szakaszát, mégis tettünk egy kis pót kitérőt. Erdőn keresztül nagyon jó ütemben haladtunk, korábban értünk egy elágazáshoz, itt szinte egy km pótszakaszt tehettünk meg, a jelzés hiányossága, alig észrevehetősége miatt. A következő eltévelyedésünk a zöld jelzésre áttérés volt, ez egy bozótoson át vezetett meredeken, ezt hosszabbítottuk meg egy kerülő úttal, amiről nem vettük észre a letérést alig látható jelzést. 

Innen már egyértelmű volt az út, az első ellenőrző ponton szóvá is tettem a jelek hiányosságát, kopottságát. Remélem értő fülekre talál, és javul a helyzet. Innen már csak 9 km volt hátra, egy utolsó előtti hegymenetet is tartalmazó hajrá a második ellenőrző pontig. Innen egy kis pihenő keretében szemügyre vettük madártávlatból a várost, majd leereszkedtünk az utolsó bő egy órában.

A magunknak eltervezett szintidőn is belül érkeztünk, annak ellenére, hogy vagy két kilométer (félórányi) hátrányt szereztünk magunknak. Ha az nincs, akkor nagyon-nagyon elégedett lennék az idővel, de ez is jó kezdetnek. Ezt kellene jövőre megjavítani. Már elkóválygás nélkül…J

Az útvonalunk érintette a Tiba-kutat, Vár-hegyet, illetve nem a csúcsot, csak a Várkúti túrista házat és az Egedet.

Mivel az időt teljesíteni szerettük volna, bámészkodásra most nem szenteltünk alkalmat.

A Várhegy 669 méter magas, környékéről őskori leletek kerültek elő. A hegy északi oldalában a 18. században márványbánya működött. A túristaház a Várhegy tövében a Kánya patak forrásánál épült. A forrás feletti hegytetőn valaha földvár állt. A Tiba- kút vizet most nem adott, kitérőt ide most nem is tettünk. Nevét Tiba Istvánról kapta, a törökverő huszárkapitányról, aki 1687-ben visszafoglalta a törököktől az egri várat.

A Nagy-Eged a környék szőlőtermesztésének legfőbb színtere, 536 méteres mészkőhegy.

Zsigmond uralkodása idején a Vág völgy korlátlan ura volt Stibor vajda. Az ő bolondja volt a legokosabb bolond, Beckó. Az egyik vadászat alkalmával olyan jól elszórakoztatta tréfáival az urat, hogy teljesítette egy kívánságát. A bolond tréfás választ adott, építsenek várat azon a sziklán, ahol éppen ülnek. A vajda teljesítette a kérést, gyorsan haladt a munka, mert bárkit, aki a vár alatt elhaladt tíznapi munkára kötelezett az építkezésnél. Kereskedők, vándorlegények, jobbágyok, nemesek kísérete dolgozott a vár építésén. Amikor felépült, annyira megtetszett Stibor vajdának, hogy kérte Beckót, cseréljék el kárpótlásul egy másik várra. Beckó ráállt a cserére, és még egy zsák aranyat is kapott. Annyit kért még, hogy a vár az Ő nevét viselje. Stibor ezentúl itt lakott, ebben a várban ülték fia lakodalmát is. Tartott a mulatság, amikor kedvenc vadászkutyáját sebesülten vitték elé. A vajda haragjában a szikláról a mélybe vetette a szerencsétlen szolgát. A zuhanó szolga elátkozta a várat és a nagyurat, aki rá se hederített. Egy évvel később a vajda ebéd után elszundikált a várkertben, amikor éles fájdalomra ébredt. Egy kígyó kimarta a szemét. A kíntól őrjöngve rohant, a meredek szikla szélére érve megtántorodott, és lezuhant. Gonosz felesége is elnyerte méltó büntetését. Azóta két holló kering a vár fölött, őrzik a várat, míg kő kövön marad belőle.

