Zólyom ma már, finoman szólva sem tartozik a festői középkori városok közé. Központi tere ugyan megőrizte középkori szerkezetének előzményét, de egyetlen megtekintésre érdemes látnivalója a vár. Ezt a csipkés mesevárat a legenda szerint Nagy Lajos király építtette, egy eső után megjelenő szivárvány helyére, ami a dombon ívelt át. Amikor a király a lengyeleknek bemutatta lányát, Máriát, akit királynénak szánt, jegyesével Luxemburgi Zsigmonddal egy galamb is beröppent az ablakon, s Lajos kisebbik lányának, Hedvignek a vállára szállt. A kislány megsimogatta a galambot, aki szelíden hagyta magát babusgatni. A lengyelek megbűvölve nézték, és elhatározták, Hedvig lesz a királynéjuk és nem Mária.
A török időkben a zólyomi basa egy dajkát fogadott gyermeke mellé. Az asszony nagyon megszerette a csöppséget, aki nagyon emlékeztette a sajátjára, aki éppen ilyen korú volt, amikor a törökök elrabolták. Amint egyszer altatódalt énekelt, a basa meghallotta, és eszébe jutott gyerekkori emléke, ugyanezt a dalt énekelték az ő bölcsője fölött is. Kiderült, hogy a dajka a basa édesanyja. Az egykori elrabolt gyermek, a törökké lett nagyúr lelkiismerete megszólalt. Magába szállt, lemondott vagyonáról, otthagyta a török hitet, és ismét kereszténnyé lett. Persze ez csak legenda. Hiszen Zólyom sosem volt török kézen.
Az viszont történelmi tény, hogy a vár helyén álló erődítményben hunyt el Szent László királyunk 1095. június 29.-én.
A hadtörténete mellett érdekes esemény, hogy már ennek a várnak a falai között született 1554 októberében Balassi Bálint, aki tollával a női szívek között szerzett babérokat, kardjával végvári vitézként jeleskedett.
A vár jelentős időszaka volt, amikor 1620.-ban, majd egy éven keresztül Bethlen Gábor itt őriztette a koronát.
Jelenleg, ott jártunkkor a kortárs képzőművészeti kiállítás működött a várban. A vár lovagterme így elég érdekesen hatott a modern szobrocskákkal. A vár kápolnája impozáns látnivaló.
