Ahol a szél zúg és a nap nevet

Krakkó főtere zsúfolásig tele van helybeliekkel, és bábeli hangzavarból ítélve idegenekkel. Akkor, amikor ott jártunk, a szokásosnál nagyobb volt a városban a zsúfoltság. Egy nagyon fontos személy követett minket éveken keresztül. Szerinte a rá bízott  keresztlevelemet akarta ideadni.:D A város kordonnal körbezárva, többszöri körbedumbózással találtunk a periférián parkolót, ahonnan csak tömegközlekedve jutottunk a belvárosba. Ez olyan túránk volt, hogy a szállást nem szerveztem le előre. Már az indulási időpont sem volt fix, a kassai programtól függött, mikor indulunk onnan tovább észak felé. A tervezett programok időtartamát sem tudtam kiszámítani, ahol ért az este, ott kerestünk szállodát. Krakkóban ezt reménytelenül tettük. Nem figyeltem, elkerülte figyelmemet a pápa látogatása, így a városra a megtelt táblát lehetett kirakni. Mivel nem talált meg minket, egy következő évben Kninben követett, keresett a szakadár szerbek között a keresztlevelemet lobogtatva….:DD Boldogok, kik engem követnek a világban...

Európa második legnagyobb terén (a Velencei Szent Márk tér után) így is alig fért el annyi ember. Ez a nyüzsgés már nekem is sok volt. A hangulata viszont feledhetetlen. A sok-sok virágárus, utcazenész, élő szobor, festő leírhatatlan élményt nyújtott. Egy kicsit Velence egy kicsit Barcelona egy kicsit Bécs.

A tér közepén áll a Sukiennice, a vásárcsarnok. Ez a gyönyörű reneszánsz épület a 16. század közepéből származik. A díszítő kőszobroknak Krakkó legmegbecsültebb polgárai ültek modellt. A földszinten még ma is nyüzsgő kereskedelem folyik modern formában.

A téren egy nagyon szép Mária templom áll. Érdekessége, hogy a két tornya különböző magasságú. Gótikus oltárát hársfából faragták, a 2000 alak a korabeli lakosokat ábrázolja. Egy egész korabeli városlakó kolónia megmaradt az örökkévalóságnak, a halhatatlanságnak. A magasabbik toronyból minden órában kürtszó harsan. A Hajnal eredetileg a tatárok támadására figyelmeztetett. A 12. században egy őr belefújt a kürtjébe, majd holtan esett össze egy tatár nyilától, ami szíven találta. Néhány pillanat múlva társa a helyére állt. Ennek az eseménynek emlékére, amikor felharsannak a hajnal dallamai, az első akkordok után rövid szünetet tartanak, az áldozatot hozó őr emlékére.

Falkos lovag volt a vár ura, ki a várat saját nevéről nevezte el, arra utalva, hogy a fülei mindig meghallják, ha valahol mulatozásra, vadászatra nyílik alkalom. Egy vadászaton sikerült becserkésznie egy pompás szarvasbikát, íjával azonban csak megsebesítenie sikerült. A bika rárontott, és rúgta, döfte. A lovag védekezvén kését a vad szívébe szúrta. A szolgák egymás mellett találták a lovag és a szarvas vérben ázó testét. A súlyos sebesültet egy közeli kunyhóba vitték, ahol az öreg Sámson gazda szépséges leánya, Erzsébet vette ápolásba. Két hét múlva felépült Falkos, akinek megtetszett a lány, és Erzsébetnek sem volt közömbös a vitéz. Falkos a várába akarta vitetni a lányt, Erzsébet azonban húzódzkodott, s csak a parancsnak engedett. Tudta, hogy nem lehet egy ilyen nagyúr hites párja, Falkos nem volt hajlandó feleségül venni. A lány apja, ezért bánatában és szégyenében  levetette magát egy szikláról, és szörnyethalt. Erzsébet elől eltitkolták apja halálát. A lány drágaköveket, ékszereket követelt fizetségül. Falkos annyira belehabarodott, hogy rabolt, fosztogatott, hamis pénzt veretett, hogy csillapíthatatlan vágyait kielégítse. Amikor rablásai kiderültek, Béla király magához hívatta, és megvallotta bűneit. Arra ítélték, hogy ruha nélkül vívjon meg egy páncélos lovaggal. Ha győz kegyelmet kap, ha meghal, azzal bűnhődik. Falkos nem jelent meg a párbajon, s mikor a nádor emberei Füleken kereste, csak Erzsébetet találta a várban. Neki azt hazudta, hogy felmentették a küzdelem alól. Hiába próbálták, nem tudták elfogni, csak Erzsébetet vihették a király elé, aki kolostorban való vezeklésre ítélte. Látszólag elfogadta az ítéletet, azonban hirtelen kidobta a drágaköveket az ablakon, majd ő is utána vetette magát. Harminc évvel később egy közeli kolostor mellett egy remete kihűlt testére bukkantak a pásztorok, kezében egy ezüstláncon függő érmét szorongatott. Ezek voltak rávésve: Erzsébet, a halálomig tiéd vagyok.

A vár a város közepén, egy bazalt kúpon áll. Épségben maradt a tornya, bástyái, falai. A török időkben az oszmán birodalom legészakibb szandzsák székhelye volt.  A 17. században a falak között tartották Nógrád, Pest és Heves vármegye gyűléseit. 1682-ben a vár falai alatt kiáltották ki Thököly Imrét az ország királyává. A vár falairól szép panoráma nyílik a kevésbé szép városra.

