Ahol a szél zúg és a nap nevet

Érdekes jelentése van a város nevének. A szük völgyben elterülő szorost gyakran burkolta ködtakaró. Erre emlékszik a név. 1878-ban egy véres csata zajlott a közelében a török és császári seregek között.

A sebes folyású Boszna partján, szépen tagolt meredek hegyoldalak sötétlő hátterére gyönyörűen rajzolódik le Maglaj kidomborodó képe. A folyó partján mélabús mohamedán temető (mezarluk) közepéből emelkedik a Kurąumli-mecset kecses kupolája, melyet mekkai zarándokok is gyakran látogatnak. 1560-as években épült, az oszmán építészet egyik gyöngyszeme. 22 méter magas félgömb kupolája és keskeny minaretje a város jelképe, messziről vonza a tekintetet. Az árkádok alatt gyönyörű keleties festés látszik.  A keleties szabású házcsoportok festői rendetlenségben szóródtak szét a zöld lejtőkön. Az ódon faházak tömkelegéből végre kibontakozva, a folyó partján egy sűrűn belombosodott hegyfok emelkedik, melyen egy régi vár áll kúszó növényekkel befutva, s mind magasabbra nő körötte fa és bozót. Kik emelték, kik küzdtek érte s kik bírták és vesztették el, – neveiket elhordta a keleti feledékenység szele, mely lassan bontogatva röpköd falai körül. Alapjai talán a római időkből származik, Hunyadi Mátyás idején megerősítették, majd a törökök átépítése után a 18. századra végleges formáját elérte. A várban magasodik a bosnyák városokra oly jellemző óratorony, amelyet a sötétben magas bástyatoronynak véltünk. Itt már rutinosan értettük az iszlám vallási helyeket. Meg tudtuk különböztetni a dzsámit a mecsettől. A mecset maga a templom, a dzsámi a  magasabb rangú imahely, összefoglaló neve a minaretnek, sadrvannak és türbének. A minaret a karcsú torony, általában a mecset jobb oldalán elhelyezkedő sokszög alapú torony, ennek erkélyéről hívja imára naponta ötször a hívőket a müezzin. Nap, mint látom a minaretünket, mégis mindegyik látványa új csodának tűnt. A sadrvan a mecset udvarán álló kút, itt mossák meg rituálisan ima előtt kezüket, lábukat a hívők. A türbe a város tisztségviselőinek, és általában a mecset építtetőjének temetkezési helye. A mecsettől kellő látótávolságon belül kellett állni a szahat kulának, az óratoronynak, ami a török időkben az iszlám időt mutatta, ezzel jelezte a müezzinnek az imák idejét. Érdekessége volt, hogy minden napfelkeltekor volt rajta 12 óra, így mindennap állítani kellett. De ma már európai idők járnak az óratornyokon is.

Átutazó szállásként szolgált a város. Félhomályban is úgy tűnt, nem hagyhatjuk ott bolyongás nélkül. A hegyen magasodó vár esti várkalandra csábított. A falakat a gaz jócskán benőtte, de benyitottunk a kapun. A közvilágítás nem volt maximális, a telefonnal világítva jártuk be a várat. Hajnalban a müezzin ébresztett. „Te is hallottad, vagy csak álmodtam?”- kérdeztem velem egy húron pendülő útitársamat. A reggeli napfényben csillogott a várfal, meg kellett látogatni napfényben is. Nem volt veszélytelen kaland az éjszakai. A fiúk borzongtak esti ötletemen is, reggel meg aztán megkaptam a magamét, hogy mire vettem rá őket. A látvány, a panoráma azonban örökre megmarad bennünk. A város főtéren a délszláv háború áldozatainak emlékműve volt. Halott nemzedékem neveivel….

A tatárok elől menekülő környékbeli lakosok a templomba zárkóztak be öreg papjukkal együtt. A tatárok szabad elvonulást, bántatlanságot ígértek, de amikor kinyitották a templom kapuját, mindenkit foglyul ejtettek. Mindenkit felhurcoltak a hegyre, hogy onnan lökjék a karókkal ellátott szakadékba, hogy még nagyobb legyen a kínja a zuhanóknak. Másodiknak az öreg papot lökték le, akit egy bokor egy kiálló sziklán nem engedett tovább zuhanni. A vár építésekor azt terjesztették, hogy a várat csak az tudja bevenni, aki repülni tud.

Kosztka várúrnak két lánya születet csak. Borbálára szemet vetett Thurzó Ferenc nyitrai püspök, és hogy feleségül vehesse, lemondott érte a papi hivatásról. Borbála halála miatt Thurzó korán özvegy lett. A néphit szerint Thurzó a várban ásatta el kincseit, ami még ma is kincskeresőket csábít a romokhoz. 

Vannak egész szépen megmaradt falrészei. Az ágyútorony több emelet magasságú. A vár kútját a sziklába vájták. Igen látványos.

II Kilit püspök-az Aranybulla megfogalmazója- által 1232-ben alapított ciszterci monostor máig épen maradt román stílusú temploma messze földön nevezetes látogatási célpontként ismert. Torony nélküli, háromhajós, keresztházas bazilika homlokzatán félköríves bélletes kapu látható. Hajdani pogány kultikus központ mellé épült.1241. április 11.-én  IV. Béla Muhiból az erdő rengetegen keresztül menekült üldözői elől, s a Bél-kő alatti monostornál megütközött a patak völgyben felhatoló tatárokkal.

