Régóta vágytam a szentléleki kolostor romjai közé. Gyerekkoromban sokszor hallottam az elvesztett pizsama történetét, vágytam, hogy megtaláljam. Legalább a nyomát, az emlékét.
A pálos rend az egyetlen szerzetesrend, amit magyarok alapítottak. Nevüket Thebai Szent Pál remetének köszönhetik. A keresztények üldözésekor a thebai sivatag szélétől menekült a hegyekbe pogány sógora feljelentése miatt. Hatvan évig élt remeteként önsanyargatva, távol minden embertől.
A rendet a tatárjárás után alapították. Tagjai lakott helyektől távol, hegyek között épített kolostorokban töltötték életüket misézéssel, elmélkedéssel. Környező birtokaikon munkát végeztek. A nép öltözetükről, fehér papoknak hívta őket, akik tanítással, gyógyítással, gyógynövények termesztésével foglalkoztak és roppant szegény életet éltek. A kolostorokat főleg királyok, főnemesek alapították, és birtokadományukkal biztosították fenntartásukat. A XVI. században a rend élete lehanyatlott, II. József rendelete eltörölte a pálosokat, a rend vagyonát elkobozták.
A Szent-Lélekről elnevezett zárdát még a tatárjárás előtt építették. A Bükk rejtekében, 710 m magasságban, a világtól elzárt ősvadonban épült föl a pálos szerzetesek kolostora, igazi, remeték számára való helyen. A XV. században gótikus stílusba átépítették. Maga Nagy Lajos király is szívesen pihent meg a falai között. A mohácsi vész után rohamosan pusztulásnak indult. Most már csak néhány fala látszik, hajdani ablakiból fák nőnek ki. Az egykori imaterem csúcsíves boltozata, ugyan alátámasztva, de még áll. Ott még kivehető a csúcsívben végződő angyalfejet ábrázoló faragott kő. A falak ablakai, mint egy koponya szemüregei merednek a távolba. Az egykori szobákból kiemelkedő fák túlnőnek a falakon. A kolostor előtt még kivehető a kolostor kerengős egykori kertje. A kolostor egykorú kútját már benőhette a gaz, nem találni. Elmerengek. Ugyan honnan jártak ide elmélkedni a remeték? Az idő feledésébe zuhantak.
Elmormogom kávé közben magamban az imámat, amire nagy szükségem lenne, ha meghallgatásra találna. Jó lenne az utolsó helyről előbbre kerülni. Ma már nem, de lehet, hogy hajdani időkben ennél alkalmasabb helyet merengésre keveset találtam volna, távol a világtól.