Az azáleás-völgyön át közelítettük meg. Az egykori akácost kísérleti jelleggel telepítették be arborétum szerűvé a mikroklímája miatt. Különleges hegyvidéki hangulatot áraszt a fenyők sokféleségével. Megtalálható itt a kedvencem, a duglász, azonkívül a jegenye, mamut, szerbluc, szitka, vörös és jegenyefenyők. És a rokonok, a tuják. Erdőben, arborétumban mindig szakszerű kiképzést kaptunk. Tavasszal virágba borul az egész völgy az azáleától (rododendron-havas szépétől). A völgyet egy forrás teszi még hangulatosabbá. Ennek a forrásnak már a 14. században jelentős, határt megjelölő, mondhatjuk ingatlanregiszteri nyilvántartási szerepe volt. Aranyoskút néven szerepelt a Zalavári Konvent által kiadott oklevélben. A völgy a bazitai TV- toronyhoz vezeti utunkat, a 100/73 méter magas kilátóként is működő toronyhoz. Szép május elsejei idő lévén tekintetünk a Balatonig, az Alpokig is elmerenghetett. Alattunk a város, és a göcsörtös dimbes-dombos Göcsej. A várostól északra a következő cél, a gébárti tó csillogott.

Prága egyik jelképévé vált a Károly-híd, amit Európa egyik legszebb hídjának is neveznek. A helyén már a 10. században is állt egy fahíd, majd a 12. században egy kőhíd, amit a jeges áradat sodort magával. Ezt a hidat II. Ulászló feleségéről Judit hídnak nevezték még akkor.

Az új híd építésére a csillagokat kérték segítségül, így az oroszlán jegyében tették le alapjait, az immár az építtetőről, IV: Károly császárról elnevezett hídnak. A babonák alapján az építőanyagok közé tejet, és tojást is kevertek, hogy minél tartósabb, örökebb legyen az építmény. Állítólag ott is hátráltatták a munkát, voltak, akik főtt tojást küldtek. A híd nagy forgalmat bonyolított le, most már csak gyalogos közlekedés van rajta, mégis nehéz együtt hömpölyögni a tömeggel, bár hiába a 10 méter szélesség az 520 méter hosszú hídon. Régen ez volt a város központja, élénk kereskedelem folyt rajta, sőt még vér is a párbajok során. Több véres esemény kapcsolódik hozzá. Erről a hídról dobták a vízbe Nepomuki Szent Jánost, aki a hidak védőszentje is lett, mert nem árulta el Vencel királynak felesége gyónási titkait. A szent szobra a híd közepén található, állítólag csodatévő hatalommal bír. Csodát nem tapasztaltam, de sokan hihetnek benne, mert fényesre volt a szobor simogatva. Vagy csak nem jó helyen simogattam. A 17. században a huszita vezetők levágott fejét tették 10 évre közszemlére a hídon. A hídról nagyon szép a kilátás a várra, és a Moldvára a többi híddal.

A Hradcany egyik legfőbb látnivalója mindenképpen a középkori királyi vár. A román kezdeti stílusokat magán hordó palota már a 12. századtól a királyaik lakhelye volt. Amit most láthatunk, nagyrészt a 15.-16. században épült. Magával ragad látványossága, az ólomüveg ablakon át beszűrődő félhomályban hihetetlen fényjátékban úszó gótikus Ulászló-terem. Már a méretei is magával ragadóak. 62*16*13 méteres légtér. A tömeg ellenére halljuk a cipőm kisérteties koppanását a padlón. A tömeg ellenére emberi szisszenést sem hallani, mindenkit az ámulat csendjére kényszerít a látvány. Mintha a középkorba zuhantunk volna vissza. Mintha éppen most jelentenék be a király érkezését a lovagi tornára. A sejtelmes fénycsíkokban elképzeljük, milyen volt itt egy lovagi torna. Elképzeljük, és Péter, az itt tanuló diák segít ebben. Nagyon jól jön a segítsége, mert minden tájékoztató csak az ékes cseh nyelven olvasható. Elképzeljük, ahogy a lovastul ide csörtető lovagokat fogadja a király. A nagyteremből egy kisebbe, a kincstárba érünk. Ennek fura története, hogy 1618-ban innen defenesztrálták a Habsburg párti tanácsnokokat. Szerencséjükre a szemétdombra estek, így nyakuk nem tört. Lehet, hogy oda valók is voltak. A vár alatti kertben látható is emlékoszlopuk, ahová az urak estek. Ezeknek a cseheknek mániájuk az ablakon kidobni a nem tetsző egyéneket! Lájkolom.

Egy másik teremből csodás kilátás nyílik az esőtől ködbe burkolózott városra, a tömegtől nyüzsgő Károly-hídra. Pár lépcsőn felfelé a szokatlan kápolnába jutunk. Szokatlan nekünk, bár itt a fények játéka már megszokott. Szokatlan, mert csak az egyik oldalon jut fény az ablakon át. A másik falfelület furcsa mód teljesen csupasz, az oltár pedig barokkosan túlzó. Szemben vele a trónterem, reneszánsz trónnal. Ma is itt iktatják be a mindenkori miniszterelnököt hivatalába.