A Bél-kő tövében fakadó három forrás mellett pogány áldozati hely volt, amelyet a forrásvíznek tulajdonított gyógyító erő miatt a kereszténység felvétele után is látogattak. A középkorban búcsújáró hely volt, a török hódoltság után hanyatlásnak indult. A ciszterci rendnek nagy szerepe volt a középkorban a korabeli modern technika és a gótikus építészeti stílus elterjesztésében. A templom mellett található az egykori monostor alapjai. A romok között nagyon jól kivehető az egykori épület, a kerengőfolyósó, a sekrestye, a hálótermek. Érdekessége az egyik teremben található forrás, amit már a középkor óta nem használnak. A forrást beépítették az épületbe, és téglából épült csatornán át vezették a kútházba. Tehát nem is három, hanem négy forrás van itt.  A Béli-medence fölé magasodó fehér „szent-hegyról” páratlan panoráma tárul elénk, messze ellátni, nem csak térben, időben is. Tiszta időben a Tátrát, és a Tiszát is látni innen. Most pára volt. A Mátra is csak sejtelmesen sejlett fel. Gyerekkoromban gyakran ködbe burkolva, felhőbe bújva láttam a fehér hegyet. A hegyet évtizedekig bontották, a cementgyártás alapanyagát, a mészkövet nyerték belőle. A művelés megszűnt, holdbéli tájat adott a környéknek. Állítólag 7 millió köbméter hiányzik a hegyből.

Alattunk egy falu, amelynek leghíresebb, leghírhedtebb szülötte Vidróczki Marci. Az1848-49-es szabadságharc leverése után teltek meg az erdős vidékek bujdosókkal. Közismerten a Mátrában tartózkodott, de sokszor adott menedéket szülőföldje, a Bükk is. Ő állítólag szerelmi bánat miatt lett betyár, nem adták hozzá a szeretett lányt. A szegények pártfogója volt, a gazdagokat büntette. Az a hír terjedt el róla, hogy golyó nem fogott rajta, a monda szerint szeretője árulta el. Fejfája itt a közelemben lévő nem működő temetőben áll.

Thurzó Ferenc, a szomszédos Lietava megözvegyült ura elnyerte Hricsó ugyancsak özvegy úrnőjének kegyét. Az idősebb várúrnő házasság helyet fiává fogadta Thurzót. A férfi ezt nem akarta tudomásul venni, tömlöcbe vetette jótevőjét. Másnap azt tette hírré, hogy az úrnőn dühöngő őrület lett úrrá, és gyógyulásáig zárt helyen kell őrizni. A nő tehetetlenségében megátkozta a várat, ettől kezdve szellemek lepték el, a várlakókon pedig a félelem lett úrrá. Egyszer egy szerzetes jelent meg a kapu előtt, és mindenki füle hallatára Thurzó fejére olvasta bűneit. Az igaz szavakért kidobták a várból. A szerzetes azonban nap, mint nap visszajárt, hogy elmondja az úr gaztettét. Ekkor a Csonttoronyba záratta, ahol éhen halt. Szörnyű éhhalála után a kapu előtti egyik szikla fenyegető baráttá alakult. Hiába zúzatta szét, másnap még fenyegetőbben állt ott. Végül az özvegy szabadon engedését rendelte el. Ezzel azonban már elkésett, a vár úrnője már nem élt. A falakról csodás a kilátás a Vág völgyére. A romokat ugyan már benőtték a bokrok, de kivehető a várudvar körül a lakótorony és a palota maradványa.

Hatalmas vihar ért itt minket. Egy ablakmaradványban meghúzódva vártuk ki a végét. A felhőszakadás után köd tette sejtelmessé a panorámát. A szellemek kísértethettek nyugodtan.

Sztrecsénnyel szemben, a majdnem függőleges pengekeskeny gerincen állnak Óvár romjai. Egy csonka torony meredezik a szikla szélén, szédítő magasságban. Remegve közelítjük meg, kísérteties, mintha még most is zordon lavagok járnának erős falai között. Valamikor vámhely volt a szoros fölött.  A szembeni várban utol ért vihar utáni szél még félelmetesebbé tette a látványt. Persze nem egyszerűen csak átmentünk a Vágon. Nem. Vissza Zsolnára, majd a folyó másik partján az Óvár hegyének lábáig.

Története is félelmetes. Szemben Sztrecsényben élt egy fiatal Katka nevű özvegyasszony lányával, Margittal. Katka beleszeretett a falu legdaliásabb legényébe, Pálba, aki viszont Margitba volt szerelmes. Amikor a lány a rokonokhoz menet a folyó partján ballagott, a legsodróbb szakasznál belelökte a vízbe lányát. Margit kétségbe esve szólintgatta Pál, de hiába, elmerült.  Mire a lány testét kivetette a víz, Katka is megbánta bűnét, és belevette magát ő is a Vágba.

A folyóból kiálló egyik sziklát Margit-sziklának, a másikat Átkozott-sziklának nevezik. A hajósok nem is mertek mellette elmenni az éji sötétségben, nappal is tartottak tőle, nehogy nekisodródjanak.

A falu temploma irodalmi emléket őriz. Itt nyugszik Mikszáth egyik ismert szereplője, Pongrácz István, aki a Beszterce ostroma regény főhőse.