A szikla a környékből magányosan meredezik. A falu felé a függőleges sziklafal, a várfal romjaival pazar látványt nyújt. A túlsó oldalon, lankásabb úton lehet felsétálni a romok közé. A régi palota és kápolna falai még ma is élvezetet nyújtanak. Fénykorában az egyik legszebb fekvésű várnak számított. Ablaküregeit, és szomorú csonkjait vörösre festi a lenyugvó nap.

A városka a méltán híres Mednyánszki család fészke volt. Innen származott az 1849-es mártír honvédezredes, és a  festőművész.

A várfalak között jó volt bolondozni…

A Brandenburgi kapu mindenképpen Berlin jelképe, de talán nemcsak Berliné, hanem az egész Németországé. Több évvel ezelőtt még úgy láttam, hogy előtte kibuggyosodott a fal, és a széles átjárók ellenére is átjárhatatlan volt. A város legszélesebb sugárútja itt évtizedekre mindkét oldalról véget ért.  Most virágládákkal próbálkoznak eltorlaszolni, és a világ végéig megakadályozni az áthaladó forgalmat.

A klasszicista stílusú építmény az Akropolisz bejáratának mintájára épült. A kapu mellett mindkét oldalon egy-egy a kapura merőleges épület áll. Az egykori vámház és őrház. Egykori funkciója a védelem volt, majd a vámhatár a Brandenburgi Alföld és Berlin között.  Az átjárókat dór oszlopok alkotják. A kapu fölött, húsz méter magasan egy gyönyörű szoborcsoport, a vágtató négyes fogat, a Qudriga, a győzelem istennőjével, Nikével. A szobor hajdanán a szabadság jelképe volt, ám amikor Napóleon bevonult Berlinbe, hadizsákmányként magával vitte Párizsba. 1914-ben hozták vissza, azóta a győzelem alteregója lett, akkor egészítették ki egy sassal és kereszttel. A kapu keleti oldalán a Pariser Platz- ami a Quadriga Párizsból való vissza hozatala után kapta a nevét- szélesedik ki. Itt tartottak gyakran katonai ünnepségeket, felvonulásokat, tüntetéseket. A vörös Hadsereg a győzelmi mámoruk jeléül hasonlóan a közeli Reichstaghoz, kitűzték rá a vörös zászlót. 1953-ban 25 munkást lőttek itt agyon, akik a jobb életkörülményekért tüntettek. A fal megléte idején, bár Kelet-Berlinhez tartozott, a fal takarásában állt, az építményt csak a keletnémet határőrök közelíthették meg. A későbbi államelnök, Richard von Weizsäcker találóan jegyezte meg a hidegháború idején:

„Amíg a brandenburgi kapu zárva, addig a német kérdés nyitva marad.“.

1987-ben Ronald Reagan amerikai elnök a következőket mondta egy berlini látogatása során a brandenburgi kapu előtt:

 Mr. Gorbachev, open this gate! Mr. Gorbachev, tear down this wall! (Gorbacsov úr, nyissa ki ezt a kaput! Gorbacsov úr, döntse le ezt a falat!).

28 évvel a fal építése után,1989. december 22-én a brandenburgi kaput 100 000 ünneplő ember jelenlétében újra megnyitották. Tövében nagysikerű koncertet adott a Pink Floyd. Ugyan mit játszhatott a legnagyobb sikerrel?

Talán erre vágytam a legjobban Berlinbe utazásom előtt. Nagyon vágytam rá, hogy a földi halandók számára is látható csodát meg láthassam én is. Szerettem volna az ultramodern üvegkupola spirális rámpáján felgyalogolni a csúcsra, hogy onnan föntről, ötven méter magasból lássam a várost. Lehet, hogy nem számítok a földi halandók sorába?

