A Mátrában kedvenc túra helyünk volt az Ilona vízesés. Szinte minden évben megnéztük, már majdnem zarándokhellyé vált. A legmeglepőbb látványt Parádfürdőről megközelítve érhetjük el, de szívesen túráztunk a Kékes felől is, vagy Markazról, a Mátraaljáról. Már messziről hallatszik a félelmetes dübörgése, ami a fák homályában kisérteties hangulatot áraszt. Ezekből az irányokból izgalmas vízmosásokon keresztül föntről közelítettük meg a vadregényes szurdokot. Igaz, a
Parádfürdő felőli útvonal elég közönséges, nem igazán szerettem a Sándor-réten áthaladva, magukat túristának nevező, csak piknikező zajos tömeg között tempósan haladni. Ha úgy volt időnk és kedvünk, tettünk kitérőt a magas vastartalmú Klarissza csevicéhez is, ami a vérképzést elősegítő palackozhatatlan gyógyvíz forrása. A Mátra egyébként is bővelkedik forrásokban, a csapadékvíz nem szivárog mélyre, hamar a felszínre kerül. Vulkanikus múltja pedig szénsavas vizek gazdagságát eredményezte. A 10 méteres szintkülönbségével az ország legmagasabbik vízesése az Ilona patak zuhataga. 20-30 méteres bükkerdőben különösen csapadékos időjárás után nyújt feledhetetlen látványt a szikláról lehulló vízsugár. Szerettem a függőleges falon felmászni a sziklafal tetejére. Az egyik legemlékezetesebb Ilona túránk, amikor nagymamám 85. szülinapjára azt kérte, menjünk el vele túrázni a vízeséshez. Zergeként „ugrált” a köveken a másik zergénkkel, aki a másik véglet. Ő napra pontosan tizennégy hónaposan túrázott először, amikor saját lábon mászott fel a szarvaskői várromhoz, hogy azóta is a várak szerelmese legyen velem együtt. Napokon belül nagymamám utolsó nyolcas szülinapja lesz. Menjünk fel vele az Egedre?:)
Gyerekkorom egyik kedvenc mondája volt a waweli sárkány története. Hihetetlennek tűnt, amikor ott jártam, hogy régi mesék színhelyén járok. Hihetetlennek tűnt, hogy a mesék világa valósággá vált. Szerettem ezt a regét hallgatni, és már nem tudtam Neked elmondani, csak emlékezni Rád.