A Vencel tér nagy várakozással töltött el. Közös a viharos nyarunk. A nagy várakozást még nagyobb csalódás követte. Nem egy megszokott felvidéki tér volt. Kiszélesedett több sávos forgalmas sugárút. A tér összhangja sem nyerte el a tetszésemet, nem volt egységes hangulata, inkább több csúnya szocreál épület rondítja, mint értékes múltbéli remek. A tér mindenképpen a város központja, sok helybéli itt korzózik, de hol van a korzózás feelingje ekkora közúti forgalomban? A tér a 15. században alakult ki, eredetileg külvárosi lópiac volt. A 19. században fejlesztették nagy ütemben, akkor épültek a szép szecessziós, és kevésbé szép kubista épületek. A 20. században a történelem itt érintette leginkább Prágát. 1918-ban itt kiáltották ki a Csehszlovák Köztársaságot, 1968 viharában szocialista tankjaink dübörögtek rajta, 1969-ben itt gyújtotta fel magát Jan Palach, tiltakozásul a szovjet megszállás ellen. 1989-ben a rendszerellenes tüntetések színhelye, itt zárta le Dubcek Vaclav Havel egypártrendszerű diktatúráját. A tér magasabban fekvő felső végében áll a csehek védőszentjének, Szent Vencelnek a szobra a Nemzeti Múzeum előtt. A szobor környéke a  találkozóhelye a helyi fiatalságnak, és színhelye a politikai tüntetéseknek.

"...Augusztus hónap utolsó csütörtökjén (ez volt a sors szabta nap) a Hamzicok lovakon megérkeztek a lányért. Új, nehéz feredzséjében, mint valami páncélban Fatát lóra ültették, s levitték a városba. Ugyanakkor az udvaron fölrakták a lovakra a ládákba csomagolt kelengyéjét. A kádi előtt aztán megtörtént az esküvő. Így Avdaga beváltotta a szavát, hogy lányát Musztaj bég fiához adja. Aztán a kicsiny nászmenet elindult Nezuke felé, ahol már minden előkészületet megtettek a pompás lagzira. Áthaladtak a carsiján és a piacon, az útnak azon a részén, amelyet Fata már gondolatban annyiszor végigjárt, de megoldást nem talált. Kemény, valóságos, és mindennapi volt ez az út, szinte sokkal könnyebb, mint az, amit gondolatban megtett. Most nem voltak sem csillagok, sem végtelenség, sem édesapja tompa köhögése, sem vágyak, hogy az idő lassabban vagy gyorsabban haladjon. Mikor a hídra léptek, a lány még egyszer, mint azon a nyári éjszakákon az ablak mellett, testének minden tagját erősnek és különállónak érezte, s főleg keblét, könnyű görcsben, mintha páncél alatt volna. A kapuhoz értek. Mint az elmúlt éjszakákon gondolatban sokszor megtette, a lány áthajolt, s legfiatalabb bátyját, aki mellette lovagolt, suttogva megkérte, húzza rövidebbre a kengyelt, mert most következik a meredek lejtő, amely a hídról a nezukei ösvényre vezet.

Megálltak, előbb ők ketten, ott elől, aztán mögöttük a násznép. Semmi különös nem volt ebben. Nem először, nem is utoljára történt, hogy a násznép megáll a híd kapujában. Míg bátyja leszállt, körüljárta a lovat, s a zabolát átvetette a kezén, s a lány a maga lovát hirtelen a híd korlátjához terelte, jobb lábával a párkányra lépett, mintha szárnya nőtt volna, fölröppent a nyeregből, át a korláton, s a magasból lezuhant a zúgó folyóba. Bátyja utánakapott, egész testével nekidőlt a korlátnak, de már csak a lebegő feredzséjének szélét tudta megérinteni, a lányt nem tudta elkapni. A násznép többi tagja kétségbeesetten kiáltozva leugrott a lóról, a korláthoz rohant, s szinte kővé meredve bámult a menyasszony után a folyóba.

Még aznap alkonyatkor megeredt az eső, bőséges, és ebben az évszakban szokatlanul hideg eső. A Drina megáradt és zavarossá vált. Másnap a zöld víz  egy sekélyebb helyen kivetette Fata holttestét, amely ott feküdt a nedves, puha homokon. A folyó hullámai csapkodtak rajta, s a zavaros víz időnként teljesen elborította. A fekete posztóból készült új feredzse, amelyet a víz nem tudott lehúzni róla, egészen feltűrődött, s átvetődött a fején, úgyhogy a hosszú, sűrű hajjal összevegyülve külön sötét tömeggé változott a fehér, viruló leánytest mellett, amelyről a rohanó áradat letépte a könnyű mennyegzői ruhát…"

 

Szerelmem, Visegrad-Na Drini cuprija

"… a levegő tele volt az érett dinnye, és pörkölt kávé illatával.  A napveréstől még meleg, vízzel megöntözött és jól fölsöpört nagy kőkockákról puhán és illatosan áradt a kapu különös lehelete, gondtalanságba, tétlen ábrándozásba ragadta az embereket.  A nappal és az éjszaka közötti pillanatok. A nap már lenyugodott, de odafönn a Moljevnik fölött még nem jelentkezett ama fénylő nagy csillag.  Ezekben a pillanatokban, amikor a legközönségesebb dolgok is látomásszerűek, teli nagysággal, félelemmel és különös jelentéssel…"

 

A hidat 1571-77 között a közelben született Mehmed Sokolovic pasa építette. Fenséges látvány. Amikor olvastam Andric regényét, arra gondoltam, addig nem halhatok meg, amíg ezt a hidat nem látom. Láttam. Már meghalhatok. A híd közepén van a kapu. Egyik oldalán a sofa, a másikon egy oszlop, dicsőítő szavakkal. A híd 11 lyukból áll, ebből a legkisebb a szárazföldön, a folyó jobb, keresztény partján. A bal, muzulmán városrészben egy kőhan is állt, a kereskedők szálláshelyeként szolgált, ez már ma nem látható.

