Sztrecsénnyel szemben, a majdnem függőleges pengekeskeny gerincen állnak Óvár romjai. Egy csonka torony meredezik a szikla szélén, szédítő magasságban. Remegve közelítjük meg, kísérteties, mintha még most is zordon lavagok járnának erős falai között. Valamikor vámhely volt a szoros fölött. A szembeni várban utol ért vihar utáni szél még félelmetesebbé tette a látványt. Persze nem egyszerűen csak átmentünk a Vágon. Nem. Vissza Zsolnára, majd a folyó másik partján az Óvár hegyének lábáig.
Története is félelmetes. Szemben Sztrecsényben élt egy fiatal Katka nevű özvegyasszony lányával, Margittal. Katka beleszeretett a falu legdaliásabb legényébe, Pálba, aki viszont Margitba volt szerelmes. Amikor a lány a rokonokhoz menet a folyó partján ballagott, a legsodróbb szakasznál belelökte a vízbe lányát. Margit kétségbe esve szólintgatta Pál, de hiába, elmerült. Mire a lány testét kivetette a víz, Katka is megbánta bűnét, és belevette magát ő is a Vágba.
A folyóból kiálló egyik sziklát Margit-sziklának, a másikat Átkozott-sziklának nevezik. A hajósok nem is mertek mellette elmenni az éji sötétségben, nappal is tartottak tőle, nehogy nekisodródjanak.
A falu temploma irodalmi emléket őriz. Itt nyugszik Mikszáth egyik ismert szereplője, Pongrácz István, aki a Beszterce ostroma regény főhőse.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.