Nevét a hagyomány a környéken bőségesen termő földieperről kapta, amit a város címerében is megörökítettek.
Eperjes Felső-Magyarország leginteligensebb és legélénkebb városa volt egykor. Volt. Szellemi és gazdasági fénykorát a 15.-17. században élte. Ezért akarta mindenki elfoglalni. Legszomorúbb napjai 1687-ben voltak, amikor az eperjesi hóhér Caraffa tábornok 300 eperjesi polgárt vonatott kínpadra, válogatott kegyetlenséggel megkínoztatta őket. 24 vezető polgárt végeztetett ki a város piacán felségárulás koholt vádjával, hogy vagyonukat elkobozhassa. Caraffa ezzel akarta megfélemlíteni Thököly híveit. Korabeli iratok alapján talán a bortermelésben lévő vetélytársaitól akart megszabadulni. Három protestáns áldozatot közülük a pápa 1995-ben szentté avatott szlovákiai látogatása során.
A vérengzés után egy évvel később Caraffa a vezére annak a seregnek, ami a Zrínyi Ilona által védett Munkács várát elfoglalta.
1849-ben, a bragyiszkói csata a város határában zajlott az osztrákok és honvédek között. A városnak az oktatásban és művelődésben is jelentős szerepe volt. Országos híre volt iskoláiról. Többek között itt joggyakornokoskodott Kazinczy és Kossuth.
A Főtér hagyományos felvidéki orsótér, az orsó alakúra kiszélesedő főutca. Nagyon egységesek és látványosak a patrícius házai. Érdekességük, hogy nagyon keskeny telkekre építkezetek, félnyeregtetős megoldást igényelt, így nagyon szép pártázatos homlokzatok keletkeztek. De hiába gyönyörű a történelmi városmag, kiüresedett, sivár díszletté silányult. A színes homlokzatok mögül a lakókkal együtt a kultúra is nyomtalanul eltűnt. A belvárosba oda nem illő népességcsoportot telepítettek. A valaha nyüzsgő piactér, a zegzugos utcácskák más nép zajától harsog.
A tér legnevezetesebb épülete az a palota, ahol 1633-ban Rákóczi György kötött békét a bécsi udvarral.
Miközben az országban sorsdöntő dolgok történtek, Mohácsnál elesett a király, helyette kettőt is választottak, a törökök már az ország belsejét fenyegették, Késmárk és Lőcse az egymás elleni csatározással foglalatoskodott. Persze nem a polgárok csatároztak, hanem a helyettük felfogadott zsoldosok. Késmárk kozákokat fogadott fel, Lőcse pedig Serédy Gáspártól kölcsönzött huszárokat. Egyszer a késmárkiak tizenöt társzekeret indítottak Lubló alól erőszakkal a saját piacukra. A lőcseiek bosszúképpen ezer katonát küldtek. A késmárkiak a kutyafalvi réten felkészülve fogadták az ellenfelet. Négynapi kemény harc után a késmárkiaknak elfogyott az ágyúgolyójuk, csak puskaporuk maradt. A főjegyző furfangos fiának támadt egy ötlete. Ő mentette meg a helyzetet. Szekerekkel felment a hegyekbe, hozta a golyókat, s újra lőhettek az ágyúk. A furcsa, szagos golyók megtörték a lőcseiek ellenállását, megfutamodtak. A csata után kiderült a ravaszság. A juhászoktól sajtot hoztak el a szekerek, azzal töltötték meg az ágyúkat. Késmárk a nevével verte meg lőcsét. A főbíró egyszerre örvendezett és kesergett. Mit visznek majd a debreceni vásárra??
A monda szerint Léka a templomosoké volt, a 14. században egy véres összecsapás színhelyéül szolgált a királyi csapatok és templomosok között. A várat védő lovagok megesküdtek, hogy élve nem adják meg magukat. Egy titkos alagúton jutottak be a király emberei a várba, a lovagterembe szorították a hősiesen küzdő lovagokat. A fegyverek zaja csak akkor csitult, amikor az utolsó lovag is életét vesztette. Vérüket sokáig nem tudták eltakarítani a kövezetről. A vár kápolnájában sokáig kísértettek éjfélkor. A lovagterem bejáratánál, még ma is látni időnként tenyérnyi vörös foltot a kövezeten. 
A várban, a kiállításon, szabadon mászkálhattunk. Olyan szinten, hogy a világítást mi oldottuk meg. Kísérteties volt a félhomályban menni a nyikorgó falépcsőkön. Mindig azt vártuk, mikor toppan elénk egy lovag. Nagyon látványos a várkápolna az eredeti falfestményeivel, a pincében lévő egykori börtön. Itt láthattuk a vasszüzet, az egykori kínzóeszközt. Szétnyitható köpenyszerű burkát szöggel bélelték ki, ezzel büntették a házasságtörő nőket. A palotaszárnyban vadásztrófeák láthatók Afrikából, Ázsiából.