Történelmi tanulmányaink alapján IV. Béla 1242-ben a tatárok elől Trogírig menekült. Kicsit tovább, Klis várába. Mária királynét vegyes érzelmek kötik a várhoz. Ebben a várban halt meg két hajadon leánya, akiket Splitben, a szent Domnius székesegyházban temettek el. Ma is látható dísztelen szarkofágjuk. A bánat mellet öröm és érte a királyi családot. Ebben a várban született leányuk 1242. január 27.-én, akit a mai napig Klisszai Szent Margitnak neveznek. A szeretet példaképé vált. Margitot szülei a tatárok elleni vereség miatt felajánlották Magyarországért. Szűzi fogadalmat tett, amit soha nem szegett meg, nem vont vissza. Holtteste halála után nem indult oszlásnak, rózsaillatot árasztott.

A vár épségben áll, még a múlt században is hadászati célokat szolgált. Épületei, kaszárnyái, a szent Vid kápolna látogatható. Látogatható lenne. Ott jártunkkor nekünk nyitották ki a várat. Azt mondták, kevés az érdeklődő. Sokan nem is hallottak róla, csodálkoztak is, hogy nem véletlenül járunk ott, ahol a madár se jár.  Sajnos….Magas sziklán áll, falairól mesés kilátás nyílik a hét kastély öblére, és Splitre.

A becsei vár falait, ami a folyó jobb partján állt valaha a Tisza rég elöntötte, a régi városközpont is rég föld alá került. A török tulajdona volt, majd később lakatlanná vált, a Tisza szabályozásakor a térképről is eltűnt. A város majd két évszázadon át központi szerepet töltött be.

 A város főtére érthetetlen módon egy márvánnyal bélelt gödör. A gödör szélén a szerb, a katolikus templomok, és a városháza. A városban szinte minden Than Mórról szól. Több festményét ajánlott a városnak. A múlt megidézése nehezen ment. Nem mintha nem lenne itt múltam.

A zsilipszerkezetet maga Eiffel tervezte. Miután az uszodát megnéztük, emlékeztünk egy  vízilabda edzőre, a zsilipet is kötelező volt látni. A zsilip által közrezárt terület már a múlt század elején biztosította a vízilabdához a vízfelületet. A szerb csapat sokáig a becsejire építkezett.

Horrorfilmbeli eseményekről lett híres Csejte vára, vérben fürdő asszonya, Báthory Erzsébet tette hírhedtté. A csejtei vár úrnőjét az 1600-as években szörnyű vád alá vonták, mely szerint súlyos nemi eltévelyedettként szadista kéjgyilkosságok sorozatát követte el.  A grófnő koncepciós per áldozata lett, aminek hátterében birtokharc húzódott. A korabeli legendák, igazából koholt vádak alapján, egyik alkalommal a hiú Báthory Erzsébet feldühödött ügyetlen fésülő szolgálólányára, dühében úgy pofon vágta, hogy eleredt az orrából a vér, pár cseppje az úrnő kezére hullott. Amikor letörölte, azt tapasztalta, hogy azon a helyen üdébb, rózsásabb lett a bőre. A jelenség láttán arra gondolt, hogy ha már pár csepp vér is ilyen csodálatos hatást tett, mekkorát tehet egy kádnyi vér, ha abban megfürdik? Azonnal megöletett annyi ifjú szolgálólányt, hogy azok vérével megtölthesse fürdődézsáját. Amíg a vérben fürdött, azon morfondírozott, hogy kötelessége tetszeni az urának, a legszebbnek kell lennie, hogy szeresse. A szolgálóktól kínzással kicsikart vallomások szerint százakat öletett meg a szadista várúrnő, kit, mikor rájöttek tetteire, saját várában zárták börtönbe. Viszonylag rövid ideig, három évig tartott a fogsága, mivel elvonták tőle az embervért, így nem maradhatott életben.

A vár egy kopár hegy tetején található, ahonnan szép kilátás van a Vág vonalára.

A kotori-öböl sok nevezetes városa között szinte névtelenül bújik meg ez a kis ékszerdobozra emlékeztető városka a 837 méteres Sveti Ilija hegy lábánál. Évszázadokig hatalmas stratégiai jelentősége volt, ékes paloták templomok hirdetik egykori gazdagságát. Ma már ezek közül sok romos állapotban van, amit borostyán, és vadszőlő borít el. A 14. században jelentős hajógyára, majd nemzetközi hírnévre szert tevő hajós iskolája volt. Maga Nagy Péter cár is több nemes ifjút küldött ide tanulni. A város a 18. században élte virágkorát, akkor épültek előkelő palotái. A törökök többször próbálták bevenni, eredménytelenül. A kalózok támadásainak mindig ellen állt. A Szent Miklós templom harangtornya Montenegró legmagasabb templomtornya, amelyért a város hatalmas összeget fizetett. Ez a torony a város jelképévé vált. Hajóra várva több időt töltöttünk el itt a tervezettnél. Természetesen örömmel töltött el, lenyűgözött a városka hangulata, a vallások és kultúra keveredése.

Egy vadszőlővel árnyékolt kis kávéházban ittuk a jeges kávét, amikor egy aranyos sms-t kaptam. „ Nyitott szemmel járj! Most olvastam, hogy nem lehet nem észrevenni, milyen jó pasik vannak Montenegróban.”

Hiába nyitottam tágra. Elbújtak előlem. Egy jó pasi kezdemény a társaságomban volt...

Az egyik legrégebbi református templomunk ez. Élményt jelent a templom a maga egyszerűségében. Szép az erődtemplom tornya, és templombelső még árpádkori freskói. A templom mellet van a falu másik nevezetessége,  amely egyedülálló, és határainkon túl is ismertté lett a magyarul beszélők körében. Az első, teljes, magyar nyelvű biblia, amelyet itt nyomtattak 1590-ben. Károlyi Gáspár gönci prédikátor fordította le, róla nevezik Károlyi-Bibliának is. A kézirat lapjait Szenczi Molnár Albert hozta-vitte Gönc és Vizsoly között.