Nagyon elkerülte a figyelmemet, vagyis eszembe se jutott utazás előtt a Reichstag hivatalos honlapját megnézni. Kár érte. Ugyanis a földi halandók nem úgy juthatnak oda fel, hogy beállnak egy sorba, megveszik a belépőjegyüket, és felsétálnak. A földi halandóknak előre meg kell tekinteni a hivatalos honlapot, regisztrálnia kell magukat, és négy nappal a látogatás előtt időpontot választani a látogatáshoz. Na, most ez ellen semmi kifogásom nem lenne, ha  a németek precizitását tudomásul veszem. Rendben, jelentkezzen be egy átlagos földi halandó négy nappal előre, menjen oda pontban a kijelölt időben, és várakozás, sorban állás nélkül nézze meg a kupolát, és a kuplából az üléstermet. De én, mint nem átlagos földi halandó, aki azt sem tudtam még négy nappal azelőtt szinte, hogy Berlinben leszek, miért nem állhattam sorba, vehettem jegyet, és sétálhattam a rámpán akkor, amikor arra vetett az utam? Gondoltam, akkor ott a szállodában neten elintézem. De a berlini programtervezetünk alapján, már nem esett útba sem a Reichstag épülete.

Maga az épület lenyűgöző látvány volt. Már csak azért is, mert „palánk”, fal nélkül ott állt előttem. Tíz év alatt épült fel az egységesített Németország szimbólumaként. Az építkezés költségeit a franciák által fizetett hadisarcból fedezték. Az első világháború után kapta a híressé vált feliratát: „Dem Deutschen Volke”(A német népnek). 1918-ban itt kiáltották ki a köztársaságot. 1933-ban egy máig tisztázatlan gyújtogatás során provokatívan felgyújtották, az épület kupolája porig égett. A gyújtogatással a nácik a kommunistákat gyanúsították meg, hogy hadat üzenhessenek nekik, és kiépítsék a totális diktatúrát. A világháború kitörése miatt az épület helyreálltásának az ötlete sem merült fel. A Reichstag szimbólumává vált a német hatalomnak az egész világon. A Vörös Hadsereg számára is az jelentette a győzelmük jelképét, hogy homlokzatára kitűzhették a vörös zászlót. 1990-ben első alkalommal itt ülésezett az újraegyesített Németország parlamentje. 1995-ben kezdték a felújítási munkálatokat, 1999-ben adták át eredeti szépségében.

A mai német parlamentet Bundestag-ként nevezik, így határolódva el elődjétől. A Reichstag a Német-római Birodalom, és a nácizmus alatt Németország törvényhozó szerve és épülete volt. Ma a "Reichstag" jelenti magát az épületet, a "Bundestag" pedig Németország törvényhozó testületét.

Bélosz  türoszi király leánya volt Dido, s egy Sychaelus nevű gazdag főniciai nemes felesége lett. Bátyja, Pygmalion azonban, aki apjuk halála után Türosz királya lett, orvul megölette férjét, hogy elvehesse vagyonát. Dido sok honfitársával együtt, akik szintén megelégelték Pygmalion zsarnokságát, hajóra szállt, és Afrika északi partjain várost alapított. Egy korai hagyomány szerint a környék ura, Iarbas először annyi földet ígért neki, amennyit egy ökör bőrével be tud takarni. Dido a bőrt vékony csíkokra hasította, s azzal kerítette körbe azt a dombot, amelyre Karthágó fellegvára épült. Iarbas feleségül akarta venni Didot, de erőszakos közeledése elől a királyné a máglya tüzébe menekült.Egyik legszebb fekvésű város, amit láttam. Itt még máglyán is érdemes meghalni. A római romok között megáll az idő. Nem is megáll. Visszarepül. A pun kikötőben hallani vélem az elefántok dübörgését. Hátranézek. Képzeletemben Hannibál áll mögöttem, minden idők egyik legnagyobb hadvezére. A fényes utakon fekete felhők tornyosultak. A pun seregek?A harmadik pun háború után lerombolták, sóval hintették be a várost. A só ellenére él és tündököl.