Az idő igazolta álláspontomat. A későbbiekben arra jutottunk, hogy jó választás volt a nem felkapott üdülőparadicsomot választani, hanem inkább a dalmát szakasz bűbájos Kastela-ját.
A hét kastély öble Trogír és Split között terül el, bájával több évben visszasírtuk, és ezt a hangulatot kerestük máskor is máshol is az Adrián.
Most, hogy rágondoltam, érzem az érett füge, és barack nagyságú cseresznye illatát, a bohóckodásunkat a fügefalevéllel.
A csillagtúra központjának a középső kastélyt, Kastel Stari-t választottuk. Jónak mutatkozó ötletem alapján elvittük a bicajokat is, és így a hét kastélyt és Trogírt bicajjal barangoltuk be. Splitbe Dumbóval utaztunk, de mentségemre legyen mondva, Salone és Klis is aznapi terv volt.
Természetesen Kastel Stari ragadott meg történetével is.
Az 1680-as években két szomszédos kastély tulajdonosa, a Rosani és Vituri család egy jelentéktelen nézeteltérés miatt ellenséges viszonyba került egymással. A Rosini család ifjú Miljenkója azonban a tiltás ellenére mégis beleszeretett a szépséges Dobrila Vituriba. Hogy a szerelmüket megakadályozza a család, Miljenkót elküldték a velencei seregbe, Dobrilát pedig egy trogíri nemeshez kényszerítették. Dobrila azonban nemet mondott az oltárnál, mire a feldühödött család zárdába záratta. Ezt megtudva Miljenkó is zárdába vonult, de titkos üzenetekkel (sajnos még az e-mailt, sms.-t nem ismerték ) ébren tartották forró szerelmüket. Végülis a két család beleegyezett az esküvőbe, ám amikor megjelent az ifjú pár a kastélyban, az egyik meg nem bocsájtó családtag rálőtt Dobrilára. Lövése célt tévesztett, Miljenkó esett holtan össze. Dobrilának a szive hasadt meg bánatában. Sírjukon, amit a sötét miatt nem kerestünk a temetőben, „Pokoj ljubavnika”-„Béke a szerelmeseknek” felirat olvasható.