Szó se róla, a világirodalom legjobban menedzselt műve…

Erdei szerpentinen értük el a 637 méteres magasságban lévő Vág menti várat. A falak követik a sziklafelszín szabálytalanságát, jól elkülönül a külső és belső vár. Viszonylag jó állapotban vannak a lakótornyok, amelynek egyik ablakmélyedésében hűsölve gyönyörködtünk a tájban. A külső vár udvarában még egy forrás is van, védelmére még bástyát is építettek. A várnak ezen túl több öt, négyszögletű bástyája is épen maradt.

Várát valószínűleg a 13. század második felében építtette a Balassák őse. A 15. században leégett, majd újjáépítésekor át is alakították. A huszitáktól Mátyás foglalta vissza, akinek egyik kedvenc tartózkodási helye volt a vadban gazdag vidék. Sokáig lakott itt fia, Corvin János is, a főkapu felett még a 18. században is látható volt a Hunyadi-címer. A kuruc harcok után egyre elhagyottabb lett és fokozatosan leomlott.

De ezek a falak nem véletlenül állnak még. Thököly István építtette, és hogy a falak erősek legyenek, a monda szerint a környék összes tojását összeszedette, azt használták homok helyett. A mészhez víz helyett bort használtak. Vagy ki tudja mire…A magasság mindenesetre részegítő…

Érdekes jelentése van a város nevének. A szük völgyben elterülő szorost gyakran burkolta ködtakaró. Erre emlékszik a név. 1878-ban egy véres csata zajlott a közelében a török és császári seregek között.

A sebes folyású Boszna partján, szépen tagolt meredek hegyoldalak sötétlő hátterére gyönyörűen rajzolódik le Maglaj kidomborodó képe. A folyó partján mélabús mohamedán temető (mezarluk) közepéből emelkedik a Kurąumli-mecset kecses kupolája, melyet mekkai zarándokok is gyakran látogatnak. 1560-as években épült, az oszmán építészet egyik gyöngyszeme. 22 méter magas félgömb kupolája és keskeny minaretje a város jelképe, messziről vonza a tekintetet. Az árkádok alatt gyönyörű keleties festés látszik.  A keleties szabású házcsoportok festői rendetlenségben szóródtak szét a zöld lejtőkön. Az ódon faházak tömkelegéből végre kibontakozva, a folyó partján egy sűrűn belombosodott hegyfok emelkedik, melyen egy régi vár áll kúszó növényekkel befutva, s mind magasabbra nő körötte fa és bozót. Kik emelték, kik küzdtek érte s kik bírták és vesztették el, – neveiket elhordta a keleti feledékenység szele, mely lassan bontogatva röpköd falai körül. Alapjai talán a római időkből származik, Hunyadi Mátyás idején megerősítették, majd a törökök átépítése után a 18. századra végleges formáját elérte. A várban magasodik a bosnyák városokra oly jellemző óratorony, amelyet a sötétben magas bástyatoronynak véltünk. Itt már rutinosan értettük az iszlám vallási helyeket. Meg tudtuk különböztetni a dzsámit a mecsettől. A mecset maga a templom, a dzsámi a  magasabb rangú imahely, összefoglaló neve a minaretnek, sadrvannak és türbének. A minaret a karcsú torony, általában a mecset jobb oldalán elhelyezkedő sokszög alapú torony, ennek erkélyéről hívja imára naponta ötször a hívőket a müezzin. Nap, mint látom a minaretünket, mégis mindegyik látványa új csodának tűnt. A sadrvan a mecset udvarán álló kút, itt mossák meg rituálisan ima előtt kezüket, lábukat a hívők. A türbe a város tisztségviselőinek, és általában a mecset építtetőjének temetkezési helye. A mecsettől kellő látótávolságon belül kellett állni a szahat kulának, az óratoronynak, ami a török időkben az iszlám időt mutatta, ezzel jelezte a müezzinnek az imák idejét. Érdekessége volt, hogy minden napfelkeltekor volt rajta 12 óra, így mindennap állítani kellett. De ma már európai idők járnak az óratornyokon is.

Átutazó szállásként szolgált a város. Félhomályban is úgy tűnt, nem hagyhatjuk ott bolyongás nélkül. A hegyen magasodó vár esti várkalandra csábított. A falakat a gaz jócskán benőtte, de benyitottunk a kapun. A közvilágítás nem volt maximális, a telefonnal világítva jártuk be a várat. Hajnalban a müezzin ébresztett. „Te is hallottad, vagy csak álmodtam?”- kérdeztem velem egy húron pendülő útitársamat. A reggeli napfényben csillogott a várfal, meg kellett látogatni napfényben is. Nem volt veszélytelen kaland az éjszakai. A fiúk borzongtak esti ötletemen is, reggel meg aztán megkaptam a magamét, hogy mire vettem rá őket. A látvány, a panoráma azonban örökre megmarad bennünk. A város főtéren a délszláv háború áldozatainak emlékműve volt. Halott nemzedékem neveivel….

A tatárok elől menekülő környékbeli lakosok a templomba zárkóztak be öreg papjukkal együtt. A tatárok szabad elvonulást, bántatlanságot ígértek, de amikor kinyitották a templom kapuját, mindenkit foglyul ejtettek. Mindenkit felhurcoltak a hegyre, hogy onnan lökjék a karókkal ellátott szakadékba, hogy még nagyobb legyen a kínja a zuhanóknak. Másodiknak az öreg papot lökték le, akit egy bokor egy kiálló sziklán nem engedett tovább zuhanni. A vár építésekor azt terjesztették, hogy a várat csak az tudja bevenni, aki repülni tud.

