Ahol a szél zúg és a nap nevet

Sousse közelében találhatjuk Port el Kantaoui kikötőjét. Gyalog közelítettük meg, hiszen csak 9 kilométerre volt a szállodánktól, nagyrészt a fövenyes tengerparton. Óriási kaktuszok mellett értük el ezt a nemrég épített kikötő üdülővároskát. Ezt a modern komplexumot az 1970-es években építették, főleg a közel-keleti olajmágnások befektetéseként. Az üdülőket, szállodákat egységes mór stílusban építették fel. Mindenhol virággal beültetett erkélyek, és parkok teszik színpompásabbá a környéket.  Kikötőjében a világ minden tájáról érkező hatalmas és elegáns jachtok horgonyoztak. Egyet ki is próbáltunk, az aquascop üveg alján keresztül felfedezve csodálhattuk meg a hihetetlen színes tengeri élővilágot. A macskaköves parton sirályok társaságában elengedhetetlen volt a kávé. Annak az arab módozata. Hihetetlennek tűnt decemberben a pálmafák alatt, olívaligetek mellet kortyolni a feketét. Talán a fekete leves kifejezés jutott eszembe a legrégibb és leghíresebb kávékészítési módszerről, amikor a pörkölt kávét többször átdarálják, míg megfelelő finomságú nem lesz. A hosszú nyelű sárgaréz edényben a cukorral együtt főzik, minden csésze vízhez egy teáskanál őrölt kávét adnak, s kanállal kavargatva felfőzik. Mielőtt a kávé kiforrna, leveszik a tűzről majd még egyszer felforralják, és csészékbe öntik. A tetejére 1-1 csepp hideg vizet tesznek, így a zacc gyorsabban leülepszik. Az arabok órákat képesek egy-egy csésze kávé vagy mentatea fölött  a menta levelet rágcsálva, esetleg vízipipázva is eltölteni. Az a nyugalom, ami hiányzik a mi életünkből, ránk is kedvezően hatott. Sokszor több órás sétánkról visszatérve is ugyanazokat az arcokat láttuk a teraszokon. Ezeknek a kávéházaknak a hangulatát igazán át lehet élni. Amit soha nem felejthető. Menta és a pörkölt kávé illatat együtt ezeket az érzéseket hozzák vissza.