Egyetlen fényforrása a mennyezet közepén lévő nyílás.
Berlinben az egyik csodálatos ötlet, hogy egy helyen lelhetők fel a múzeumok, a múzeumszigeten. Gondolom ennek mintájára központosították a bécsi Múzeum Quartier-t is. Így legalább nem kell ahhoz is az időt tölteni, hogy egyik múzeumból a másikba eljussunk. A sziget a hajdani királyi sétatér, a kastély konyhakertje volt, ahol a zöldséget termesztették az udvartartás számára. Később botanikus kertté alakították, majd III. Frigyes idején kialakították a múzeum együttest. Hitler idején a parkot 
lekövezték, hogy a páncélosok végig vonulhassanak rajta, ami megmaradt a szocializmus idején is. Ma már újra füves a park, ahol a fűben megpihennek a turisták, de a kisgyerekes helybeliek is szívesen piknikeltek itt. Ahhoz, hogy mindegyik múzeumot alaposan bejárjuk, rengeteg időre van szükség. Mi a Pergamon Múzeumot néztük meg, ami jelenleg jelentős átalakításon megy keresztül, de a kiállítás zavartalanul megtekinthető. Annak idején maga az építkezés se volt könnyű feladat a sziget ingoványos talaja miatt . A XX. század elején épült a monumentális háromszárnyú ablaktalan épület. Az épület monumentalitására szükség is van, mert hatalmas az antik gyűjtemény. Egyedülálló látvány a névadó Pergamon oltár, amit az ókori kis-ázsiában Zeusznak szenteltek. Az oltárt Humann tárta fel Törökországban a XIX. század végén 8 év alatt, majd húsz éven át restaurálták. 113 méter 
hosszú a fríz, amely az istenek és gigászok harcáról szól. Az oltár keltette áhitat után a mozaikkal borított oroszlános Istar-kapun át haladunk az ókori Babilon utcáin. 
Ezt az ókori utat a vallási körmenetek miatt díszítették ilyen gazdagon. A 3 méter hosszú út mindkét oldala magasan van kirakva képekkel, keleti hangulattal töltve meg a levegőt. Egyik csodálatból a másikba estünk. A miletosi piactér elénk idézte az ókori civil életet, az ókori Róma egyik legszebb épülete volt. Lehetetlen lenen mindenről beszámolni, talán a legérdekesebb volt még Hammurapi törvényoszlopa, és Bábel tornyának makettje. Különleges jelentőségű volt a korabeli Asszíria fővárosából
Mostar és Bosznia jelképe is a Neretván átívelő Római Híd. Különleges kőből épült az egynyílású 28 méter hosszú híd, ami középen 20 méter magasan emelkedik a smaragdzöld folyó fölé. Építészeti csodának tartották elkészültekor, amit Mátyással is összehoznak, bár bizonyíték nincs rá. A páratlan alkotás köré épült az óváros, erődök, tornyok vörös cserepe, kapuk alkotják ezt a világon páratlan városképet. A város látványa első pillantásra elbájol. A híd az iszlám és katolikus világ közötti kapocs szimbóluma is volt. Az egyik oldalon karcsú minaretek állnak a mecsetek oldalánál, a másikon keresztény templomtornyok. Az udvarokat fügefák széles levelei árnyékolják be. A muszlim részben élénk élet folyik. Érzem a halva méz és szezám, a baklava dió és pisztácia illatát. A pörkölt török kávé illata és íze feledhetetlen. A müezzint hallom. Szeretem hallani. Békét sugároz. A keresztény rész szomorú. 
Az utca ahol parkolunk egy szétlőtt iskola köveiből kinőtt fáktól árnyas. 
A katalán parlament 2012. január elsejétől betiltotta a bikaviadalokat. Barcelonában is. Elmenjünk, ne menjünk? Nagy kérdés volt. A fiúk lebeszéltek. Nem nekem való. Pedig a nagy szerelmem, Hemingway Fiesta-jában végig élhető. Végig éltem. Amikor testi és lelki sebeket az erkölcsi összeomlást itallal, szerelemmel, érzéki gyönyörökkel, csavargással akarta megoldani az a nemzedék. Természetesen hiába. Elvetődtek Pamplonába, a világhíres botrányos Fiestára, aminek csúcspontja a bikafuttatás. Hemingway magával akart ragadni, a fiúk visszahúzni. 