Kosztka várúrnak két lánya születet csak. Borbálára szemet vetett Thurzó Ferenc nyitrai püspök, és hogy feleségül vehesse, lemondott érte a papi hivatásról. Borbála halála miatt Thurzó korán özvegy lett. A néphit szerint Thurzó a várban ásatta el kincseit, ami még ma is kincskeresőket csábít a romokhoz. 

Vannak egész szépen megmaradt falrészei. Az ágyútorony több emelet magasságú. A vár kútját a sziklába vájták. Igen látványos.

II Kilit püspök-az Aranybulla megfogalmazója- által 1232-ben alapított ciszterci monostor máig épen maradt román stílusú temploma messze földön nevezetes látogatási célpontként ismert. Torony nélküli, háromhajós, keresztházas bazilika homlokzatán félköríves bélletes kapu látható. Hajdani pogány kultikus központ mellé épült.1241. április 11.-én  IV. Béla Muhiból az erdő rengetegen keresztül menekült üldözői elől, s a Bél-kő alatti monostornál megütközött a patak völgyben felhatoló tatárokkal.

A Bél-kő tövében fakadó három forrás mellett pogány áldozati hely volt, amelyet a forrásvíznek tulajdonított gyógyító erő miatt a kereszténység felvétele után is látogattak. A középkorban búcsújáró hely volt, a török hódoltság után hanyatlásnak indult. A ciszterci rendnek nagy szerepe volt a középkorban a korabeli modern technika és a gótikus építészeti stílus elterjesztésében. A templom mellett található az egykori monostor alapjai. A romok között nagyon jól kivehető az egykori épület, a kerengőfolyósó, a sekrestye, a hálótermek. Érdekessége az egyik teremben található forrás, amit már a középkor óta nem használnak. A forrást beépítették az épületbe, és téglából épült csatornán át vezették a kútházba. Tehát nem is három, hanem négy forrás van itt.  A Béli-medence fölé magasodó fehér „szent-hegyról” páratlan panoráma tárul elénk, messze ellátni, nem csak térben, időben is. Tiszta időben a Tátrát, és a Tiszát is látni innen. Most pára volt. A Mátra is csak sejtelmesen sejlett fel. Gyerekkoromban gyakran ködbe burkolva, felhőbe bújva láttam a fehér hegyet. A hegyet évtizedekig bontották, a cementgyártás alapanyagát, a mészkövet nyerték belőle. A művelés megszűnt, holdbéli tájat adott a környéknek. Állítólag 7 millió köbméter hiányzik a hegyből.

Alattunk egy falu, amelynek leghíresebb, leghírhedtebb szülötte Vidróczki Marci. Az1848-49-es szabadságharc leverése után teltek meg az erdős vidékek bujdosókkal. Közismerten a Mátrában tartózkodott, de sokszor adott menedéket szülőföldje, a Bükk is. Ő állítólag szerelmi bánat miatt lett betyár, nem adták hozzá a szeretett lányt. A szegények pártfogója volt, a gazdagokat büntette. Az a hír terjedt el róla, hogy golyó nem fogott rajta, a monda szerint szeretője árulta el. Fejfája itt a közelemben lévő nem működő temetőben áll.

Thurzó Ferenc, a szomszédos Lietava megözvegyült ura elnyerte Hricsó ugyancsak özvegy úrnőjének kegyét. Az idősebb várúrnő házasság helyet fiává fogadta Thurzót. A férfi ezt nem akarta tudomásul venni, tömlöcbe vetette jótevőjét. Másnap azt tette hírré, hogy az úrnőn dühöngő őrület lett úrrá, és gyógyulásáig zárt helyen kell őrizni. A nő tehetetlenségében megátkozta a várat, ettől kezdve szellemek lepték el, a várlakókon pedig a félelem lett úrrá. Egyszer egy szerzetes jelent meg a kapu előtt, és mindenki füle hallatára Thurzó fejére olvasta bűneit. Az igaz szavakért kidobták a várból. A szerzetes azonban nap, mint nap visszajárt, hogy elmondja az úr gaztettét. Ekkor a Csonttoronyba záratta, ahol éhen halt. Szörnyű éhhalála után a kapu előtti egyik szikla fenyegető baráttá alakult. Hiába zúzatta szét, másnap még fenyegetőbben állt ott. Végül az özvegy szabadon engedését rendelte el. Ezzel azonban már elkésett, a vár úrnője már nem élt. A falakról csodás a kilátás a Vág völgyére. A romokat ugyan már benőtték a bokrok, de kivehető a várudvar körül a lakótorony és a palota maradványa.

Hatalmas vihar ért itt minket. Egy ablakmaradványban meghúzódva vártuk ki a végét. A felhőszakadás után köd tette sejtelmessé a panorámát. A szellemek kísértethettek nyugodtan.

Sztrecsénnyel szemben, a majdnem függőleges pengekeskeny gerincen állnak Óvár romjai. Egy csonka torony meredezik a szikla szélén, szédítő magasságban. Remegve közelítjük meg, kísérteties, mintha még most is zordon lavagok járnának erős falai között. Valamikor vámhely volt a szoros fölött.  A szembeni várban utol ért vihar utáni szél még félelmetesebbé tette a látványt. Persze nem egyszerűen csak átmentünk a Vágon. Nem. Vissza Zsolnára, majd a folyó másik partján az Óvár hegyének lábáig.

Története is félelmetes. Szemben Sztrecsényben élt egy fiatal Katka nevű özvegyasszony lányával, Margittal. Katka beleszeretett a falu legdaliásabb legényébe, Pálba, aki viszont Margitba volt szerelmes. Amikor a lány a rokonokhoz menet a folyó partján ballagott, a legsodróbb szakasznál belelökte a vízbe lányát. Margit kétségbe esve szólintgatta Pál, de hiába, elmerült.  Mire a lány testét kivetette a víz, Katka is megbánta bűnét, és belevette magát ő is a Vágba.

A folyóból kiálló egyik sziklát Margit-sziklának, a másikat Átkozott-sziklának nevezik. A hajósok nem is mertek mellette elmenni az éji sötétségben, nappal is tartottak tőle, nehogy nekisodródjanak.

A falu temploma irodalmi emléket őriz. Itt nyugszik Mikszáth egyik ismert szereplője, Pongrácz István, aki a Beszterce ostroma regény főhőse.

 Gyönyörű helyen, ahol a sebes folyású Vág áttöri a Fátrát, és belép a nyugati Kárpátokba, emelkedik a bánatos rom, mely sok szomorú titkot rejt magában.  Hatalmas harmincméteres öregtornya ma is áll. Királyi végvárnak épült, de a Wesselényiek kezébe került. A várkápolna különösen szép gótikus boltívei ma is szomorúságot árasztanak.

Wesselényi Ferenc Bosnyák Zsófiát vette felségül. A két gyerek születése után a kezdeti szerelem kihűlt, Wesselényit más nő csábította el. Emésztette magát Zsófia, bánatában a Vág menti kápolnába járt imádkozni Sztrecsény várából. Egy alkalommal látomása volt, a megjelenő Mária hívta imádkozni a kápolnába. Egy szál köntösben, bottal a kezében indult el. A kápolna lépcsőjére leborulva aludt el, reggel Wesselényi a régi szerelemmel közeledett felé. Amikor Zsófia meghalt, a sziklakápolnába temették el, onnan vitték át épségben megmaradt testét Teplicska templomába. Zsófia lelke azóta is ott lebeg Sztrecsény romja fölött. Éjjelente ricsaj támad, az ablakok kivilágosodnak, élet költözik a falak közé, mulató társaság szórakozik. Ekkor zokogó nő tekint ki a vár ablakából, Zsófia. Hajnalra a látomás eltűnik.

A romok közül gyönyörű kilátás nyílik a meredek hegyoldal alatt hömpölygő Vágra és kanyarulatára. A vihar ott jártunkkor éji sötétségbe borította a környéket, kísérteties hangokat hallatva. Talán Zsófia szólt hozzánk…

Az ország legöregebb erdei vasútja közlekedik Pálháza és Rostalló között a Zemplénben. 1888-ban építtette Károlyi gróf fűrészmalmától a kőkapui vadászkastélyáig. Fő feladata volt a kitermelt fát a fűrészmalomba szállítani. A vasúti pálya Kőkaputól végig lejtett, 21%-os lejtése van, lovakkal vontatták fel a kocsikat, lefelé pedig a rakomány és önsúly gravitációja volt a mozgató energia. Csupán fékezni kellett. Akkor lóüzemű görpályának nevezték. 1903-ban a kastély alatt alagutat építettek, ezzel Rostallóig vezették a vonalat a Kemence patak völgyében. A patakot felduzzasztva egy alig két méter mély 250 m hosszú pisztrángos tavat hoztak létre. A közelben található az ország egyetlen perlit bányája, a mai modern építészet egyik legfontosabb nyersanyaga. A perlit a vulkáni kőzet üveges, gyöngyszerű változata. Nagyjából 5 % vizet tartalmaz, ez teszi lehetővé, hogy hevítés során 10-20 szorosra duzzad térfogata.

Az 1585-ben nyitott temető Európa első köztemetője volt. Neve romantikus hangzású, egy verzió szerint a Hasen Garten (nyulak kertje) szóból származik. Az erdélyi szellemi és művész élet kiválóságai évszázadok óta ide temetkeztek, vallási és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül. 14 hektáron több mint 400 híres személyiség síremlékét kereshetjük fel. Ezek többsége műemlékvédelem alatt áll. Egyik első sírja ma is látható. A teljesség igénye nélkül megtaláltuk Dsida Jenő költő, Kós Károly építész, az Állatkert épületeinek tervezőjének sírjait. Megálltunk Apáczai Csere János pedagógus, Jósika Miklós író, Szilágyi Domokos Hervay Gizella költő házaspár nyughelyénél.

Fotót elvből nem készítettünk.

 Házsongárdi temetőben

Egy délután a zajtól messze szöktem,
s az életemet mentem kipihenni
a házsongárdi öreg temetőben.

Ősz volt. Halálos. Lomb-hullásos. Szent.
Olyan lélek-csitító volt a csend:
a némaság és a néma ajkú holtak.

Akkor láttam: a fényvirágos álmok,
amik a lelkem szent csodái voltak,
halottak lettek: néma ajkú holtak.

És éreztem: egyszer majd újra ősz lesz,
s a hervadásban meglassul a vérem.
akkor az őszt majd könyörögve kérem.

A holtaktól megirigylem az álmot,
s cserébe nyújtom minden álmomat
hogy én legyek az őszi csendtől áldott.

S meglátom majd: bűbájos álmaimmal
az életemet nagyon teleszőttem…
s megállok ismét kissé megpihenni
a házsongárdi öreg temetőben.

(W.A.)

Krúdy és Mikszáth mesés bűbájos tündérvilágát idézi Lubló. Amikor majdnem három évszázadnyi időre lengyel fennhatóság alá kerültek a szepesi szász városok, innen kormányozták őket. Itt is az annyira a Felvidékre jellemzően orsószerűen szélesedik ki térré a főutca, amit a kéttornyú barokk templom díszít. Mellette áll a gimnázium, melynek leghíresebb diákja a Szindbádot megálmodó Krúdy volt. Kétszáz évvel korábban Rákóczi rejtőzködött falai között, amikor Bécsújhelyről menekült. Csoda-e ha a kisgyerek Krúdyt magával ragadták a hely romantikus emlékei?