Lehet, hogy igazuk volt. A spanyol bika vad, őserejű állat. Nem kell harcra képezni, megtámad mindent, ami mozog, ami megkérdőjelezi dominanciáját. A bikák színvakok, így nem a vörös szín ingerli őket, hanem a muleta mozgása.
Nekünk kötelező volt olimpia évében születni. Az enyém elérhetetlen távolságra van, de az Ő születési évének olimpiájának színhelyét megnéztük. Időnk rövidsége, a látnivalók sokasága miatt választanunk kellett a Barca stadion és a Montjuic között. Utóbbi mellett döntött. A létesítmények a tengerrel határos dombon épültek. 
A bejáratnál található a Varázskút érdekes alakzattal. A megnyitó és záró ünnepségek színhelye volt az a stadion, amit 1927-es eredeti stadion alapján nagyobbítottak meg. Lélegzetelállító volt látni az olimpiai láng fáklyáját. Na persze úgy emlékszem, szinte az olimpiai fáklyák szinte teljes kollekciója megtalálható a világon egyedülálló sportmúzeumunkban. Az újkori olimpiák egyik legeredményesebbje volt a barcelonai tizenegy aranyéremmel.
Az Estadi Olimpic jellegzetes barna homokkőből épült. A Stadion jelenleg az Espanyol csapatának otthona. 
A sportlétesítmények között ókori görög hangulatot árasztó oszlopok között csavaroghatunk. Itt található a világ egyik legnagyobb sportcsarnoka is, a Palau Sant Jordi. 
Kevés város fonódik össze szorosan egy építész nevével, talán a legkiemelkedőbb Barcelona és Gaudi viszonya. A szecesszió egyik legkiemelkedőbb alkotója, a mór és gótikus stílust elementálisan ötvözi. Igazi katalán hazafi volt, még a királlyal is csak katalánul volt hajlandó szóba állni. A sors fintora, hogy elismert építészként szerényen, túl szerényen élt. Egy villamos gázolta halálra, csavargónak nézték, és a szegények kórházába szállították. Amikor metróval a park felé tartottunk, sms-t kaptam itthonról, hogy vigyázzunk magunkra, Spanyolországban metrón bomba robbant, több napos országos gyászt rendeltek el. Mecénása egy gazdag bankár, Eusebi Güell volt, aki megbízást adott egy park és lakónegyed kombinációjának terveire. 
A nagyszabású tervekből, amely szerint a domboldalt átszelő ösvények között vásárcsarnok, és lakóépületek állnak majd, csupán két épület valósult meg. Az építmények falai úgy hullámzanak, mintha vízből volnának, a tornyok hangyabolyként magasodnak. Az oszlopok ferdén meredeznek a felületeket merész díszítőelemek, tört üvegcserepek díszítik. A vásárcsarnok mindenekfelett pazar látvány. A száz oszlop terme néven ismerik a helyiek. Persze csak nyolcvanhat dór nem párhuzamos oszlop tartja a hullámzó mennyezetet. A teret bizarr formájú, és elképesztő színkavalkádú padok ölelik körbe. Vidám és egyedi az összhatása. 
Egész éjjel esett az eső, villámlott. Reggeli ébredésnél is szemerkélt még. Nem láttam el a minorita toronyig sem a ködtől. De ha megígértem, akkor is elmegyek, nem árthat sem vihar, sem jégeső. A cél a Pes-kő csúcsa volt. Az eső egész nap nem állt el. Nem is túrázott rajtunk kívül senki. A Napsugár házikónál kicsit szárítkoztunk, kicsit melegedtünk, melegítettük egymást. A kaptatót követően előbb a Pes-kő kapuhoz értünk, jobbra erdőbe bujtatott sziklás gerinc húzódott, balra pedig keskeny ösvény indult a szikla tetejére. Pár perc alatt felértünk a tetőt borító szélfútta füves rétre. Dél felé a rétnek, mintha elvágták volna, vége szakad, kióvakodtunk a peremre, szédítő mélység nyílt közvetlenül a lábunk alatt. Megfogtad a kezem. A capella énekeltél nekem. Hogy szívem úgy szívedbe mar…Az esőtől, párától nem láttuk a panorámát, pedig innen szinte az egész Dél-Bükk madártávlatból tanulmányozható lenne, a távolban Eger tornyaival, nyugatra a Mátra vonulataival. Így csak ahogy énekelted nekem. Imagine…Képzeld el, hogy nincs mennyország, hogy alattunk nincs pokol…
Évente két-három hónapig, de nem minden évben, tipikusan az olvadást követő időszakban aktív.
kiszárad, június végétől már egyáltalán nem ad vizet.