Valaha árumegállító joggal rendelkezett a városka, az abból az időből származó városfalaknak még vannak fellelhető részei. Egy-egy utca végén omladozó bástyatorony kerül elénk. A város piaca fölé magasodik a híres végvár. Jelenleg kiállítás működik benne, ami a szlovákok hihetetlenül gazdag és tartalmas múltját mutatja be. Pedig ők csak az 1710-es évekbeli pestisjárvány után települtek ide. A várból látni azt a területet, ami valaha magyar föld volt, de egy 1920-as népszavazás során lengyel fennhatóság alá került. Érdekes, legendás történetek fűződnek a várhoz, városhoz.

Egy nyári napon egy öregember, érkezett két fiával a Dunajecen túlról erre a vidékre. Lőcsére tartottak, de az öreg elfáradt, lepihentek a folyó partján. Elaludt, és azt álmodta, itt telepszenek le, és várat építenek a hegy ormára. Hozzákezdtek, de másnapra nyoma se maradt a köveknek, árkoknak. Így történt napról napra. Láthatták, hogy varázslat történt velük. Tanakodás közben egy gyönyörű lányka jelent meg előttük, aki a barlangjába hívta őket. Nem mentek vele, folytatták, újrakezdték az építkezést. Ugyanaz történt, mint eddig. A kövek reggelre eltűntek. Lelkesedésük nem lankadt, újra és újra nekiláttak, közben várták a lány újra megjelenését. Most egy vénasszony botorkált hozzájuk, akadályozva a munkájukat. Éjjel a sátrában egyedül aludt az öreg. Megjelent egy tündér, aki alkut ajánlott neki. Ha azt akarja, hogy a vár felépüljön, írjon alá egy szerződést, amiben a lelkét az ördögnek adja. Nem volt más választása. Saját vérével kecskebőrre írta a szerződést. Másnap ott előtte a vár. Mégsem tudott igazán örülni neki, mert tudta, az ördög hatalmában van, s tudta, hamarosan eljön a lelkéért. Bánatában fogta magát, elment a Dunajec partjára a Vörös-kolostorba.  Vezeklésül harangtornyot építtetett a kolostor mellé. Amikor majdnem készen lett, hatalmas vihar kerekedett (Amikor ezt kimondtam mesélésemkor a vár falán ülve, hatalmas vihar kerekedett, villámlással, égdörgéssel. Besötétedett az ég, mintha éjszaka lett volna. Talán az ördög jött el a lelkemért.) a vénasszony képében megjelent az ördög az öreg lelkéért. Ő azonban belekapaszkodott a kötélbe, és megkondította a harangot. A harangszóra elállt a vihar, az ördög erejét vesztve összerogyott.

Az én lelkem, azóta is az ördögé….

Mikszáth műve alapján a XVIII. század elején Lubló városát különös história tartotta rettegésben. A szepességi városban évszázadok óta virágzott a borkereskedelem. Az egyik messze földön híres, tokaji borokkal üzletelő kereskedőt, Kaszperek Mihályt 1718-ban lopás gyanújával perbe fogták. A férfi váratlanul elhunyt, ám halála után kísértetként állítólag minden éjszaka hazalátogatott szépséges özvegyéhez. A babonás lublói polgárok ezért kihantolták a halottat, testét lefejezték és nyilvánosan elégették. Az esetet a krónikások kellően kiszínezve írták le, az egyik korabeli tudósítás például így szólt: „A garázda vámpír fényes nappal is szörnyű módon bántalmazta a városbéli utasokat, a szolgálókat, megtámadta a mezei munkásokat, fölgyújtotta a város házait. A pénzét az adósoktól elvitte, hitelezőinek pedig megtérítette a tartozását.” Ahogyan az ilyen legendákkal lenni szokott, a mesélők a maguk szája íze szerint formálva adták tovább a történetet, mig Mikszáth hallhatatlanná nem tette.

A vár alatti domboldalon épült fel egy skanzen, a jellegzetes gerendaházak, és a fatemplom látványosan mutatja az itteni építészetet.

A vár maradványai a 460 méter magas Várbérc déli oldalán  találhatók. A 13. században építették, Aba Samu várának is nevezik. A téglalap alakú várat 8-10 méter széles sáncárok vette körül. Megközelíteni felvonóhídon keresztül lehetett. A vár falrészletei ma is több méter magasságban, hosszban láthatók. Könnyen magunk elé tudjuk képzelni a hajdani lakó és őrtornyot, a palotaszárnyat, sőt még a viszonylag kicsi várudvart is. A vár vízellátását az alatta  200 méteres mélységben folyó várpatakon  épített vártó biztosította. A vizet a patakon képzett tóból siklópályán, kötélen mozgatott edényekben, csigasor-szerkezettel húzhatták fel. A tónak és siklónak a nyomai ma is kivehetők a vár völgyén és a várhegy oldalán. Mivel a várnak hadászati jelentősége nem volt, szinte főúri „week-end háznak” számított. A közeli mátrai bércek bővelkedtek vadakban, a főúri szórakozást könnyen megoldották. A vártól gyönyörű kilátás nyílik az egész környékre, a Kékes csúcsa csupán karnyújtásnyira van tőlünk. Hanyatt fekve a várfalon hallgatjuk a csend zajait. A völgyben csörgedező patakot, a gyík motozását a fűben. Elem nélkül a fényképező nem működik. Hmmm… Nem is szólt, hogy kivette…a csendet a telefon töri meg….felek ügyeket intéznek…én meg balgán nem állítottam csendesre…a 13. századi várfalakról intéztem a 21. század „urainak” ügyeit…